The Maze Runner: Angel in the Maze

Ötvenharmadik fejezet

 - Thomas? - suttogta Lucy elképedve. Alig mert hinni a szemének; ahhoz képest, amilyen állapotban volt, úgy nézett ki, mintha soha nem lett volna semmi baja. - Thomas!

Felpattant és a fiú nyakába ugrott, aki nem igazán számított erre, így mindketten eldőltek az ágyon. Lucy olyan szorosan ölelte magához, amennyire tudta és Thomas sem habozott visszaölelni, miközben halkan nevetett.

- Hála az égnek! Hála az égnek! - szorongatta a fiú nyakát. - Hát nincs semmi bajod!

- Nincs, jól vagyok - felelte Thomas. - Bár mindenem fáj, és úgy érzem, a fejem mindjárt szétrobban, de amúgy jól vagyok.

- Akkor jó - engedte el Lucy a fiút és felült. Megvárta, amíg Thomas is felül, majd azután akkorát sózott a fejére, hogy majdnem lefejelte a térdét.

- Au! - nézett rá kerek szemekkel Thomas. - Ezt most miért...?

- Van fogalmad róla, mennyire aggódtam? - kérdezte Lucy. A hangja telítődve volt érzelmekkel, amik a három nap alatt gyűltek fel benne. - Ilyen őrültséget, mint ez! Esküszöm, a szívem megállt egy pillanatra! Jó, tudom, miért csináltad, de akkor is, ez a három nap borzalmas volt!

- Ne haragudj - dörzsölte a tarkóját Thomas. - De muszáj volt. Szükségünk van az emlékeimre.

- Mi jött vissza? - kérdezte Lucy. - Tudod, mire kellenek a kódok?

- Igen, de nem lesz kellemes - komorodott el a fiú. - Már elküldtem Chuckot, hogy szóljon Newtnak és Albynak, hogy hívják össze a Gyűlést.

Lucy csodálkozva nézett körbe. Ekkor tűnt fel neki, hogy Chuck nem volt sehol.

- Van remény a szökésre, de elég halovány - folytatta Thomas. - Szörnyű lesz, talán bele is fogunk halni.

- Jobb, mint itt ülni és várni, hogy mi lesz - vélekedett Lucy. - Nekem legalábbis már elegem van ebből a helyzetből.

Ekkor lépések hangja hallatszódott, majd Newt sétált be a szobába. Megállt Lucy mögött és végignézett Thomason.

- Tommy, neked szinte kutya bajod.

- Kicsit émelygek, de amúgy megvagyok - bólintott a fiú. - Azt hittem, sokkal rosszabb lesz.

Newt a fejét rázta, az arcán a harag csodálattal keveredett.

- Ez, amit csináltál, egyrészt bátor dolog volt, másrészt meg hihetetlen nagy hülyeség. Úgy tűnik, ehhez te tényleg értesz. - Szünetet tartott, és a fejét csóválta. - Milyen emlékeket hozott vissza? Van, ami segíthet?

- Össze kell hívnunk a Tanácsot - mondta Thomas és kicsit arrébb csúszott, hogy kényelmesebben üljön. - Mielőtt újra elkezdek felejteni.

- Igen, Chuck elmondta. Megoldjuk. De miért, mire jöttél rá?

- Ez egy próba. Ez az egész egy nagy próba.

- Mint egy kísérlet - bólintott Newt.

- Nem, nem érted - rázta a fejét Thomas. - Kigyomlálnak minket, figyelik, hogy feladjuk-e vagy sem, a legjobbakat keresik. Változókat vágnak hozzánk, és megpróbálják elérni, hogy feladjuk. Nézik, meddig bírjuk reménnyel, meddig álljuk a sarat. Az, hogy felküldték Teresát, és mindent kikapcsoltak, csupán az utolsó fázis, egy... végső elemzés. Itt az ideje a végső próbának. A szökésnek.

Newt és Lucy értetlenül egymásra néztek. Egyikük sem értette, miről beszél Thomas.

- Mit mondasz, tudod, hol a kiút? - fordult vissza Lucy.