Vakáció

Üvegházban

Üvegházban

– Hova készülsz ennyire, Malfoy? – kérdezte Charlie vigyorogva, mikor csak úgy besétált Draco rezidenciájában. A varázsló felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy barátja õt méregeti, de igazából nem akart magyarázkodni. – Ez az illatfelhõ magában elbódítja az embert.

– Miért érdekel? – kérdezett vissza automatikusan, majd megigazította a homlokába hulló tejfölszõke hajtincseket.

– Mert a barátod vagyok, és mert neked is foglaltunk helyet a hajóra. – A barát nem zavartatta magát, hanem úgy nézett körbe, mintha legalább otthon lenne. Kíváncsi volt, hogy Dracót mennyire bolondította magába az a göndörhajú, káprázatos boszorkány, akivel tegnap este együtt vacsoráztak. Természetesen õrült Draco boldogságának, hiszen barátja az utóbbi idõben senkihez nem közeledett és kis híján beletemetkezett a munkájába.

– Nincs kedvem – válaszolt egyszerûen.

– Folyton ezt hajtogatod – csóválta meg a fejét Charlie. – Nem kellene egyedül gubbasztanod valami elhagyott tengerparton. Bár ahhoz, most igencsak kicsípted magad.

– Valóban nincs kedvem – fordult vele szembe Draco. – Mit csináljak én egy hajón?

– Buli hajón? – nevetett fel a barátja. – Alex egy halom csajt beszervezett és úgy fest táncolni, inni fogunk. Nem vonz ez egy kicsit sem?

– Ma, barátom, egyáltalán nem érek rá ilyesmikre.

– Furcsán viselkedsz.

– Én? – nevetett fel Draco, aztán karba tette a kezét. – Nem furcsábban, mint tegnap és tegnapelõtt.

– Most nõ van a dologban. – A vigyorgó varázsló eldöntötte, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból, s egyértelmûvé tette a helyzetet.

– Mibõl gondolod?

– Ennyire gondosan egyik nap se lõtted be a hajad – mosolyodott el a férfi. – És ez a parfümfelhõ... én hanyatt dõlök tõle, nemcsak a csajok.

– Na azért azt ne – vágott egy fintort, aztán mégis megrándult a szája széle.

– Miért, nem tetszem? – csücsörített a varázsló és eltúlzott szempilla rebegtetésbe kezdett.

– Egy csajnak talán jobban tetszenél, mint nekem – nevetett fel jóízûen Draco, aztán megcsóválta a fejét. – Kék vagy a zöld ing?

– Nem értek hozzá, de inkább a kék. Elég volt a mardekárzöldbõl – forgatta meg a szemét Charlie. – Bár a tornacipõ maradhat, azt megengedtem.

– Idióta mugli viselet.

– Ami mindenkinek jól állt a csapatból – jegyezte meg, majd beletúrt a rövidre nyírt, szõkésbarna hajába. – Bár még egyszer nem fogadok veletek és nem vágatok hajat.

– Miért? Így legalább a koponyádat is éri a napfény.

– Micsoda humor... Egyébként hova készülsz? Repesve várom, hogy megtudjam milyen programot találtál, ami jobb, mint jó néhány félmeztelen mugli lánynál és a piánál.

– Kirándulni megyek – közölte röviden, majd begombolta a világoskék ingét, aminek feltûrte az ujját. – Megnézek néhány egzotikus növényt.

– Megint? Egyedül? – érdeklõdött tovább, majd töltött magának egy kis jegesteát. Mindig is otthonosan érezte magát mindenhol. – Emiatt a szar program miatt lemondod a közös programunkat... Felszedted Hermionét, igazam van?