𝑰 𝒅𝒐𝒏'𝒕 𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒕𝒐 𝒍𝒐𝒗𝒆 𝒚𝒐𝒖 //bang chan ff//

Heartbeat - BTS

Ez vol életem legrosszabb napja. MinAh nem volt így nem tudtam kinek mondani a marhaságom. Rájöttem, hogy az osztályomba egy rakat idióta jár és a tanár négyig bent tartott, azzal a mondattal, hogy tegnap nem figyeltem majd mától jobban fogok. Ja és az egésznap folyamán azon a három videón kívül egyet csináltam. Annak is nagy részét az teszi ki, ahogy a tanár leszid. Azért, amit igazából el se követtem.
- Miss Park, mostmár távozhat. Nem szeretném ha következőnek sem figyelne - mondta szipirtyó tanárnő. A padomról a táskámba hajítottam az összes könyvet és a tolltartóm.
- Viszlát! - köszöntem, de választ nem kaptam. - Hát akkor nem - motyogtam magam elé. Ahogy kiértem a suliból elővettem a telefont. Az óra négy óra tíz percet mutatott. Nem siettem. Úgy döntöttem elmondom így mi volt. Egy újabb videót kezdtem. - Nos, drága Chan. Ha kések az azért volt, mert a tanár akit hallhattál az előző részből bent tartott négy tízig. Egyik barátnőmmel se tudtam beszélni így tényleg csak én vagyok neked. Ja nem várj! Ott a szipirtyó is. Amúgy reggel el akarták venni az osztálytársaim a telefonod. Azt is mondták, hogy buzik vagytok ezt már elengedem a fülem mellett. Nagyon köszönöm, hogy el hagytad a telefonod és azt is, hogy nálad volt az enyém. Szerintem, ha ezeket a videókat nézet te megörültél - nevettem. - De nem baj, mert így is nagyon foglak szeretni. De csak, mint a példaképem. ChangBint ölelem mondjuk mindenkit. Szóval igazából csak annyi, hogy... köszönöm azt, hogy létezel és azt, hogy nem adtad fel - mondtam és majdnem elkezdtem sírni. - Szia Chan! - köszöntem el könnyes szemekkel és egy szívet mutattam. A telefont elraktam és megtöröltem a szemem. Kb tíz percet gyalogolhattam. Időm az nem volt sok, hogy oda érjek az út viszont annál inkább hosszabb volt. Nyugodtan sétáltam, de nyugalmamat az zavarta meg, hogy a zsebemben lévő készülék csörögni kezdett. Elővettem a JiSung név állt ott. Felvettem. - Szia JiSung vagy Chan, bármelyik is vagy! Mindjárt ott vagyok - füllentettem.
- JiSung vagyok. Chan épp a telefonod piszkálja - mondta a mókus arcú fiú.
- Mi? - kérdeztem ijedten. - Mondd meg neki, hogy tegye le! - mondtam erélyesen.
- Bang Chan valaki beszélni akar veled - szólt barátjának.
- Szia! - köszönt boldogan a fiú.
- Ne piszkáld a telefonom! Én se tettem - ami igaz is volt mert, hogy csak videókat csináltam.
- Jó bocsi - mondta. - De légyszíves igyekeznél? - kérdezett kicsit türelmetlenül.
- Két perc és ott vagyok - mondtam és megszaporáztam a lépéseim, Chan lerakta a telefont. Szinte már szaladtam. - Te jó isten! Meghalok mire oda érek - lihegtem. A telefont a kezemben szorongattam. Mikor elértem ahhoz a kanyarhoz, ami arra azt út részre nyílik megálltam és kifújtam magam. Egy ház kerítése eltakart. Amikor már jobban voltam lassan elkezdtem sétálni. Ahogy a kerítés takarásából kijöttem meglátták mindkettőjüket. Bang Chan körbe-körbe járkált, JiSung meg csak egyszerű állt. Mind a ketten az irányomba néztek hírtelen. JiSung meredten nézett, Chan a fejét fogta. Eléjük értem elmosolyodtam.
- Han JiSung vagyok, de neked csak mókuska - nyújtotta a kezét JiSung. Elmosolyodtam, hiszen ő volt az egyik UB-m ChangBin után.
- Park SungWoo, de úgy hívsz ahogy akarsz - nevettem miközben én is bemutatkoztam. Kezet ráztunk majd Chanra néztem.
- Nos, van számomra valamid ha jól tudom - mosolygott rám Chan.
- Van. Amúgy miközben jöttem azon gondolkoztam, hogy jövő hónap végén úgy is megyek a meghallgatásra és majd, akkor vissza adom de jó kis lány vagyok - mondtam és felé nyújtottam a telefonját.
- Nos ez pedig itt a tiéd - mondta és ő is vissza adta.
- Amúgy ha már itt van JiSung, akkor megcsinálom amit igazából rád akartam bízni - mondtam és hírtelen átöleltem JiSungot. Éreztem, ahogy vissza ölel. Jó érzés volt de elengedtem, mert ez nekem kicsit furi volt.
- Uh... ezért meghalnál egy fan meetingen - nevetett JiSung.
- Egyszer mindenki meghal én azt mondom - vontam vállat.
- Chan ki kell próbálnod nagyon jól ölel - mutatott rám JiSung. Chan elé sétáltam.
- Bang Chan, a nevem Park SungWoo és te vagy a példaképem. Nagyon szépen köszönöm, hogy veszel levegőt. Anyukád meg cuki - mondtam és végig mosolyogtam. A mondat elején majdnem elsírtam magam. Lassan közelítettem és megöleltem. A kezeit a vállamon éreztem.
- Hogy érted azt, hogy az anyukája cuki? - kérdezte JiSung elrontva az idilli pillanatot. Elengedtem Chant és JiSungra néztem.
- Majd egy videóból rájössztök - kacsintottam rá.
- Nesze neked Chan megmondtuk, hogy ő is fog egy kicsit trollkodni - nevetett Han miközben az említettre mutatott.
- Még mindig jobb, mint amit ti csináltatok - mondta az előttem álló.
- Most mi van? - kérdeztem zavartan.
- Majd meglátod - fordult felem Bang Chan.
- Félhetek? - kérdeztem.
- Amúgy nagyon jó volt a reggeli zene - jegyezte meg JiSung.
- Szóval önimádó mókus vagy - nevettem.
- Nem csak nagyon jó ízlésem van. Velem nem akarsz telefont cserélni? - nevetett ezen a kérdésén.
- Ha elmondod a kódod nagy örömmel - mosolyogtam. - Majd ha unatkozok hívogatni foglak a saját telefonomon - mondtam neki nevetve.
- Megegyeztünk - mondta és felém nyújtotta a telefonját.
- Jaj kis mókus csak viccelődtem - mosolyogtam bájosan.
- Kár, pedig új hátteret akartam - mondta kicsit csalódottan.
- Csinálok én neked most is képet - mondtam. - De csak olyat amin te is rajta vagy - szabtam egy feltételt.
- Oké! - mondta boldogan. Mellém állt és fotózni kezdett. Én csak pózoltam.
- Most én is csinálhatok párat, de amin Bang Chan is rajta van - mondtam és arra néztem, aki az előző képeken nem volt látható.
- Rendben - jött oda. Mind a hárman mosolyogtunk. A két fiú mögöttem állt és néha pózoltam is. - Ez lesz a háttérképem. Én az egyik UB-m és példaképem - mondtam feléjük fordulva.
- Ki melyik? - kérdezte JiSung kíváncsian.
- Te az egyik UB-m, Bang Chan pedig a példakép - válaszoltam mosolyogva.
- Éljen! - kiáltott boldogan a mókus. Az a szerencse, hogy ezen a részen nem jár igazából senki.
- Nekem a példakép is jó - mosolygott Bang Chan.
- Még egy kérdés. Ki a másik UB-d? - faggatott.
- Igazából ChangBin az első és te csak a második - mondtam a földet nézve.
- ChangBin? - csodálkozott.
- Ő igazán tehetséges - mondta az ausztrál kedvesen.
- Én is vagyok annyira tehetséges és én szerintem még veled egy korú is vagyok - háborgott Han.
- 17 vagyok - mondtam és felemeltem a fejem.
- JiSung és a matek - nevetett Chan.
- Honnan tudtam volna! - folytatta a háborgást. - De, akkor miért volt HyunJin és Bang Chan a háttered? - vont kérdőre.
- Mert ők nem gyakran szoktak lenni - mondtam őszintén. - Bocsi Chan - kértem bocsánatot.
- Én nem haragszom - mosolygott. Vissza mosolyogtam.
- Mellesleg szerintem nekem menni kéne haza. Anya biztos ki van akadva, hogy hol vagyok már - mondtam.
- Hát igazából már úgy négy körül hívott. Mondtam neki, hogy... hát... randin vagy... öm... velem... Ha nem gond... - mondta zavartan Chan és tarkóját vakarta.
- Akkor nem csak én beszéltem a te anyukáddal - mondtam karba tett kézzel.
- És mit mondtál neki? - kérdezett.
- Az igazat - válaszoltam. - Miért azt kellett volna mondanom, hogy a barátnőd vagyok és rám bíztad a telefonod, amíg próbáltok? - kérdeztem emelkedő pulzussal.
- Nem! Azt nem! Akkor elkezdett volna faggatni, hogy hogyan ismerkedtelek meg. Mióta járunk. Meg, hogy miért nem akartam nekik elmondani, hogy van valakim. Amúgy láttam, hogy hívott a vezetékesen, de majd ha vissza érünk a dormba felhívom. Köszi, hogy elmondtad neki - mosolygott rám, amitől egy kicsit elpirultam.
- Nagyon szívesen - mosolyogtam vissza. Ezután mosolyogva néztünk egymás szemébe. A szívdobogásom gyorsabb lett.
- Bocsi. Zavarok? Menjek el? Vagy játsszak fogast? - kérdezte a harmadik személy, aki ott volt.

"I wish that you would love (love) me (me)
어제처럼 다시 이 손 놓지 말고
And every time my heart (heart) beats (beats)"
- Hearrbeat (BTS)