𝑰 𝒅𝒐𝒏'𝒕 𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒕𝒐 𝒍𝒐𝒗𝒆 𝒚𝒐𝒖 //bang chan ff//

Love Shot - EXO

Hosszú percekig csak vártunk majd egyszer abba maradt a csörgés, de nem mindenki csak Chan csatlakozottak híváshoz. De amikor a kameráját is bekapcsolta megláttuk, hogy ott van vele mindenki.
- Hello! - köszönt Bang Chan, mögötte pedig mindenki más pedig csak integetett.
- Sziasztok! - köszönt HyunJin mind a kettőnk nevében.
- Ugye nem csinálsz semmit HyunJin? Vagy akkor remélem tudod, hogy az udvaron alszol? Mert nem engedlek be a szobába, de még csak a dormba se - mondta neki MinHo, nevetni kezdtem. HyunJin rám nézett.
- Ne nevess kérlek, mostmár szerintem érted miért is félek tőle. Azt ugye hallod, hogy jobban szeret téged, mint engem? - nevetve bologattam. - Szóljatok rá! - durcizott be HyunJin viccből. Nekem pedig szinte lila volt a fejem a nevetéstől.
- SungWoo jól van? - kérdezte JiSung ijedten. - Nem halhat meg! Akkor nem lesz Han MinHo! - ekkor még jobban nevetni kezdtem, és már azt vártam mikor folyik a könnyem vagy ájulok el. HyunJin ismét rám nézett és látta a szememben azt a "segíts kérlek" mondatot.
- Dehogy van jól - jegyezte meg majd visszafordult a telefonhoz. - Amúgy mizu veletek? - kérdezte.
- HyunJin segíts már azon a szerencsétlen lányon - mondta neki SeungMin.
- SungWoo abba tudod hagyni a nevetést? - kérdezett HyunJin, én tagadóan ingattam a fejem. - Segítenék neki, ha abba tudná hagyni. Amúgy nem - mosolygott gúnyosan.
- HyunJin! Az udvaron alszol ha haza jössz! - szólt rá MinHo, de nekem ez csak olaj volt a tűzre. Nevetésem nem csak, hogy nem maradt abba de még rosszabb lett.
- Végképp elvesztettük - jegyezte meg Felix. HyunJinra dőltem és úgy folytattam a nevetést. HyunJin megveregette a vállat, majd hirtelen megpuszilta a homlokom. Ettől egyből abba maradt a nevetésem.
- Tessék SeungMin segítettem rajta - mondta, én meg óriási szemekkel néztem meredten a padlóra.
- Na jó, milyen arcot vág - hallottam JeongIn hangját. Lassan HyunJinra emeltem a tekintetem aki lenézett rám.
- Mi van WooWoo? - emelte meg a szemöldökét kérdően.
- Semmi, semmi - válaszoltam és megráztam fejem.
- MinHo tényleg az udvarra száműzöl ha vissza megyek? - kérdezte a fiú, aki mellettem ült.
- Nem mostmár én nem foglak beengedni - mondta JiSung fenyegetően.
- De miért? - kérdezte.
- Mert ő az én feleségem lesz! Te pedig megszentségtelenítetted aranyos buksiját a néha túl mocskos száddal! - drámázott JiSung.
- Ha neked már így nem kell, jó lesz nekem - karolt át HyunJin mosolyogva.
- Veszed le róla a patád te divatmániás láma! Egy szóval nem mondtam, hogy nem kell! - kezdett vitázni.
- Na, és milyen arra az idő SungWoo? - kérdezte Bang Chan.
- Nem tudom viharos. Ott? - kérdeztem vissza.
- Milyen divatmánia? - kérdezett vissza ingerülten HyunJin.
- Szerintem ezért nem szoktunk mi videó hívásozni, amikor valaki egy lány barátnál van - elmélkedett Felix.
- Hát te vagy divatmániás! Ma is fél óráig várt rád mindenki, amíg felvetted azt ami most rajtad van. És azt hazudtad annak a szegény lánynak, hogy már úton vagyunk! - válaszolt neki a vitapartnere.
- Az, hogy jobb stílusom van és tetszeni akarok valakinek, nem azt jelenti, hogy divatmániás vagyok!
- JiSungnál nem nehezebb jobban öltözni - jegyezte meg SeungMin.
- Kezd elfajulni a helyzet - jegyezte meg bölcsen ChangBin.
- Amúgy ha SungWoo nem lenne olyan béna! - mondta mutogatva JiSung. - Kérlek ne vedd magadra, mert amúgy kedvellek - mondta nyugodtabban. - Akkor azt se tudnád, hogy létezik! - mondta őszintén JiSung.
- Nem ChangBin, a helyzet most fajult el - mondta az említettre mosolyogva JeongIn.
- JiSung, mellesleg te se tudnád - mosolygott rá gúnyosan.
- Mintha két öt éves lenne - jegyezte meg MinHo. Én inkább a padlómat kezdtem nézni bambán mosolyogva.
- Az érzés amikor veszekednek miattad még csak a hírességek is - hallottam Felix hangját.
- Felix nem még, hanem csak ők ketten - fogtam a fejem és felemeltem a fejem, de mosolyogtam tovább bambán.
- Hé! - szólalt fel ChangBin. - JiSung, HyunJin kuss! - mondta. A két fiú mintha süketek lennének meg se hallották, csak folytatták a veszekedést. Szó szerint gondolkodás nélkül, megfogtam HyunJin arcát magam felé fordítottam és megcsókoltam. Szemem lecsuktam és csak tartottam ajkam párnáin. Pár másodpercen belül HyunJin egyik kezét derekamon míg másikat arcomon helyezte el, és így kezdte el lassan mozgatni ajkait. Nem tudom mi történt velem, de olyan volt mintha az egész testem égne. Gyorsan elhúzódva tőle ki siettem szobámból es a fürdőbe menekültem. Csak ültem a csukott ajtó mögött és hallottam ahogy a fiú szól nekem.
- SungWoo kérlek nyisd ki! - verte az ajtót is mellé. - Beszéljük meg! - folytatta.
- HyunJin kérlek csak adj tíz percet! - mondtam neki.
- WooWoo légyszíves ne küldj el! Beszélnünk kell! - mondta.
- Jin most menj haza kérlek! A telefonom hagyd az asztalomon vagy vidd el az sem érdekel! - mondtam és a mondatom közben egy könnycsepp gördül le arcomon.
- Woo nagyon szépen kérlek! - hallottam hangját, ami ugyan olyan most ugyan úgy csengett mint az enyém, erőtlenül.
- Hyun... - kezdtem bele, de nem tudtam mondani teljesen, mert egyre több könny csordult ki szememből. Csak hallgattam ahogyan a fiú halkan szipog, majd a léptekből ítélve elmegy. Agyalva vajon, hogy fogok megmagyarázni mindent neki, barátainak, saját barátaimnak és szüleimnek csak még keservesebben kezdtem sírni. Bő fél órával később egy nagyon kicsivel igaz, de jobban éreztem magam. Szobámba visszasétáltam őt ekkor már nem találtam ott csak telefonját, amit az asztalomon hagyott. Persze ezen nem voltam meglepődve, hogy ott hagyott a helyében én is ezt csináltam volna. A mobilt kezembe véve megnyitottam a telefont és a billentyűzetbe MinAh barátnőm számát írtam be. Várva, hogy felvegye kicsit jobban elkezdtem félni mint eddig.
- hm? - hümmögött álmosan.
- MinAh én sírni fogok - kezdtem kiborulva.
- Nyugi, nyugi bárki is vagy. Csak nyugodtan meséld el mi volt - mondta egyet ásítva.
- SungWoo vagyok és most csináltam meg életem legnagyobb marhaságát - mondtam neki kétségbe esetten.
- Miért mit csináltál? - kérdezte mostmár kicsit ijedten.
- Nem tudom, hogy mondjam el - mondtam zavartan.
- Woo kérlek csak mondd - mondta egyszerűen.
- Nem lenne jobb ha inkább elkezdenék az elején? - tettem fel neki egy kérdést.
- Nekem az is megfelel - válaszolt ismét elég egyszerűen.
- Hát úgy indult, hogy ugye miután letettük a ti hívásotokat felhívtuk Bang Chanékat, hogy HyunJin majd később ér vissza. Csak, hogy már az elején nagyon elkanyarodtunk és MinHo kérdezte Jint, hogy ugye semmit nem csinál vagy különben az udvarra száműzi - tartottam közben egy apró szünetet. - Elkezdtem nevetni és amikor már a rosszul lét kerülgetett HyunJin megpuszilta a fejem. Emiatt elkezdtek vitázni JiSunggal és... hát... öm... - kezdtem el hebegni habogni.
- Nyögd már ki SungWoo! Az Isten áldjon meg! - szólt rám ingerülten a telefonba.
- És megcsókoltam, amit nem utasított vissza - hadartam el. Sikítást hallottam a vonal másik végéről. - MinAh? Ott vagy? - kérdeztem félve.
- És még valami? - kérdezett vissza boldogan.
- Talán egy kicsit szeretem - nevettem el magam.

"비틀려버린 Love and hate
아름다웠던 기억들
하얗게 물들여져 조금씩 바래어가 (어가)"
- Love Shot (EXO)