A Védelmező

1. rész Álom vagy valóság

Mindent lángtenger vesz körül.
A gomolygó füst fojtogató, nehezen tudok tájékozódni.
Hirtelen a mennyezet, a fejem felett egy hatalmas reccsenéssel leszakad. Pont rám zuhan egy szétszenesedett tartó oszlop és ezzel össze zúzza a ball lábam. Azonnal felnyögök a rettentő fájdalomtól.

Kikell jutnom innen, muszáj vagy különben...

Nem is merek bele gondolni mi lesz, ha nem sikerül. Erősen próbálom kihúzni a fogságba esett testrészem ám próbálkozásom hiábavalónak tűnik. Ekkor egy alak lép mellém, leemeli a már elszenesedett de mégis nehéz faoszlopot a lábamról. Nem tudom hogy képzelődöm a nagy mennyiségű füst hatása miatt vagy tényleg itt van. Nehezen ki tudom venni az öltönyén lévő feliratot.

RK800-as android.
Mi egy android, hogy kerül ide?

Mielőtt valamit is megérthetnék az egészből, hirtelen megszólal.
-Jól van, lábra tud állni?
Semmit sem tudok kinyögni, csak a fejem rázom zavartan. Hangja olyan megnyugtató már már hogy is mondjam emberi. Kérdés nélkül felemel és a karjaiba vesz. Érzem az arcom menten felgyullad a helyzettől és nem csak azért mert egy égő házban vagyok. Egy pillanatra megtorpanva végig páztázza a kis helyiséget. Keresi a kiutat de mindenhol csak lángok és füst vesz minket körül. Egyetlen kiútunk egy ablak amit egy hirtelen könyék mozdulattal ki is tör. A párkány szélére áll miközben én friss levegőért kapkodok. Hirtelen kérdően néz rám az aranybarna szemeivel. Semmi félelemre utaló jelet nem veszek ki tekintetéből.
-Kész van?
Ijedten bólintok, érzem nem jó ötlet. Ösztönösen közelebb húzodom hozzá, erősen megszorítom a ruháját felkészülve az ugrásra.
Amint elrugaszkodna a párkányról, valami elkapja és vissza rántja a házba. A padlóra zuhanunk tehetetlenül a gravitációval szemben. Ahogy feltekintek egy nagyobb és erősebb android néz velem farkasszemet. Ijedtemben azonnal félre húzódok amennyire a lábam engedi a bele nyilaló fájdalom miatt. Megtévesztésig hasonlít az előző androidra viszont a kabátja fehér nem pedig szűrke és a felirat sem egyezik meg. Kéken világító szemeit végig rajtam tartja, egy pillanatra sem veszi le rólam.

RK900-as android

Felkap és olyan lendülettel a falnak vág, hogy mozdulni sem bírok. Az egész testem belesajdul. Látom ahogy magabiztos léptekkel haladna hozzám, hogy befejezhesse amit elkezdett azonban az RK800-as android elém lép ezzel megállásra kényszerítve őt. Egy tapottat sem mozdul el mellőlem, mintha csak meg akarna védeni a vele szembenállóval.
-RK900-as, igaz? - teszi fel neki a kérdését rezzenéstelen arckifejezéssel.
A háta mögött észlelem, lassan kihúzza a hátsó zsebében elrejtett fegyverét, felkészülve a váratlan események bekövetkeztére.
- Nem kell ezt tenned, ez a lány nem tehet semmiről- próbálja el terelni a figyelmét rólam.
-Írd felül a programod, ne engedelmeskedj Amandának!
Az RK900-as gúnyos mosolyt vetve rá felnevet.
-Nem parancsból teszem.
Az engem védő android hirtelen megremeg, mintha teljesen lefagyott volna a kijelentés hallatán. De ezzel a másik még nem fejezte be a mondandóját.
-Már el is felejtetted, hogy Te milyen voltál előttem. Te is ugyanolyan gyilkos voltál, deviánsvadász, Connor. Csak te a sajátjaidat gyilkoltad.

Ezt hogy érti, hogy előtte, meg deviánsvadász...

Nem értek semmit azt sem hogy én miért keveredtem ebbe bele, csak ki akarok jutni, mi olyan nagy kérés ebben? Érthetetlenül hallgatom a két gép szópárbaját frusztrálva érezve magam a gondolattól hogy mi lesz ennek a vége. A testem egyre gyengébb és a füst is kezd sűrűbb lenni. Mozdulataim és a reakció időm is le lassul. Az eszméletvesztés határán vagyok. Minden elmosódik és a kontúrok egyre halványabbak. Connor rögtönzött elszántsággal mind ezt egy pillanat alatt, alig érzékelek belőle valamit. Kilöki a lángok közé a másik androidot aki egyensúlyát elvesztve a másik helyiségbe esik hol a tűz martalékává válik. Még érzem sietve felkap, hogy kimentsen a lángok közül...