Bizalmatlan

139 15 0
                                    

Egyedül Ash-t engettem közel magamhoz. De már ő sincs. Csak én és a lovak.

-Hé!-szólt Adam.-Velem jösz?
-Miért tenném?
-Mert talán nem akarsz meghalni?
-Tudok vigyázni magamra, és amúgy is, van törzsem.-hazudtam ismét.
-Persze. Én meg el is hiszem.
-Miért akarsz segíteni?-dobtam oda a kérdést.
-Mert te is hontalan vagy.-Nézett rám pimaszul.
-És akkor mi van?
-Gyere velem. Nem bántunk.
-Nem bántotok?-csodálkoztam a többesszámon.
-Mi hontalanok. Egy családot alkotunk.

Egy hosszabb vita után elindultam a fiúval. Nemtudom miért. Talán féltem. De még mindig bizalmatlan voltam. És szerintem az is maradok.
Már 1 órája mentünk, de még mindig csak földeket lehetett látni. A fiú megszólalt:
-Honnan származol?
-Semmi közöd hozzá!
-Engem születésemkor elhagytak. Az őszíntesége megrémített.
-Közülletek mindenki jó ember?-kérdeztem
-Igen. Aki ölt, vagy elárulta a családját megvetjük.
-Meghalt.
-Ki?-Nézett rám markáns arcával.
-Ash. A legjobb barátom. Két indián támadt le minket és eltalálták.-éreztem, hogy könnyezek.

Ha tetszik vote-ol jatok💖☺💕

Tiszta szívvelHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin