Soha

99 7 0
                                    

-Megtanulsz lovagolni.
-biztos, hogy jó öt...
-100%
És elindultunk a lovak felé.

Nemtudom mi van velem. Miközben a lovakhoz sétáltunk egyre csak a fiút néztem. Magamat láttam benne, mikor éltem haltam azért, hogy harcolhassak. Most ittvan Adam és nemtudom, hogy miért, de segít. És talán ez rémít meg annyira. Bízik bennem. Lassan oda értünk az állatokhoz. Fogtam egy hosszabb kötelet, és a lovam nyakára raktam. Kiengedtem egy hosszabb körre, és ügetésbe indítottam. Mikor hallottam az állat halk pihegését, szóltam Adam-nek.

-Jöhetsz.

Utasításomra szorgalmassan mellém állt.
-Most fogd meg a marjánál, markold meg a sörényét, a másik kezeddel pedig támaszkodj a farjára. Ugorj, és hasalj a hátára, majd dobd átt a lábad.
Követte utasításaimat, és meglepően ügyessen és gyorsan az állat hátán termett. Mellé álltam, és sétálni kezdtem a ló mellett. Kezdőként viszonylag jól lovagolt. Voltak hibái, de egész kevés. Sun-t kiengedtem egy nagyobb körre, és ügetésbe ösztökéltem.

-Ne rugdald az oldalát!-későn szóltam és a fiú egy pillanat alatt a földön termett. Az arca nevetséges grimaszt vett fel. Nevetnem kellett, olyan sok idő után. De bántam, mert másodpercek múlva éreztem a maró lelkiismeretfurdalást.

Visszatértem, újra kedvet kaptam az íráshoz🙏🏻🤗🤟🏻

Tiszta szívvelTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon