Közeledett a meghallgatás és egyre idegesebb lettem. De szerencsére barátnőim, HyunJin és a többi tag is mellettem volt. Sokat gyakoroltam JeongInnal és SeungMinnel a vokálomat, vagy a dance racha-val a táncomat. De így is a inkább a 3racha társaságában kellett sok időt töltenem, hogy megpróbálják megtanítani rendesen ChangBin és Han részét. Viszont mindig volt valami hiba. Vagy siettem vagy lassan csináltam, olykor egy-két sort is kihagytam. A nagy napom előtti este is pont velük gyakoroltam, amikor egy bizonyos személy berontott.
- SungWoo! - csapta ki az ajtót HyunJin.
- Igen? - kérdeztem mosolyogva. Amíg készültünk egyre közelebb került hozzám.
- Gyere egy kicsit ide - intett maga elé. Felálltam, míg a másik három fiú csak nézték mi történik.
- Mi a baj? - álltam meg előtte.
- Mennyire szeretsz? - nézett mélyen szemeimbe.
- Ez egy beugratós kérdés? - nevettem el magam. - Miért kérdezel olyat, amit tudsz? - kérdeztem.
- Lennél a barátnőm? - tette fel a kérdést, aminek hatására először köpni-nyelni nem tudtam.
- Megint olyat kérdeztél, amire te is tudod a választ - nyögtem ki teljesen vörös fejjel, amikor végre újra szóhoz tudtam jutni. Nem tétlenkedett arcomat megfogva húzott magához azóta, hogy személyesen ismerjük egymást a sokadik csókunkra. Kezeimet kezeire helyeztem és úgy csókoltam vissza. Óvatosan mozgatta párnácskáit és az idilli pillanatot az szakította félbe, hogy Chan jelezte még mindig tart a gyakorlásom.
- Később találkozunk - mondta egy gyors puszit nyomva ajkaimra, majd távozott én pedig vissza ültem és mintha mi sem történt volna folytattuk. Hajnal fél négy körül járhatott az idő, amikor már az ezredik próbálkozásomra került a sor. Nem kicsit voltam, akkor fáradt és a másik három fiú sem. Azonban erőt vettem magamon és megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból. Sikerült is, hiszen minden tökéletes volt. A hangmagasság, a sebesség, az időzítés és a szöveg is. Mind a négyen boldogok voltunk, hogy a kemény munkánk végre megtérült.
- Azt hittem soha nem mehetek végre haza - mondta JiSung kisétálva a helységből.
- Legyünk büszkék a kicsi Woora. Sikerült neki megcsinálni. Márcsak holnap kell ugyan ezt hozni és minden rendben lesz - mondta ChangBin.
- Srácok köszönöm szépen, hogy eddig volt hozzám türelmetek. Ha bejutok, akkor az csakis a banda érdeme lesz. Még egyszer nagyon szépen köszönöm! - mondtam és átöleltem őket egyszerre.
- Nem mi fogunk fellépni, így a te érdemed lesz ha be jutsz - mondta Chan, miközben ő is szorított minket.
- Oké elég lesz. Elengedhettek - mondta Han.
- Szerintem megyek haza. Egy kicsit még pihennem is kellene - mondtam és megéreztem egy kart a derekam köré fonódni.
- Haza kísérhetlek? - suttogta fülembe HyunJin, amitől engem kirázott a hideg.
- Miért nem mentél már vissza a dormba? - kérdezte Bang Chan.
- Vártalak titeket, meg SungWoot. De leginkább SungWoot - válaszolt.
- Nem vagy fáradt Rómeó? - nevetett Bin.
- Annyira nem - mondta egyszerűen.
- HyunJin haza találok. Menj a fiúkkal és pihenj - fordultam meg ölelésében.
- Nem engedlek el egyedül! Nagyon késő van már - mondta és magához szorított.
- Woo ugye tisztában vagy vele, hogy nem vakarod le magadról? - kérdezte ChangBin megveregetve vállamat.
- Ő már a te bajod - mondta JiSung.
- Huh.. legyen.. gyere velem - törődtem bele, hogy HyunJin mindenesetben velem jött volna.
- Ez az! - mondta boldogan. - Gyere WooWoo! - fogta meg kezem és elkezdett húzni maga után. Próbáltam felvenni vele a lépést, de elég nehezen ment. Ahogy a ház ajtóba értünk, megálltam és kifulladva térdemre támaszkodtam.
- Köszönöm, hogy haza kísértél. Viszont mostmár én nem engedlek el egyedül. Veszélyes is lehet - fogtam meg pulóverének ujját és behúztam a házba. - Halkan gyere utánam - mondtam suttogva. - Oké, mind a kettőnknek le kell tusolni, úgyhogy te kezded - szólaltam meg, amikor beértünk a szobámba.
- Akkor kaphatnék törölközőt és valami tiszta ruhát? - nézett rám.
- Egy pillanat - mondtam, majd gyorsan kiszaladtam és egy kék törölközővel tértem vissza. A ruháim közül elővettem egy pólóját és az egyik alsónadrágját. Olyan sokszor aludt már itt, hogy itt is volt egy ruhás szekrénye. Ezeket kezébe nyomtam és rámosolyogtam.
- Köszönöm - mosolygott kedvesen, mire én csak egyet bólintottam. Kiment és húsz-huszonöt perc múlva visszajött. - Kész vagyok! - jelentette ki boldogan.
- Igyekszem. Addig viszont rakd le a párnád meg a takaród. Remélem tudod hol van - vettem kezembe saját dolgaim és indultam is fürdőszobába. Próbáltam a minél gyorsabban elkészülni, hogy visszamenjek hozzá. - Itt vagyok! - futottam be, csak elnevette magát.
- Nem tennél ki még pár képet, posztért rólam? - mutatott falamra.
- Ha kapok olyat, ami nekem van címezve, akkor persze. Viszont így anyáéknak is magyarázkodnom kell, hogy te meg én csak barátok vagyunk - feküdtem be mellé.
- Miért nem mondod el nekik? - kérdezte hajamat simogatva.
- Emlékszel mit játszott a múltkor, amikor az öledbe estem? - fordítottam hátra. Akkor is itt aludt volna és az egyik fotelben ült. Apa és anya a kanapén ültek és néztek valami filmet. Én pont jöttem vissza a konyhából, leakartam ülni a kanapéra de megbotlottam a szőnyegbe és beleestem HyunJin ölébe. Anyáék csak azt látták, hogy ő a derekam karolja, én pedig combjain ülök. Apa szúrós pillantásokat vetett ránk, anya arcán meg egy hatalmas mosoly jelent meg. Mi persze egyből magyarázkodni kezdtünk, de nem fogadták el.
- Jó az más volt - ölelt át.
- Miben volt más? - nevettem.
- Abban, hogy akkor még nem mertem megkérdezni, hogy leszel-e a barátnőm - húzott magához szorosan.
- Mi is tartott vissza? Úgy viselkedtünk, mint egy pár - kezdtem kezét simogatni.
- De akkor is. Nem tudhattam biztosra, hogy tényleg kedvelsz vagy csak megjátszod. Chanékat is olyan jól átverted a színészkedéseddel - mondta. Ez az eset körül-belül egy hete volt. Kitaláltam, hogy megnézem milyen színész lennék, így eljátszottam a többi tagnak, hogy HyunJin és én összevesztünk. Még egy-két könny cseppet is elejtettem.
- De az vicces volt és te is nevettél, hogy mennyire elhitték - nevettem és ő is elnevette magát.
- Biztos szeretsz? - kérdezte pár perc csend után. Megfordultam ölelésében és átdobtam lábam oldalán.
- Hwang HyunJin, nagyon szeretlek. Jobban mint magamat - pusziltam meg.
- Én is szeretlek téged és nem hagylak el - mondta és arcomat megfogva húzott magához egy csókra. Mosolyogva viszonoztam csókját.
- Jó éjszakát Jinnie! - bújtam hozzá még jobban.
- Neked is WooWoo! - simogatta meg hátam. Igaza volt, amikor azt mondta nem hagy el. Nem is ő tette meg. Én se akartam, de a szívemet hallgattam. Az első szerelmet ott kellett hagynom az igazi szerelem miatt.
"Don't leave me
I believe 手を伸ばす
No ending 君が僕の希望
例えどんな 雨に打たれても
例えどんな 闇に消されても
目を閉じずに感じて
君は独りじゃない"
- Don't Leave Me (BTS)
أنت تقرأ
𝑰 𝒅𝒐𝒏'𝒕 𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒕𝒐 𝒍𝒐𝒗𝒆 𝒚𝒐𝒖 //bang chan ff//
عاطفية"- Nem akarlak szeretni, mert te a példaképem vagy - mondtam neki sírva. - Az, hogy a példaképed vagyok nem azt jelenti, hogy nem szerethetsz belém - fogta meg a kezem. - Pont az a baj, hogy beléd szerettem! - mondtam és kihúztam kezem eres kezei kö...
