Perselus Piton kiábrándító szemszöge/BEFEJEZVE/

7. Fejezet

(Innentől a könyvem sok részben máshogy alakul majd mint az eredeti. Néhol vissza terünk de a befejezés boldog, ne aggódjatok!)

-Potter! Kérem jöjjön velem!-intettem le a folyosón.
-Ajaj...-suttogta Weasley Harrynek.-Mit tettél?
-Asszem tudom.-lökte el Ront a Potter fiú majd felém indult.

-Jó napot professzor úr!
-Khm, jó napot.
-Látom tetszik a lánc amit kapott.-kacsintott rám a fiú.
-Igen. Köszönöm.-mondtam kicsit furcsállva a fiú bátorságát.-Ne felejtse el Mr.Potter én továbbra is a tanára vagyok. Az ajándék szíven ütött de elvárok némi tiszteletet.
-Természetesen, elnézést!-hajtotta le a fejét kissé.
-Holnap találkozunk Potter.-ezzel a mondattal együtt megfordultam, éreztem, hogy a köpenyem vége hozzá ért a Griffendéles lábához. Ebbe kicsit beleborzongtam.

Beléptem a hálószobámba és lerogytam az ágyban. Nem vettem le a ruháimat és nem is tisztálkodtam, nem volt erőm. Az ajándék felébresztett benndm valami elképzelhetetlenül fájdalmasat.
Emlékeztem Lily mosolyára és mikor először láttam Pottert akkor láttam is magam előtt Lily egész elemében.

*Másnap*
A mai napon még szünet van de holnap már megkezdődik a tanítás. Úgy döntöttem nem érdekel ma se Dumbledore se a többi tanár. Nem érdekel a napirendem sem. Ma azt csinálok amit akarok és biztos, hogy délig alszok. Viszont úgy döntöttem nem fogom tovább húzni. Beszélek Potterrel. Meg kell válaszolnom a hülye kérdéseit. Na meg a saját magamnak feltett kérdéseimre se lenne rossz válaszokat kapni...

Annyira fáradt voltam, észre sem vettem magamat se a tükrömben és akkor sem jöttem rá a hibámra amikor már Potter előtt álltam aki tátott szájjal mért végig.

-Mi a probléma Mr.Potter?
-Öhm...semmi tanár úr. Csak tudja, szokatlan magát így látni.
Ekkor végig néztem magamon és majdnem elájultam a látványtól. Egy szál alsóneműben és kigombolt talárban álltam a Potter fiú előtt.
-Jézusom, elnézést kérek. Tudja...nagyon fáradt voltam és...-a mondatot már nem tudtam befejezni mert feltűnt, hogy a Griffendéles nagyon merész a mai napon.
Elkezdte lassan végig húzni az újját izmos hasamon, mikor oda ért az alsónadrágom széléhez lassan elkezdett benyúlni a selyem anyag alá, hiába élveztem elkaptam a kezét és leszedtem magamról. Össze húztam a talárom és szó nelkül elfordultam majd elindultam vissza felé. Úgy tűnik ezt a beszélgetést el kell halasztanunk jóval későbbre...

Szószerint nem tudtam elhinni, hogy ezt tettem. Mármint még nem tettem semmit de már közel voltam hozzá, hogy magamhoz rántsam Pottert. Nem gondolhattam ilyesmire hiszen Harry még fiatal korú és ráadásul egy tanítványom. Aztán az is ott van, hogy előző "szerelmem" Lily Potter fia.

Kopogtattak mire kicsit össze rezzentem de kinyitottam az ajtót.
Előttem alig egy centire állt Harry csillogó szemekkel.
-Jó napot Piton professzor!-ezzel a mondattal együtt a szegycsontomnál fogva belökött az ajtón amit egy egyszerű varázslattal be is zárt. Persze könnyedén ki tudtam volna nyitni az ajtót de egyenlőre nem volt erre kapacitásom.
-Szervusz Potter. Miben segíthetek?
-Nagyon jól tudja maga miben tudna nekem segíteni. De ezt megtagadja tőlem így hát felajánlok valamit.
-Hallgatlak.-mondtam ridegen küszködve a vágy ellen.
-Ha magához vesz, ígérem jól fogok viselkedni. Az otthonában is tisztelet tudó leszek és soha de soha nem fogom apának szólítani.

Ami azt illeti semmire nem vágytam jobban mint, hogy apának szólítson. Vagy inkább arra, hogy domináns legyek felette.

-Potter ezt már megbeszéltük. Nem költözhetsz hozzám! Barbárság lenne veled szemben még akkor is, ha nekem szükségem lenne rá.-azt hiszem ez a fogalmazás enyhe költői túlzás volt. Bár jobban bele gondolva...szükségem volt az érintésér és a jelenlétére is.  Szükségem volt Harry Potterre.

-De tanár úr! Hiszen hallotta, erre nekem is szükségem van. A Dursley család utál engem és ami azt illeti én is őket. Még az utcán is jobb lenne lakni mint ott.
-Akkor miért nem laksz ott?-kérdeztem akaratlanul is.
-Mert szeretem magát és tudom, hogy maga is engem. Hiszem az előbb mondta. Szüksége van rám!