Vakáció

Bicikli

Bicikli

A délutáni napfényben Hermione becsukott szemmel, az arcát a nap felé fordítva ült az egyik padon, miközben az utcai zenész gitárjátékát hallgatta. Halkan dúdolva, mozgatta az ütemre a piros tornacipőbe bújtatott lábát. Nem messze tőle Draco éppen akkor fordult be a sarkon. Egy pillanatra megtorpant, és megbabonázva figyelte a rövid farmerben, ujjatlan fehér pólóban ücsörgő boszorkányt. A nap megvilágította az arcát, boldognak tűnt, eltűntek az aggodalom ráncai a homlokáról. Most még szebbnek látta. Elmosolyodott, amikor arra gondolt, milyen jó is lenne kibontatni a laza hajfonatot, ami a lány vállán pihent. Mély levegőt vett, megigazította a napszemüvegét, aztán elindult a boszorka felé.

Árnyék takarta el a napot, majd a lány hirtelen arra eszmélt, hogy megcsókolják. Kicsit ijedten ugrott egyet ültében, de amikor meggyőződött róla, hogy csak Draco Malfoy az, inkább nevetve visszacsókolt.

– Megijesztettelek? – kérdezte, miközben leült mellé a padra. – Nem akartam.

– Kicsit igen.

– Nem számítottál rám, ugye? Engem vártál egyáltalán?

Hermione elgondolkodva oldalra fordította a fejét, mintha gondolkodnia kellene a válaszon. Mély levegőt vett, az ajkába harapott, aztán elmosolyodott.

– De igen. Téged vártalak – szólalt meg végül.

– De sokáig kellett gondolkodnod rajta.

– Kivártam a megfelelő pillanatot – mosolyodott el kedvesen.

– Én meg addig majdnem tövig rágtam a körmömet. Remélem, tényleg nincsen más fickó az életedben.

– Érdekes, hogy ezt számtalan csók, egy randi és romantikus andalgás után jut eszedbe – kuncogott Hermione.

– Most már mindegy. Ha van is valakid, akkor rúgd ki! – nevetett fel Draco, majd hátradőlt a padon. – Nem vagyok az az osztozkodós fajta.

– Feltétlenül – sóhajtott fel a lány és serényen bólogatott. – Adj pár pergament, hogy megírhassam a nagy csapatnak, hogy feloszlatom őket.

– Csapat?

– Tucatnyi pasim van.

– Komolyan?

– Aha.

– Ez mindent megmagyaráz.

– És pedig?

Draco közel hajolt hozzá, hogy csak ők hallják, amit mondani akar.

– Hogy mennyire szégyentelenül viselkedtél az üvegházban.

Hermione megborzongott a hangjától vagy inkább attól, amit mondott vagy az apró csóktól, amit gyorsan a nyakára hintett. Ez a varázsló igazán értett ahhoz, hogy zavarba hozza, kifordítsa önmagából és összezavarja.

– Nem is volt egy tucat – csóválta meg a fejét.

– Sejtettem – simította meg az arcát Draco, majd ismét megcsókolta. – De lehet nekem szükségem lesz arra a temérdek pergamenre.

– Majd segítek megcímezni.

– Milyen kedves vagy.

– Küldjünk nekik aláírt fényképet rólad.

– Hogyne – vigyorgott a férfi. – Mit szólnál ehhez a felirathoz: Ezt a testet nem kapod meg többet. Csók: Draco M.

– Elég lesz a puszi is. Nehogy reményt próbálj kelteni. Az a sok szegény lány – sopánkodott Hermione. – Legyél kíméletes.