Perselus Piton kiábrándító szemszöge/BEFEJEZVE/

5. Fejezet

-Professzor úr! Jól van? Annyira sajnálom!
-Kifelé Harry!-ordítottam. Még mielőtt Potter rájött volna mit ejtettem ki a számon vagyis pontosabban mit hogyan, kijavítottam magam.-Potter, kifelé Potter!-mutattam rá az ajtóra.
Lehajtotta a fejét majd kikullogott. Becsaptam az ajtót egy könnyed varázsigével és lehuppantam a székemre, kezeimbe temettem az arcomat és ekkor éreztem meg első könnycseppet az arcomon amit Harry Potter miatt ejtettem valaha. Persze édesanyja Lily Potter miatt már vagy ezerszer többet.

*Másnap*
Ahogy felkeltem rohantam McGalagony prlfesszorhoz. Át kellett beszélnünk a mai óráimat. A Hugrabugnak, a Griffendélnek és Mardekárnak kellett segítenem ma a sötét varázslatok kivédése órán. Égy varázsló párbajt kellett bsmutatnom McGalagonnyal. Bevallom nem kicsit féltem ugyanis McGalagony kiváló boszorkány volt.
Mire a tágas trófea terem elé értem már hallottam a kiáltozásokat és sugdolózásokat.
-Igen, Piton! McGalagonnyal, biztos hatalmas párviadal lesz.
Beléptem a terembe mire mindenki elhallgatott.
-Áhh, Perselus! Örvendek a kihívásnak.-kacsintott.
-Jó napot Minerva.-mondtam nyugodt hangon.-Az érzéseim kölcsönösek.
Felálltunk a rajtmezőre. Meghajoltunk majd vissza sétáltunk a helyünkre. Felemeltük a pálcát majd elhangzott egy pár könnyed varázslat McGalagony részéről amiket könnyen védtem. Erre a gyerekek "húzni" kezdtek.
-Locomotor!-mondtam ridegen mire Minerva lába és keze bilincsbe olvadt.
-Szép volt Perselus! Lefegyverzett, gratulálok.-nézett fel rám a földről az idős boszorkány. Kibogóztam a láncot mire egy újabb kacsintás következett és;
- Tarantallegra!-nevetett fel Minerva miközben rám irányította a pálcáját.
Ezekre a szavakra megfagyott a vér az ereimben majd minden gondomat elfelejtve táncra perdültem a ravasz rontás hatására.
A gyerekek nevettek de engem most éppen jó kedvemben ért és nem zavart. Hogy mi? MIVAN VELEM??
Ekkor megfogtam Potter csuklóját és felrántottam magam mellé a színpadra.
Elkezdtem keringőzni vele, a mozdulataimat nem én irányítottam, nem tudtam megállni. Vissza hajítottam a padlóra a és magam mellé kaptam a Malfoy fiút egy Ír tánc erejéig. Mikor ez abba maradt McGalagony leállította a csúf bűbájt. Megigazítottam fekete talárom és meghajoltam mire mindenki tapsolni kezdett.
-Igazán szép párbaj volt Minerva! Köszönöm!-hajoltam meg újra a boszorkány előtt.
-Én is köszönöm Perselus, csodás élmény volt.-ezúttal nem követte a mondatot kacsintás se semmi más furfangos kitörés.
Leléptem a gyerekek közé akik mind furcsán néztek rám de én rájuk ügyet sem vetve kioldalogtam a szobából egyenesen vissza a hálókörletembe.
Útközben Dumbledore állított meg a folyosón.
-Perselus! Láttam a varázsló párbajt, igazán szépen táncolt, akarom mondani teljesített.-az igazgató mondatára halványan elmosolyodtam aztán kikerültem és tovább baktattam miközben a Tekergőkön járt az eszem.
Kétség sem fér hozzá, hogy csodásan kiegészítették egymást annó és most is.
Mindig is tisztességtelen embernek gondoltam James Pottert de úgy tűnik a fia nem teljesen az Ő vére. Amint látszik Lilyre is ütött valamennyire. Ennek örültem de Potter akkor is James tökéletes mása volt pár apró kivétellel.
Például kiváló volt a bajkeverésben és a kviddicsben is akárcsak apja. De Potter nem hordta fent az orrát. Nem lökött fel szó nélkül más gyerekeket és nem használt ki senkit...
Na de mindegy is, James meghalt és vele együtt minden fontos is elment így a fiút muszáj megvédenie valakinek és az a valaki én leszek mivel másnak semmit sem jelent. Vagyis sok a barátja de mégis, ők csak gyerekek és Potternek meg annak a kettő idiótának fogalma sincs arról, hogy Harry kicsoda. Ő a Kiválasztott.