Perselus Piton kiábrándító szemszöge/BEFEJEZVE/

2. Fejezet

A mai sötét varázslatok kivédése órát nekem kell megtartanom Lupin helyett. Csodálatos, annak a gyökérnek megint vérfarkassá kellett változnia, nem elég, hogy nekem kell kikevernem a bájitalt ami kissé visszafogja még az óráit is át kell vennem. Besétáltam a terembe és és behúztam a fügönyöket majd bekapcsoltam a vetítőt. Nagy sustorgás támadt, éreztem, hogy nem látnak szívesen de miért kéne, hogy érdekeljen? Csak leadom az anyagot...
-Lapozzatok a 394. oldalra!-mondtam kissé hátrálva és megszégyenülve.
-Elnézést! Hol van Lupin tanár úr?-kérdezte Potter szinte felháborodottan.
-Nem hinném, hogy bármi közöd van hozzá.-de ekkor eszembe jutottak az igazgató szavai.-Legyen elég annyi, hogy a tanár úr nincs olyan állapotban, hogy taníthasson.-vetettem oda neki kicsit kedvesebb hangnemre váltva.
Potter elkeseredve tette le a kezét mire kéztetést éreztem megsimogatni a fejét de kizökkentett Mrs. Granger.
-Tanár úr nem itt tartunk! Még csak a rődsapkás meg a bicegóc jön!
-394. Oldal!-rivalltam rá a Weasley kölyökre aki unottan lapozgatott.-Ki tudja mi a külénbség a vérfarkas és az animágus között? Senki? Ez igen szégyenletes.
-Én tudom!-kiabált Granger.-Az animágus magától változik át, amikor kedve van. Ám a vérfarkas teliholdkor kénytelen. Elveszti az emberi tudatát.
-Másodszorra szólalt meg engedély nélkül az órámon. Rosszat akar magának vagy előnyének tartja, hogy ilyen borzasztóan tudálékos? 10 pont a Griffendéltől!-morogtam.
A Griffendéles csoport rosszallóan nézett Granger-re a Mardekárosok meg csak nevettek. Ezek után már csak diktáltam büntetés képpen.
-Holnapra mindenki letesz egy 2 tekercses házi dolgozatot az asztalomra.
Feljajdulások és borzasztó sóhajokat hallottam majd mindenki felállt és elment. Elindultam a lakosztályom felé és elhaladtam Potterék melledt. Mikor egy sarokkal arrébb értem hallottam a gyors lépteket a hátam mögött.
-Ne szaladgáljon a folyosón Potter!-mondtam hátra nem nézve mire a léptek elhalkultak.
-Most már hajlandó segíteni nekem Piton professzor?
-Annak ellenére, hogy beköptél az igazgatónak továbbra sem érdekelnek a gondjaid Potter. De, hallgatlak!-mosolyogtam rá gúnyosan.
-Maga ismeri Sirius Black-et?-erre kérdésre szembe fordultam vele és megragadtam talárját.
-Felteszem nem a jó tulajdonságairól akar velem társalogni.-vontam össze a szemöldököm.
-Úgy tudom, tanár úr, hogy meg akar találni engem.
-Igen, én is hallottam ezt a hitel nélküli szóbeszédet.
-Ugyan miért olyan hihetetlen?
-Senki nem vágyik az ön társaságára, semmiképp nem arra, hogy felnevelje. Maximum a gyilkosság jöhet szóba.-felnéztem a palfonra és mir vissza fordultam Potter eltűnt. Körbe néztem és láttam befordulni a folyosó végen a hátam mögött.
Szégyeltem magamat de nem mentem utánna csak össze rogytam. Megint hallottam a kisgyermek sírását Lily és James Potter házában. Megint éreztem és láttam Lily vörös haját amint a holt testét szorongatva sírtam.
-P...piton pro...pr...professzot! Jól v...van?-megfordultam és Longbottom állt mögöttem kissé megrökönyödve.
-Igen Neville! Jól vagyok.-álltam fel hirtelen mire a fiú össze rezzent így 5 méterről is. Meglepődtem a félelmétől de csak hangtalanul elsétáltam.
Átértem a lakosztályomba és neki láttam egy új bájital elkészítéséhez. Fél perc múlva kopogtattak az ajtómon. Gondterhelten felsóhajtottam majd elkiáltottam magam.
-Szabad!
-Piton professzor!-jött be Potter mire egy kicsit hátrahőköltem és az egyik kezemmel a hátam mögé rejtettem Lily képet a szekrényemről.-Oh, elnézést megijesztettem?
-Mit akarsz Potter?-a fiú kihúzta magát majd így szólt:
-Szeretném, ha magához venne!
Erre a mondatra egy kicsit lesokkolódtam de csak hitetlenkedve megráztam a fejem.
-Hogy mi?
-Szeretném, ha örökbe fogadna tanár úr!
-Potter, ez nem ilyen egyszerű. Egyébként meg miért tenném?
-Dumbledore professzor szerint sokat jelentek magának, ezzel egyben ha meg egy percet a Dursley házban kell töltenem inkább leugrom a Roxforti csillagvizsgálóból.
-Azt inkább ne...mármint teszek én rá, he meg akarod ölni magad. Nem veszlek magamhoz!-ordítoztam ö feledte Harryvel.
Ő kiszaladt a teremből és gondolom egészen a klubbhelyiségig meg sem állt. Leültem a székemre és beletúrtam a hajamba. Fájt amit meg kellett tennem de úgy mint Voldemort régi avagy lassan új csatlósa nem tarthattam magamnál Pottert akármennyire is szerettem. Fiamként tekintettem rá de ezt nem volt szabad megtudnia. Ha rá jön mennyire sebezhető vagyok és, hogy mennyire szerettem az édesanyját akkor vagy számításba sem vesz vagy kineveti a szánalmamat. Ennek ellenére úgy döntöttem Potter után megyek. Kirontottam az ajtón és Hagriddal találtam szembe magam. Hátra tántorodtam ahogyan neki ütköztem az óriásnak.
-Hagrid! Miben segíthetek?-kérdeztem a megszokottnál kedvesebb hangsújjal amire az óriás is felfigyelt.
-Oh, Piton professzor! Elnézést a zavarásért! Én...csak egy kis csiga írtó főzetet akartam kérni.
-Jaj, hát persze!-kaptam a fejemhez.-Azonnal megcsinálom de most van egy kis dolgom.-mutattam a folyosó felé jelezve, hogy sietek majd tovább is álltam.
A Griffendél klubbhelyiségéhez érve megpillantottam a képet amit fedte a titkos ajtót. De a kövér dáma hiányzott belőle. Körbe néztem de semerre nem láttam a többi kép is tanácstalanul keresgélt.
-Héj, segítség! A kövér dáma eltűnt!-miután elordítottam magamat vissza futottam a lakosztályba és lerogytam az ágyra.
Nem vagyok képes megtenni. Nem tudok beszélni Potterrel. De ezt most arréb tudjuk terelni, a kövér dámának nyoma veszett. Talán Sirius Black betört a kastélyba? McGalagony jött be a hálókörletembe és zaklatottan így szólt.
-Sirius Black itt járt a kastélyban. Maga menjen a csillagvizsgálóba Perselus! Meg kell tudnunk, hogy itt van-e még.
Felfutottam a csillagvizsgáló toronyba és átkutattam. Néhány patkányon és pókon kívűl nem találtam ott semmit így hát lementem a nagy terembe.
-Dumbledore professzor Black nincs a csillagvizsgálóban se itt a kastélyban.-jelentettem az igazgatónak.
-Selytettem, hogy nem marad itt sokáig. Mindenesetre nem kis teljesítmény Blacktől.
-Mi legyen Potterrel? Figyelmeztetjük?
-Igen, majd holnap. Mert álmában csodás világban jár az ember, had ússzon a legmélyebb tengerben, had legyen országok királya.
Ki csordult a könnyem. "Vagy had legyen még egy kicsit a szüleivel."