Perselus Piton kiábrándító szemszöge/BEFEJEZVE/

9. Fejezet

Magam után húztam Pottert, persze erre nem lett volna szükség mert Ő engedelmesen jött utánnam.
-Hova megyünk professzor úr?
-Oda ahol tudunk nyugodtan beszélni Potter!-mondtam higgadtan.

Leértünk a hálókörletembe, az ajtót azonnal kulcsra zártam és Harry felé fordultam.
-Mi ez a zaj Potter? Felháborító a magaviselete! Mégis mit képzelt?
-Bele halna tanár úr, ha esetleg Harrynek nevezne?
Ezt a választ elég meghökkenten fogadtam de aztán közelébb léptem úgy, hogy csak centik voltak közöttünk.
-Nem, nem halnék bele! Ám elég különösen és egyben zavaróan felidegesítettél! Mit csináltatok?
-Megünnepelltük a Griffendél győzelmét.
-Nem elleneztem volna de miért volt szükség ekkora hangerőre?!
Harry lehajtott fejjel állt előttem mint egy megszeppent kisfiú, jó esetben az is volt. Nem akartam lemaradni a gyerek koráról.
Így is nagy részben már sikerült.
A fiú arcán megjelent az első lecsorduló könnycsepp, elszégyeltem magamat egy kissé de aztán csak úgy hirtelen, semmire nem gondolva kicsúszott valami a számon.

-Ha még mindig van kedved akkor örökbe fogadlak...-mondtam suttogva majd a fiú megrökönyödött tekintetét látva krákogtam;-Ha, akarod!-a mondat után lehajtottam a fejem és vártam a nevető, gúnyos választ.
De a bizakodásom csalt, a Potter fiú átölelt. Körülbelül 2 fejjel nagyobb lehettem nála így a feje a mellkasomon pihent. Onnantól kedzve, hogy ez megtörtént gondolni sem tudtam kellemesebb érzésre. Beletúrtam a hajába és magamhoz szorítottam.

Másnap reggel alig emlékeztem valamire a tegnapi napból és szokásomhog híven fel akartam kelni ám a fejem bármely mozdulattól sajgott.
Ránéztem a kakukkos órára és le is esett, még csak reggel 5 óra van. Nem is értem mire ébredhettem fel. Átfordultam a másik oldalamra miközbrn tanulmányoztam, hogy nézeki ki.
Az ingem majdnem csak teljesen ki volt gombolva, egy szál alsó gatyát viseltem és persze a hajam is borzasztóan kócos volt.
Mikor sikerült megfordulni az ágyamban majdnem csak szívrohamot kaptam és leestem az ágyról. Ott feküdt mellettem Harry, velem ellentétben Rajta nem volt semmilyen ruha. Végig futattak rajta a tekintetem, amikor ezzel végesztem vissza néztem az arcára. Zöld, csillogó szemei már nyitva voltak és engem fürkésztek.
-Jó reggelt Piton professzor!-ült fel az ágyban egy nyújtozkodás erejéig.
-J..jó reggelt...-néztem meglepetten a fiút.
Talán Ő mindenre emlékezett? Nem ártott volna megkérdezni..
-Harry, mi is történt pontosan az éjjel?
Nem kaptam választ csak halk szuszogást hallottam. Felültem az ágyra és kicsit elfordítottam a jéghideg testet a nedves lepedőn. Hogy mégis mitől lett nedves arról fogalmam sem volt. Talán leöntöttem egy bájitallal vagy egy pohár vízzel.
Harry elaludt, nem tudtam mit tegyek. A teste nagyon kihűltnek tűnt így gondolkodás nélkül, mostanra elfeküdtem az ágyon és átöleltem a takaró alatt. Ezekre a tetteimre hallottam némi halk kuncogást.
-Nem is alszol.-mormogtam halkan a nyakáb nyomva orrom.
-Dehogynem.-hallottam a választ majd egy horkantást.
Harry hátrébb tolta mesztelen fenekét amíg teljesen hozzá nem ért a combomhoz. Fészkelődött még egy kicsit aztán rögtön vissza aludt.

Reggel 6:30 körül ébredtem fel újra addigra már kicsit kipihentebben. Harry még mindig ugyanúgy aludt, más esetben nem lett volna szívem felkelteni de ma 2 dogát is írnak.
Jézusom, már úgy beszéltem róla mintha a fiam lenne, ennek ellenére egyáltalán nem azt érzem iránta mint egy apa a fia iránt. Vajon sikerülni fog valaha teljesen beletörődni, hogy a fiam lesz? Nyílvánvalóan örülök, hohy végre volt merszem megmondani avagy megkérdezni de nem hiszem, hogy ő ezt szeretné. Csak most hiszi azt, mefogja bánni, hogy ezt megtette.

Felálltam és felöltöztem egy elegáns talárba. Vissza ültam az ágyra Harry mellé és elkezdtem finoman ébresztgetni, mivel ez nem használt elkezdtem lassú csókokat nyomni az egész testére.
Erre szinte éreztem ahogyan elmosolyodik. Felém fordult és nyomott egy csókot az orrom hegyére.
-Kelj fel Harry! El fogsz késni az óráról! Ami elég furcsa lenne mivel azt én tartom.-mosolyogtam rá a félálomban lévő Griffendélesre.
-Nem akarok felkelni. Olyan rosszul vagyok.-köhintett mosolyogva.
Természetesen mint apafigura pontosan tudtam, hogy nincs rosszul.
-Jólvan, pedig le akartam menni ma Roxmortsba, de hát ha ennyire rosszul vagy akkor nem viszlek magammal.
Erre a mondatra a fiú felugrott az ágyból és pillanatok alatt felöltözve állt előttem. Furcsa volt számomra, mintha megváltozott volna. Teljesen fekete talárban volt és a szemüvegét tisztogatta nyugodtan.
-Hívhatlak apának az iskola falain belül?
-Nem tudom, ezt majd még megbeszéljük.-veregettem meg a vállát a megszeppent fiúnak majd kiléptem az ajtón és elindultam a terem felé, hogy én lehetőleg ne késsek el a saját órámról.

Beléptem a terembe majd igyekeztem helyre tenni a gondolataimat és belekezdeni az órába.
-Gyerekek, a mai napon a...-a mondatot nem tudtam befejezni mert Potter rontott be az ajtón sírva.
A szemeim kitágultak és hirtelen nem tudtam mit reagáljak, ha úgy mint a régi Piton akkor valószínűleg megutál...ha meg a mostani "apja" leszek akkor elveszik az a kicsi erőfeszítés is amit abba fektettem, hogy a diákok tiszteljenek.
-Potter! Mégis miért bőg itt nekem?-kérdeztem nagyot nyelve a mondat végen majd látva a fiú meggyötrött tekintetét kihívtam magammal a folyosóra.
-Amíg nem vagyok bent jegyzeteljétek ki a 21. oldalon található százfülé főzet elkészítését!
Kiléptem a folyosóra Harry után és ahogy becsuktam az ajtót a karjaimban találtam a Griffendélest.
-Harry, mi történt?
-Semmi semmi...csak unom már ezt az egészet. Mindenkinek én vagyok az árva kis túlélő. Ha már ezen a szerepen nem tudok változtatni had ne legyek árva is.-szipogott a fiú.
-Ne aggódj, hamarosan már nem keszel az! De a következő tanítási szünetig várnod kell!-simítottam meg a haját.-Most pedig menj az én szobámba, kihagyhatod az órákat!
A fiú még mindig nedves arccal és szipogva ugyan de elindult a hálókörletembe.
-Potter! Ne szokjon hozzá ehhez a luxushoz!-kacsintottam a fiúra mire végre egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

Visszeléptem a terembe és lehuppantam a bőr székembe.
Az óra további része azzal telt, hogy rászóltam pár gyerekre akik dumáltak vagy fejbe vágtam valakit egy könyvel.
Mikor a tanórámnak vége lett vissza sétáltam a szobámba. Útközben össze találkoztam Mrs. Norrissal aki furcsán méregetett. Ez tőle nem volt meglepő.
Benyitottam a szobába, Harry ott feküdt az ágyon kisírt szemekkel.
Mikor becsuktam az ajtót a tekintetét rám emelte.
-Szia, hogy vagy?
-Jobban.-sóhajtott majd a szemei megint az ablakot fürkészték.
-Van kedved lemenni Roxmortsba?
A fiú csodálkozva nézett rám, a fejet félre billentette. Így nagyon aranyos volt.
-Persze, menjünk.-állt fel majd felkapta a mai szettjét.

Kiléptünk a Roxfort kapuin és elindultunk a süvítő szélben. A kis falu alig volt látható a nagy fehérségben.