𝑰 𝒅𝒐𝒏'𝒕 𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒕𝒐 𝒍𝒐𝒗𝒆 𝒚𝒐𝒖 //bang chan ff//

Kangaroo (Prod. ZICO) - Wanna One

- Jézusom ezt nem hiszem el! - mondta barátnőm nagyon boldogan. - És ugye ott van még? - kíváncsiskodott.
- Nos, hát az is egy elég vicces sztori, hogy most miért nincs itt - nevettem fel kinosan.
- Kérlek mondd, hogy nem drámáztál - mondta mélyen beszívva a levegőt.
- Én... Soha. Puff... Nem is értem, hogy találsz ki ilyeneket - mondtam és néhány szót elnyújtottam.
- Hívd vissza... - mondta ásítva.
- De holnap úgyis találkozok vele - vágtak rá egyből.
- Akkor csak írj neki annyit, hogy sajnálod - javasolta.
- Rendben. Szép álmokat! Szia MinAh! - köszöntem el, majd mikor ő is megette kinyomtam. Beléptema kakaotalkba és írni kezdtem.

(me):
HyunJin... sajnálom, hogy elküldtelek csak megijedtem.

Az üzenetemre minimum fél óráig nem kaptam választ de azonnal megnézte. Aztán meghallottam, hogy az ablakomon kopognak. Persze elkapott a szívinfarktus, amint hallottam. Lassan odasétáltam és kinyitottam az ablakot. HyunJin ott állt és mosolygott, mintha semmi nem történt volna. Majd hirtelen arcom megfogva magához húzott egy gyors csókra.
- Remélem ezt is megbocsátod nekem, de ez volt minden vágyam az elmúlt két napban - ugrott ablak párkányomra.
- Persze, hogy megbocsátom - mosolyogtam rá. - De nem kellene vissza menned a dormba? - kérdeztem.
- Hidd el, hogy jobb ha most nem megyek vissza - nevetett, majd bemászott a szobámba.
- Szólni azért szóljál legalább Bang Channak - mondtam becsukva az ablakom, aztán leültem az ágyra.
- Már írtam neki, amikor te nekem - nevette el magát, miközben ő székemben foglalt helyet.
- De nekem szólni kell anyáéknak, hogy maradtál - mondtam, aztán elindultam az ajtóm felé.
- Megyek veled - kapta el kezem.
- Gyere Jinnie - mosolyogtam rá, majd kinyitottam az ajtót. Rendesen megfogta a kezem és összekulcsolta ujjait enyémekkel. - Anya, apa HyunJin maradna este itt nálunk, mert ugye már sötét van és nem szeretném, hogy ilyenkor sétálgasson egyedül - mondtam, közben szabad kezemmel mutogattam.
- Jaj, drágám persze, hogy maradhat - mondta anya hatalmas mosollyal kezünket nézve. Apa csak bólintott egyet. - Egy kérdésem lenne még, amit HyunJinhoz intéznék - szólalt meg anya ismét.
- Igen Mrs. Park? - nézett a fiú édesanyámra kíváncsian.
- Mikor lesz koncertetek? Meg, akkor holnap után ugye eljöttök? - faggatta Jint.
- A koncertet illetően, majd írok önnek Mrs. Park ha tudok valamit, és én mindenféle képp itt leszek - válaszolt mosolyogva a mellettem álló fiú.
- Rendben ennyi volt - mosolygott és intette, hogy elmehetünk. Nevetve húztam vissza szobámba HyunJint.
- Örülj, hogy ennyi kérdéssel letudtad vele a beszélgetést - mondtam becsukva az ajtót, amikor beértünk.
- Anyukád cuki és zseniális kupido lenne belőle - nevetett majd átölelt.
- Jaj ne is mondd... Channal is összeakart hozni - öleltem vissza.
- De én vagyok a szerencsés, aki élvezheti azt a kegyet, hogy összejött veled - kacsintott rám.
- Nem járunk, ne izgulj. Egy csók az még semmi - kacsintottam vissza.
- Oké, akkor mondjuk azt, hogy még nem járunk - mosolygott rám.
- Egy ideig még nem fogunk, szóval emiatt kell aggódnod - mondtam egy gúnyos mosollyal.
- Akkor se aggódnék ha járnánk. Én kedvellek - rántott vállat továbbra is mosolyogva.
- Egyikünknek sem lenne jó ha járnánk - néztem szemébe mélyen és komolyan. A mosolya lassan eltűnt arcáról és szomorúság jelent meg rajta. Kezei lecsúsztak rólam és csak meredt szomorkásan szemembe. - De azt nem mondtam, hogy ne próbálhatnánk meg később - simítottam meg arcát és elmosolyodtam. Azonban ő továbbra is szomorú arcot vágott. - Elmondod, hogy mi bánt ennyire? - kérdeztem arcát simogatva továbbra is.
- Az, hogy ennyire... ennyire... - nézte a padlót és motyogott.
- Ennyire milyen? - kérdeztem kezemet keresztbe téve.
- Ennyire... kegyetlen - nézett rám kiskutya szemekkel, mire elnevettem magam.
- Miért vagyok az? - nevettem továbbra is.
- Azt majd én tudom - mondtam átölelve vállam. Mosolyogtam és vállára döntöttem fejem. Közelebb bújva hozzá ásítottam egyet és lehunytam szemeimet. - Álmos vagy? - kérdezte, miközben elkezdte simogatni hajamat.
- Egy picit - mondtam, majd egy kicsit megemeltem fejem és ránéztem.
- Ha akarsz aludj nyugodtan - simított végig arcomon és közben szemembe nézett. Egy ideig csöndben ültünk, csak figyeltem sötét barna íriszeit. Percek múltával is ugyan így voltunk, majd egyikünk telefonja törte meg a csendet. Az ővé volt az, de mivel még nálam volt aznap így én néztem meg.

Han JiSung:
Azt hittem, hogy nem érzel semmit iránta... vagy hazudtál?

- Ki az? - kérdezte. Felé fordítottam a telefont, majd ő kikapta a kezemből.
- De... - kezdtem bele, de kezét számra tette.
- Nem olvashatod el, amit írtam neki. Ha, pedig megint ír nekem adod ide - mondta határozottan, amikor kezembe adta a készüléket.
- Rendben - egyeztem bele. - Megyek letusolok - jelentettem ki majd felálltam mellőle és indultam is a fürdőbe. Fél órát tölthettem bent, de nem csak a szokásos esti rutinomat végeztem el, hanem gondolkoztam is azon, hogy vajon miért nem láthatom a közte és JiSung közt folyó beszélgetést. Csak álltam a tükörrel szemben és gondolkoztam. Egyszer csak a semmiből benyitott a fürdőbe anya.
- Mi a... - kérdeztem ijedten és erősebben szorítottam a törölközőt magam köré.
- A kis barátod egyedül van a szobádban? - kérdezte.
- Nem itt van velem csak éppen hangyává változott - mondtam szarkasztikusan.
- Szóval ott van. Hogy terveztek aludni? Veled alszik vagy a vendég szobában? - faggatott tovább.
- Az ablak párkányon - mosolyogtam gúnyosan.
- Kérlek válaszolj normálisan - mondta kezeit keresztbe téve.
- Ha kimész és megvárod, hogy kimenjek válaszolok - mondtam az ajtóra mutatva.
- 5 perc múlva gyere ki amúgy is mert mi is jönnénk - mondta, majd csukódott mögötte az ajtó. Megforgattam szemeim majd gyorsan átöltöztem pizsamámba. A fürdőből kilépve láttam, hogy anya ott áll. - Nos, akkor? - kérdezte szemembe nézve.
- Velem alszik - mondtam könnyedén. Láttam, ahogyan komolyan tekintetét egy pillanat alatt váltja fel a boldogság. Meg kell, hogy mondjam kicsit én is boldog voltam, hogy most nem ő avatkozott bele ebbe és úgy örül ezeknek a dolgoknak. - Kapok neki egy takarót és egy párnát? - kérdeztem anyára mosolyogva.
- Persze - mondta és már szaladt is az említett dolgokért.
- Itt vagyok - léptem be a szobámba kezemben a takaróval és a párnával. Leraktam az ágyamra és befeküdtem a helyemre. Csak állt az ágyam mellett és figyelt engem. - Te nem akarsz aludni? Vagy tudsz állva is? - néztem rá furán.
- Nem félsz, hogy megerőszakollak? - kérdezte komolyan.
- Pont úgy nézel ki, mint egy erőszak tevő - nevettem el magam.
- Nem tudhatod - ült az ágy szélére.
- Ha arra kerülne a sor lehet fordítva lenne az az erőszak tevés - motyogtam.
- Hogy mondod? - kérdezte fejét a párnára téve.
- Mondom aludj már HyunJin drága - mondtam hangosabban és átölelve őt.
- Jól van WooWoo - nevetett és lassan elkezdte simogatni kezemet. - Jó éjt! - suttogta, de ekkor én már szinte aludtam. Csak szuszogtam mellkasán. Ám reggel, amikor fel keltem ő már nem volt ott.

"하던 거 대충 접고 Come here
급한 일 생겼다고 뻥쳐 전화 걸게
Ha 칠렐레 팔렐레 시간 때우러
피서지를 향한 가벼운 갱거루 Step, oh, oh"
- Kangaroo (prod. ZICO) (Wanna One)