𝑰 𝒅𝒐𝒏'𝒕 𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒕𝒐 𝒍𝒐𝒗𝒆 𝒚𝒐𝒖 //bang chan ff//

Double Knot - Stray Kids

Szerda reggel korábban keltem, mint bármelyik napon. Mivel ezeken a napokon, mindig volt egy kellemes osztályfőnöki órám. Hatalmas szenvedés közepette elkezdtem készülni. Amikor felöltöztem és mindent össze pakoltam kivánszorogtam a szobámból telefonommal kezemben.
- Szia SungWoo! - köszönt apa.
- Érezted már azt, hogy semmihez nincs kedved az adott nap? - kérdeztem, miközben cipőmet húztam.
- Ha tudnád hányszor - nevezett. Én csak elmosolyodtam majd elköszöntem. Csendben sétálgattam az iskola felé. Nyugodt sétálgatásomat telefonom csörgése törte meg. Elővettem és megnéztem ki az. Bang Chan hívott, bár nem tudom miért.
- Szia Chan! Miben segíthetek? - vettem fel végül.
- HyunJin ott van veled? - kérdezte és kicsit idegesnek hangzott.
- Nem. De miért kérdezed? - haladtam tovább lassan.
- Senki nem találja sehol, és nem veszi fel egyikünknek sem - mondta, ekkor megtorpantam.
- Lehet, hogy eltűnt? - nyílt nagyra a szemem. - Segítek nektek megtalálni. Bármiben segítek, amiben tudok csak találjuk meg - mondtam kikészülve. Már szinte majdnem sírtam, mivel azokkal a fiúkkal, akiket kedveltem mindig valami történt. Kirúgták a suliból, bajba került, balesete volt és lehetett volna folytatni. Viszont akkor csak reménykedtem, hogy HyunJinnel ilyesmi nem fordul  elő.
- SungWoo, amit tehetsz ha nem idegeskedsz és mész suliba - hallottam hangján, hogy próbál nyugtatni, de ő idegesebb volt, mint én.
- Chan, nagyon szeretnék nektek segíteni. Megpróbálom felhívni és ha nem veszi fel apáéknak szólok, hogy ma nem tudok iskolába menni, mert az egyik barátomnak szüksége van rám - mondtam el neki a tervet.
- Woo.. felhívni felhívhatod, de ha nem veszi fel elmész az iskolába. Amint megtaláltuk és tudjuk, hogy jól van szólunk. Rendben? - kérdezte. Egy hatalmasat sóhajtottam.
- Rendben - törődtem bele. Idősebbel nem vitatkoztam, ezért tettem ezt.
- Köszönöm - mondta, majd letette. Egyből hívni kezdtem HyunJint. Amíg az iskolához értem minimum huszonötször hívtam. A termünkbe érve láttam, hogy egyedül én érkeztem akkor. Ahogy leültem írtam Channak.

(me):
Nem vette fel..

Bang Chan:
Typing...

Bang Chan:
A tánc terembe volt a telefonját, pedig kint hagyta..

Ezt olvasva kicsit ideges lettem mégis örültem. Örültem, hogy semmi baja nem esett. A padra feküdtem és úgy néztem az ajtót. Olyan volt mintha megállt volna az idő. Az órák örökkévalóságnak tűntek. MinAh barátnőm kicsit késve érkezett a nulladik órára, HyunJin pedig pontosan a közepén írt nekem. Fejemet támasztva néztem meg mit írt.

A fiú, akit szeretek:
Chan elmondta, hogy aggódtál és láttam, hogy hívtál. Tudunk beszélni?

- Tanár úr! - vágtam ezzel az osztályfőnököm szavába.
- Igen SungWoo? - mosolygott rám a középkorú férfi.
- Elmehetnék a mosdóba? - kérdeztem.
- Hogyne - mondta én, pedig gyorsan kimásztam a padból és szaladtam ki a teremből, zsebemben telefonommal. Amint a mosdóba értem egyből hívni kezdtem.
- WooWoo! - mondta boldogan.
- Csak közlöm, hogy arra készülj fel, hogy verekedni fogunk. Mi az istennek nem viszed magaddal a telefonod? - kérdeztem idegesen.
- Woo, nyugi. Élek még - nevetett.
- Te hibbant vagy, ugye tudod? - fogtam fejem.
- De így szeretsz, igaz? - kérdezte .
- Az a nagy szerencséd - nevettem. - Most viszont mennem kell vissza órára. Szia Jinnie! - köszöntem el és mielőtt bármit mondhatott volna letettem. Egyet sóhajtva majd indultam meg a tanterembe. Ezután ismét olyan volt, mintha az idő nem akarna telni. Aztán az ebéd szünetben Jia és MinAh megkezdték a vallatásom, hogy milyen volt a randim HyunJinnel. Utána még két órát ki kellett bírnom. Az utolsó órám, pedig pont azzal a szipirtyóval volt. Próbáltam semmi rosszat nem csinálni, de hát nem igazán kedveltük egymást, hogy őszinte legyek.
- Húsz percig marad itt Park kisasszony - mondta és leült az asztalhoz. A teremből már mindenki eltűnt. Telefonom nem sokkal később megcsörrent. - Tegye le! - szólt rám.
- Tanárnő kérem ez... - kezdtem bele, de félbe szakított az, hogy valaki berontott a terembe.
- SungWoo.. - rohant be HyunJin, majd mikor meglátta a tanárt meg állt és felé fordult. - Jó napot! SungWooért jöttem! Eltudná engedni? - kérdezte illedelmesen.
- Nem - válaszolt egyszerűen. HyunJin értetlen tekintettek nézett rám, én pedig csak vállat rántottam.
- De.. - a tanár azonban nem engedte, hogy befejezze mondatát.
- Fiatal ember, a barátnője folyamatosan nem figyel az óráimon. Azt hiszi, hogy szemet hunyók majd ezek fölött, mert maga idejött? - kérdezte hátra dőlve székében. - Most pedig kérem fáradjon ki - intett az ajtó felé. Láttam HyunJinon, hogy valamit mondani akar, de inkább kiment. Nevetésem visszatartva ültem a padban. - A párja ugyan olyan, mint ön. Látni rajta, hogy tehetséges, de magához hasonlóan ez a fiú is kissé szemtelen. Így ő nem illik magához, szerintem - magyarázta, amin nagyra nyíltak a szemeim. Az a bizonyos pumpa elkezdett egyre feljebb menni, ám vissza fogtam magam és vártam azt mikor enged el. - Rendben elmehet - mondta, én egyből futottam ki a teremből, mintha ott se lettem volna.
- Majd én tudom kit szeretek és kit nem, nyanya - motyogtam magam elé a folyosón. Idegesen sétáltam a folyosón lehajtott fejjel. Szokásomhoz híven neki mentem valaminek.
- Baj van? - fogta meg HyunJin vállamat.
- Félek, hogy mi lesz ha nem sikerül bejutnom, most pedig jön ez a tanár és azt mondja nem illesz hozzám - mondtam, miközben fejemet vállára döntöttem.
- Én hiszem, hogy sikerülni fog. Nem mellesleg, te kedvelsz engem? - kérdezte, amire én csak igenlegesen hümmögtem. - Akkor ne érdekeljen, hogy ki kit mondd. Én kedvellek és ezek szerint fordítva is igaz, mások meg ne érdekeljenek. Oké? - kérdezte, én pedig felnéztem rá és kedvesen mosolygott rám.
- Rendben - mondtam egyszerűen, majd újra kiegyenesedve kézen fogva őt sétálni kezdtem a kijárathoz. Egyből a táncterembe mentünk. Gyorsan átvettem a ruháim, cipőm és mentem a terembe. HyunJin bent volt és már táncolt valamit. - Itt vagyok - mondtam, amikor átléptem a küszöbön.
- Kezdhetjük? - kapta rám tekintetét. Megállította a zenét és abba hagyta a táncolást.
- Ezt most tanuljátok? - lépkedtem közelebb hozzá.
- Ha gondolod megtanulhatjuk az első felét - mosolyodott el.
- Én benne vagyok - csillant fel szemem. Kicsit előrébb állt és elindította a még senki által nem hallott zenét. Először csak megmutatta, aztán zene nélkül lassan kezdtünk, azután zenével lassan és a végén már normálisan csináltuk.
- Ügyes voltál WooWoo - jött oda és át akart ölelni, de kitettem magam elé a kezem.
- Izzadt vagyok és egy kicsit fáradt is - mondtam neki, mire szomorú arcot vágott. - Ne nézz így rám - fordítottam neki hátat és indultam az öltözőbe. Ott fürgén átöltöztem és útnak indultunk haza. Ajtónkban pont beakartam menni, amikor visszarántott és ajkaimra tapadt. Szemem lehunyva viszonoztam csókját. Azonban nyílt az ajtónk és elszakadtunk egymástól.
- Sziasztok fiatalok! - jött ki anya.
- Mrs. Park! - nézett anyára.
- Megzavartam valamit? - jött az igen bugyuta kérdés anyától.
- Nem, dehogy. Éppen indulni akartam - mosolygott HyunJin. - Pénteken találkozunk - mondta, majd egy puszit nyomott számra és ott hagyott minket.
- Akkor ti most? - megfordultam és édesanyám mosolyával találtam magam szemben.
- Nem! Mi nem! Vagyis még nem - mondtam a végét nagyon halkan. A lehető leggyorsabban mentem fürödni, majd ágyamba ülve rezegni kezdett telefonom. Megnéztem ki lehet az. Nem más volt, mint akitől minimum húsz perce elváltam.
- Jó estét Park SungWoo! - szólt bele Jin nevetve.
- Önnek is Hwang HyunJin! Hogy telik eddig? - kérdeztem, miközben lefeküdtem és kihangosítottam.
- Tudja SungWoo, van egy hölgy - kezdett bele. - Ez a hölgy igen fontos nekem, de nem igazán tudom azt, hogy ő mit is gondol rólam. Tudna segíteni? - kérdezte.
- Miben kellene segítenem drága HyunJin? - kérdeztem vissza elmosolyodva.
- Elmondaná maga, hogy mit gondol rólam? - tette fel a kérdést.
- Hogyne. Szerintem ön egy igen kedves fiatal ember, igazán tehetséges és kifejezetten helyes ezek mellett. Viszont úgy gondolom tehetsége túlmutat külsején - mondtam el neki őszinte véleményem.
- Igazán köszönöm. Lehet önhöz még egy kérésem? - érdeklődött ismét.
- Persze - válaszoltam kedvesen.
- Ne tedd le kérlek, akkor sem ha elalszol - mondta kicsit lassabban.
- Oké. Jó éjt Jinnie! - mondtam és egyre jobban ragadt le a szemem. Álmomban hallottam, mintha valaki azt mondta volna "szeretlek", viszont betudtam annak, hogy biztosan az álmom része volt.

"드라마틱한 틱하면 틱하고 척하면 척하는
결말을 만드는 감독
인생 명작 So
꽉 꽉 끈질기게"
- Double Knot (Stray Kids)