One Shot Bts

Jeon Jungkook

Gyerek szerelem 8/7

Másnap tényleg nem ment a férjem munkába, de én nekem menni kelet mert egy fontos preventációt mutattunk be az Araboknak és hát apunak én vagyok a jobb keze. Remélem a gyerekek jól érzik magukat és Jungkook figyel rájuk.
Haza fele egyszer csak füstölni kezdet a kocsi motorja ezért köhögcsélve kiszáltam és felnyitottam a váztetöt, de még több füst jött ki.

- Elnézést segithetek?- jött mellém egy ingen jó képü harmincas éveiben járó férfi.

- Köszönöm de nem kel.- mosolygok rá.

- De hogy nem, meg nézem a kocsit.- tette le munkás táskáját és a zakoját le tette rá és ingje végét feltürte. Egy darabig nézte és valamit ütyködöt rajta, majd felém fordult. - Ezt sajnos szervizbe kel vinni.

- Annyira nagy a baj?

- Hát igen, ahogy elnézem. Felhivjak egyet? Ismerem őket nagyon jók.

- Azt megköszöném.

- Akor hivom is. - veszi elő telefonját, adig én a táskámat ki veszem a kocsiból, ebbe van mindenem.

- Husz perc itt vannak.- teszi el telefonját.

- Tényleg nagyon hálás vagyok.- hajolok meg.

- Ne butáskodj. Byun Baek Hyun.- hajol meg.

- Kim T/N.- hajolok meg én is.

- Na és Mina, hova tartot? Ha kérdezhetem.

- Kérdezheted, ha nem vagy szervkereskedő.- nevetünk fel.- Haza tartottam. És maga, kedves Baekhyun?

- Én is.- mosolyog- Haza vigyem önt?

- Nem, nem szeretnék a terhére lenni, majd fe-

- Haza viszlek, nem nagy dolog.

- Biztos hogy nem vagy ember kereskedő?- mérem végig.

- Nem.- nevet fel.
Ezután vontaták a kocsim és Baekhyun haza vitt. Meg tudtam róla hogy van egy felessége, és egy kislánya. Ügyvédként dolgozik és sokat utazik. Persze én is elmondtam hogy van férjem meg ilyenek.

- Hát akkor köszönöm még egyszer.- szállok ki.

- Nem tesz semmit. Jó éjszakát, autos lány.

- Jó éjszakát, hős lovag.- nevetek rajta és az ajtóhoz megyek. Egyet dudál még és elmegy. Mosolyogva megyek be az ajtón, de egyből egy mellkasba ütköztem. Felnézek és kamu vigyor nevetéssel.

- Szia szívem.

- Ki volt ez?

- Ki?

- Ki, ki? Hát az aki kocsival hozott!- lesz hangosabb.

- Ne kapd már fel a vízet!

- Miért? Szeretőd van? Elhagysz? Azért van mert keveset vagyok itthon és mással kefélsz?- szorit karomra.

- Álljá már le! Ez fáj!- probálom le venni a kezét.

- Mondjad!- lök a falnak.

- Jungkook!- könnyesedik a szemem.- Nem érted hogy fáj!

- Ki- ho-zott?- szótagolja és szorit testével a falnak.- Nem kérdezem még egyszer. Egésznap itthon voltam, minden te meg.

- Mi én? Csak ugy letámadsz! Szervizbe került a kocsim! És ő segitet!

- Akor szolj nekem! Hivj fel! Azért van a telefon!

- Engedj el, Jungkook.- mondom halkabban mert nem akarom hogy fel keljenek a gyerekek.

- Apa, mitcsináltok?- fut hozzánk Minho.

- Semmit, kicsim. - enged el.

- Akor anya mért szomorú?- néz rám.

- Anya csak fáradt. Na gyerre.- veszi fel.

- Azt akarom hogy anya vigyen.

- Apa visz.

- De én anyát akarom.

- Majd én fel viszem.- veszem ki kezéből.
Fel viszem és le fektettem. Ezt utálom Jungkookba hogy ennyire féltékeny tipus. Probálok nem sirni, de néhány könnycsepp akkor is hullik.

- Anya mért sirsz?

- Mert annyira szeretlek.- mosolygok rá.

- De ne sirj.- ölel meg. Elkezdem ringatni és kis idő múlva elalszik, egy puszi után megyek is.
Be megyek közös szobánkba, de nem nézek rá. Helyette a fürdőbe megyek és meg fürdök. Ő már az ágyban fekszik az ajtó felé fordulva. Halkan be fekszek a másik szélére. Lassan közelebb jön és átkaról.

- Elmondod mi volt?- szólal meg most már sokkal lágyabban, és vállamra csókol.

- Füstölni kezdet a motor ezért félre álltam és ott volt ez a férfi és meg nézte nekem. Ezek után mondta hogy szervizbe kel vinni és hivott is egyet. Megkérdezte ne e hozzon haza, de nemet mondtam , de mondta hogy elhozz és elhozott. És mi elött bármit is mondanál van családja.- fejezem be. Néma csend.

- Sajnálom.- csókolgassa nyakam.- Nagyon szeretlek, nem akarlak el vesziteni.- felé fordulok.

- De nem fogsz.- karolom át nyakát.- Ha meghalok, akkor is kisérteni foglak.- nevet fel, amit meg mosolygok.

- Kisérts.

- Én is igy gondoltam.- csókolom meg.