Perselus Piton kiábrándító szemszöge/BEFEJEZVE/

13. Fejezet

Potter felém közeledett két másik barátjával az oldalán.
-Jó napot Piton professzor!-köszönt oda Mrs. Granger mire biccentettem.
Ekkor egy erős lökést éeztem a hátamon és majdnem ráestem a Weasley fiúra. Szerencsére a vörös hajú griffendéles megtartotta az igen nehéz súlyomat amiért hálás voltam.
-Köszönöm.-tápaszkodtam fel aztán kerestem a szememmel a lökés forrását.
Természetesen Longbottom jött nekem hátulról. A megszeppent kisfiú ismét sirdogálva jött fel velem a gyengélkedőre mivel a csuklója ripityára tört mikor megvédtr az arcát a földtől. Nekem is megrándult a derekam így kértem egy gyógyító főzetet a nővértől és már siettem is vissza a laborba.
A mai napra még sok dolgom volt mivel a vizsgák el lettek halasztva a gyerekek kedvéért úgy döntöttem írjunk mrg egybe kettőt, de így a feladatok sokkal hosszabbak és teljesen mások. Kezdhetem elölről az rgészet de a hírnevem nem veszhet el pár taknyos miatt akik kicsikarták Dumbledoreból a vizsga halasztást. Hálás vagyok az igazgatónak de néha az agyamra megy, arról nem is beszélve, hogy Voldemort már vagy 2 hónapja győzköd, hogy álljak át a Sötét oldalra. Most éppen kifogytam a kifogásokból, mégsem mondhatom azt, hogy Harry Potter a gyerekem lesz így nyílvánvaló, hogy nem állok át. Vagyis mondhatnám de nem csak én hanem az egész iskola veszélybe kerülne. A Sötét Nagyúr agyát nem lehet túl sokáig húzni vagy félre vezetni így nyomós okot kell találnom rá, hogy miért hagyom őket ott. Vannak okaim, több milliárd csak, hogy ezek Voldemort Nagyúr számára csak enyhe kifogások vagy üres szavak. Őt nem érdekli semmilyen emberi érzés vagy bármilyen könyörület. Ha valaki ellenszegül neki akkor az az életével fizet. Feláldoznám magam Harryért de, ha én meghalok akkor senki nem tudja és nem is akarja majd megvédeni. Más megoldást kell kitalálnom mert az óra ketyeg.

Mindenesetre ez egyelőre mellékes mivel a legfőbb dolog most az, hogy jó apa lehessek a saját szememben és Harryében is. A dolgok jól alakulnak de ki tudja meddig tart. Neki álltam újra írni a dolgozatokat. Sötétedés előtt sikerült befejeznem így elindultam egy kora esti sétára. Mikot kiléptem a folyosóra szembe találtam magam Lupin professzorral.
-Nocsak professzor úr, sétára indulunk a Holdfényben?-kuncogtam saját viccemen.
-Áhh Perselus! Velem tart?
Felhúztam a szemöldököm majd szószerint Lupin után indultam.
-Úgy hallom mostanában jóban van Harryvel. Mi miatt van ez?-nevetett fel mire én is mosolyogni kezdtem.
Lupin még az iskolás éveinkben is kedvesebb volt mint a többi tekergő. Még az a Peter is fenn hordta az orrát pedig ő aztán igazán a legalja volt mindennek. Most pedig aki meggyilkolta szabadon jár.
-Tudod Lupin a fiúnak apára van szüksége. Igyekszem megadni neki azt amire szüksége van.-mikor befejeztem a mondatot egy erős meglepődődött reakcióra számítottam de Lupin csak mosolygott.
-Ez bátor dolog tőled Perselus! Bár ahogy ismerlek mindig is az voltál. Mondd meg tudnád bocsájtani nekem az iskolás éveinkben elkövetett hibáimat?
-Talán megtudnám de nincs okom rá egyelőre.-nevettem és a professzor is mosolygott.
-Majd csak adok rá okot egyszer. Kérlek bocsásd meg nekem de fel kell készülnöm a nehéz időszakomra. Elkészítetted már a bájitalomat?
-Rajta vagyok.-morogtam feleszmélve a vágyálmomból mely azt takarta, hogy barátságot kötök Remus Lupinnal.
Elindultam vissza az irodámba, útközben össze találkoztam McGalagony professzorral aki meghívott egy vajsörre a Három Seprűbe.
-Beszélnem kell veled Perselus!
-Ma mindenki nagyon beszédes kedvében van.-mondtam mostanra inegrülten a sok nyaggatástól.
-Kérlek, hogy ne játssz a Potter fiúval! Vagy tedd amit tenned kell vagy hagyd az egészet! Nem gondolhatod komolyan, hiszen Ő csak egy 13 éves kisgyermek!-a szemeim kitágultak az utolsó mondat hallatán. Talán Minerva tudomást szerzett a mi "apa fia" kapcsolatunkról. Nem, az lehetetlen. Ha mégis akkor sem egy öreg boszorkány szavára fogok hallgatni. A fiúnak védelem kell és szeretet. Én ezt adom meg neki az egyelőre mindegy hogyan.
-Nem tudom miről beszél de nekem még nagyon sok dolgom van!-ezzel a lendülettel felálltam és elindultam vissza az iskolába.
Útközben elhatároztam, hogy mégis csak van egy határ és, ha ezt Harry átlépi kénytelen leszek vissza küldeni Őt a normális életébe.