Perselus Piton kiábrándító szemszöge/BEFEJEZVE/

4. Fejezet

Betoppantam az órámra. Összevonva Griffendél és Mardekár. Megint hallgathatom Potter és Draco veszekedését. A Malfoy fiú egyfolytában Potter agyát húzza és igen idegesítő.
Mármint Harry nyávogása. Draco a keresztfiam és kedvelem is de olykor hajlamos túl feszíteni a húrt.
Végig mentem a padsorok között és körbe néztem a teremben.
Potter és Weasley már megint egymás mellett.
-Potter! Ülj át Malfoy mellé!
-Na de tanár úr!-kiabált rám Harry.
Ekkor olyanra vetemedtem amit magam is azonnal megbántam amint kiesett a számon.
-Kérlek!-egy ártatlan szó és Potternek tátva maradt a szája majd szó nélkül átcsúszott Draco mellé aki fintorogva nézett rám.
Megpördültem a tengelyem körül és elkezdtem írni az anyagot a táblára. Az óra lassan és unalmasan telt. Végre vége lett és akkor mindenki egyszerre tolongott kifelé. Potter és Malfoy egymást ütlegelték, nem láttam okát rájuk szólni.
A Griffendélesek neki láttak valami játéknak az udvaron amit egész vegig kitartóan figyeltem a 3. Emeleti ablakból. Valami fogó játék lehetett és Potter mint majdnem mindenben ebben is csodásan teljesített. A három jóbarát egymás után futva szaladtak Longbottom elől aki harmadszorra esett el.
Mindhárman nevettek, csodás látvány volt Harryt ilyen boldognak látni. Nem tudom mi üthetett belém de kifejezetten hiányzott az érintése és a mosolya. Hiányzott az édesanyja is. Lily volt nekem a világ és még azon is túl minden.
De ami volt elmúlt. Nem tehetek érte semmit, ahogy a Potter fiúért sem! Ki kell vernem a fejemből mindent, minden egyes percett amikor latolgattam az esélyeimet. Ez nevetséges! Hiszen a hülye is látja, hogy utál engem és én is ezt a látszatot keltettem eddig! Ennek nem kellene változni de nem bírom ezt tovább, nem akarom megjátszani, hogy gyűlölöm. Beszélnem kell Dumbledore-al. Megfordultam és elindultam lefelé az udvarra ahol a gyerekek is voltak mert az igazgató ott ült velük szemben és nevetve csodálta a játék menetét.
-Szervusz Perselus! Miben lehetek segítségedre? Természetesen a Potter fiú folyamatos hiddeg, gyilkos szemekkel bámulásában nem akarok részt venni de bármi mást szívesen elfogadok avagy ajánlok fel neked!-mosolygott az igazgató mintha kicsit sem lenne aggasztó amit mondott.
-Khm, én nem...
-Nem bámulja? Magam is úgy gondoltam, hogy ezt fogja mondani.
-Én csak...csodálom Őt.-motyogtam szinte magamban de Albus ezt is meghallotta. Felkapta a tekintetét majd mélyen a szemembe nézett.
-Perselus, ugye tudod, hogy nem kötelességed tömény gyűlöletet mutatni iránta?
Krákogtam valamit majd felszegett orral hátat fordítottam és elindultam a pincébe a termemhez. Elkezdtem főzni csak úgy random kiválasztással egy bájitalt amikor valaki kopogtatott.
-Tessék?-kérdeztem hidegen fel sem nézve a főztömből.
-Jó napot tanár úr!-nyitott be a Potter fiú. Ezzel a mozdulatával együtt kiejtettem a kezemből a kis üvegcsét amiből kifolyt a folyékony égető hatású lé egyből lyukat égetve a padlóba.
Harry hátrált egy kicsit majd oda ugrott és a varázspálcájával egy perc alatt feltakarította a kiömlött folyadékot.