Tiszta szívvel

társ

Éreztem, hogy könnyezek.

-Ezért jöttél el?
-Nem kötök mindent az orrodra!

A szemem sarkából láttam amint egy szarvas fut felénk. Rémült volt, támadni készült. Megragadtam az íjam és kihúztam. A szivére céloztam. És lőttem. Összerogyott, majd holtan terült el a földön.
Adam kikerekedett szemekkel figyelt.
-Menjünk.-mondtam határozottan, és ügetésbe indítottam Sun-t. Mikor Ash meghalt, elhatároztam valamit. Nem nyílok meg. Senkinek...

Lassan elérkeztünk a táborba. Adam bemutatott mindenikinek és elmondta a szabályokat. A legfontossabb, hogy mindenkinek van egy feladata. Rám a főzést akarta sózni.
-Tudtok harcolni?
-Nem.
-Akkor azt vállalom.
-Tényleg?
-Igen.
-Viszont van egy feltételem.-mondtam.
-Mi az?
-Először téged tanítalak, és utánna segítessz a többieknél.
-Jó!-Mondta felcsillanó szemekkel.
-Ma este kezdjük!

A nap hátralévő részében a lovakkal voltam, és íjjat csináltam.
A végeredmény egy ébenfából készült íj, mely markolatán elvékonyodik. A nap már ment le, mikor Adem-et láttam felém közeledni. Izgatottság látszott a szemeiben.
-Szia.-köszönt a magas fiú.
-Fogd meg.-és kezébe adtam az íjat-Húzd ki vessző nélkül, de ne engedd el.
Figyelte minden szavamat, izmai megfeszültek. Kora ellenére komolynak tűnt.
-Jó. Most kövess!
Odaértünk a célokhoz.
-Add az íjjat és megmutatom hogyan kell.
Megtette amit kértem, én pedig kilőttem egy vesszőt. A tábla közepébe fúródott.
Visszadatam a fegyvert Adam-nak.
-Most te jössz.-A tartása nem volt tökéletes, de egynek elment. Elengedte az ideget, és a vessző a tábla mögé repült. Túl görcsösen akarja.
Már a következővel célzott, mikor megszólaltam.
-Várj.-A fiú kérdőn nézett rám.
-Segítek.
Megfogtam a kezét és céloztam. Elengedtem, úgymaradt.
-Most.-A vessző már a táblát találta el.-Szép volt.-mosolyodtam el most először. Majd rám emelte tekintetét. Szeme csillogott.