𝑰 𝒅𝒐𝒏'𝒕 𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒕𝒐 𝒍𝒐𝒗𝒆 𝒚𝒐𝒖 //bang chan ff//

Singularity - BTS

Csukott szemmel kezdtem tapogatózni magam mellett. Majd lassan kinyitottam a szemem és láttam, hogy már csak az össze hajtott takaró van ott rajta, pedig a párna. Kicsit csalódottan felültem és kicsoszogtam a konyhába anyáékhoz.
- Jó reggelt! - köszöntem, szememet dörzsölgetve.
- Neked is kincsem! - mondtak egyszerre.
- Nem láttátok HyunJint? - érdeklődtem tekintetem rájuk emelve.
- Korán ment el. Azt mondta van még egy kis dolga, de majd úgyis találkoztak - mosolygott anya kedvesen.
- Minával és Jiával is beszélnem kell még, úgyhogy majd nemsokára én is elmegyek - jelentettem ki és indultam is vissza szobámba. Felvettem egy bő kötött pulóvert, alá egy ugyan olyan színű atlétát és egy egyenes szárú kantáros nadrágot félig felcsatolva. Gyorsan elmentem a fürdőbe és kicsit rendbe szedtem a hajam, meg egy kevés smink sem ártott rám. Amikor mindennel kész voltam kibattyogtam a konyhába HyunJin telefonjával a zsebemben és készítettem magamnak reggelit. Mikor megettem elmosogattam, aztán felhúzta cipőm elindultam MinAhhoz. Tudtam, hogy Jia ott tölti nála a hétvégét most. Az ajtón kilépve felhívtam a telefon tulajdonosát.  - Azt hittem megvárod, hogy felkeljek - mondtam egyből, ahogy felvettem a telefont.
- Ne haragudj Chan hívott, hogy jönnöm kell nehogy mások is rájöjjenek arra, hogy nem a dormban éjszakáztam - mondta. Hangján hallani lehetett, hogy fáradt és egy kicsit lihegett is.
- Nyugi, semmi baj. Amúgy mit csinálsz Jinnie? - kérdeztem.
- Eljöttem a tánc terembe. Kicsit túl sok minden van amin most gondolkozom és így jobban kitudom üríteni a fejem. Na és te WooWoo? - kérdezett vissza. Én eközben átfutottam egy zebrán.
- Hát... megyek a barátnőmnél. Mikor kívánsz találkozni, hogy visszakapjam a telefonom? - kérdeztem, majd gyorsan körül néztem és megint átfutottam az úton, de ebben az esetben nem volt zebra.
- Mikor érsz rá? - kérdezte kedvesen.
- Inkább az a lényeg, hogy hol akarod. Felőlem akár az Entertainment előtt is vissza adhatod - nevettem és lassan megérkeztem MinAhhoz.
- Szerintem ott, ahol tegnap is voltunk a barátnőiddel - mondta, ekkor léptem át pont MinAhék házának ajtaját.
- Jó napot Mrs.Kim! - köszöntem anyukájának majd a szobába mentem.
- Na, akkor mit szólsz? - kérdezte ismét HyunJin.
- Rendben van HyunJin. Akkor most jöhet az idő pont is - huppantam bele a székébe barátnőmnek.
- Itt van a mi kis szerelmesünk - mondta nevetve Jia. Megforgattam a szemem és elmosolyodtam közben.
- Körül-belül két óra múlva? Lehet kicsit több, attól függ még mennyi ideig leszek itt - magyarázta.
- Majd hívj ha elindultál - mondtam neki.
- Rendben! Szia WooWoo! - köszönt el.
- Szia Jinnie! - nyomtam ki mosolyogva.
- Nem az esetem! Ő csak egy barát! - figurázott ki MinAh, amin nevetni kezdtünk.
- Nem is mondtam olyat, hogy nem az esetem. Viszont igen, ő csak egy barát - mosolyogtam a lányokra kedvesen.
- Nos, hová is kell mennünk a herceghez majd? - kérdezte Jia.
- Nem mondom el - öltöttem ki rá nyelvemet, amin csak elnevette magát. - Amúgy a tegnapi parkba kell - mondtam keresztbe téve lábam.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy mi is megyünk veled - mondta MinAh lazán.
- Hidd el, hogy megéreztem - nevettem.
- Azt is tudod, hogy azért megyünk, hogy semmi hülyeséget ne csinálj? - kérdezte Jia.
- Milyen hülyeséget tudnék csinálni? - kérdeztem lágy mosollyal.
- Jobb megelőzni a bajt - rántott vállat.
- Amúgy mi volt tegnap este? A végén visszament? - kérdezte MinAh.
- Vissza, de utána anya nem is engedte, hogy haza menyjen. Szóval ott aludt nálunk - néztem a telefonra, ami megrezzent a kezemben. Nem más írt, mint a mi szőkehercegünk, HyunJin.

SungWoo:
Nem sokára találkozunk❣️

(me):
Tőled függ mikor ;)

Mosolyogva küldtem el majd úgy gondoltam, hogy mivel úgyse jön rá belenézek a tegnapi beszélgetésükbe JiSunggal.
- Mire készülsz Woo? - kérdezte félve MinAh, ahogy meglátott egy ördögi mosolyt arcomon.
- Most szegem meg életemben a sokadik szabályt - nevettem felnézve rá.
- Milyen szabály? - nevetett kínosan.
- Megnézem HyunJin és JiSung tegnapi beszélgetését - nyitottam meg a beszélgetést.
- Nem szabályt szegsz, hanem ígéretet - jegyezte meg, de én már régen belemerültem a beszélgetésbe.
- Mi van benne? - kérdezte Jia kikapva kezemből a telefont. Egy-két órán keresztül csak elemezték a fiúk üzeneteit. Én csak csöndben ültem és néztem magam elé meredten. - Wow.. - adta vissza Jia. Lezártam és az asztalra tettem.
- Nem nagyon számítottam ilyenre. Akkor se ha a legjobb barátok - mondta MinAh.
- Nekem mondod? - emeltem rá enyhén riadt tekintetem.
- Mondd el, hogy HyunJin mit mondott neked tegnap - mondta Jia.
- Azt mondta, hogy kedvel. Az üzenetekkel kapcsolatban meg azt, hogy ne nézzem meg - mondtam és beültem közéjük.
- Lehet, hogy JiSung nem úgy gondolta. Lehet viccelt vagy valami - mondta MinAh nyugodtan.
- Igen Woo. Ne aggódj ilyen dolgokon. Gondolj arra, hogy Hwang HyunJin kedvel - ölelt át bíztatóan másik barátnőm.
- De akkor is.. fura ez nekem. Semmibe nem akarok belekeveredni - mondtam fejem a jobbomon ülő Jia vállára hajtva.
- SungWoo... - kezdett bele MinAh, de az asztalon lévő telefon csörögni kezdett. Felálltam és felvettem.
- Szia. Készen vagyok úton vagyok a parkhoz - mondta boldogan HyunJin. - Te hol vagy? - kérdezte.
- Még nem indultam el nem sokára indulok nyugi - mondtam. Csönd lett így leakartam tenni, de még gyorsan megszólalt.
- SungWoo - mondta ki nevemet.
- Igen HyunJin? - kérdeztem remegő hangon, féltem attól vajon mit fog most nekem mondani.
- Szeretlek - mondta, majd még mielőtt bármit is reagálhatnak volna kinyomta. A kezem leengedve barátnőim felé fordultam, miközben egy könnycsepp végig folyt arcomon.
- Woo ne sírj! Mit mondott? Megbántott? - jött oda Jia és átölelt.
- Megverjem? - kérdezte MinAh, mire elnevettem magam.
- Semmi rosszat nem tett, csak.. csak.. annyit mondott.. szeretlek - mondtam a mondat utolsó szavát a lehető leghalkabban kimondani.
- Mit? - kérdezték egyszerre.
- Azt mondta, szeretlek - ismételtem el kicsit hangosabban.
- De aranyos, pedig még nem is ismer, hogy milyen kis sátán vagy - nevetett MinAh.
- Akkor miért sírsz? - kérdezte az engem ölelő Jia.
- Nem tudom - nevettem el magam kínomban.
- Menjünk a kiválasztotthoz - mondta Jia mosolyogva. Lassan haladtunk egyre közelebb a kis helyhez. Egy eléggé kicsi park, de annál szebb. A gondolatok a fejemben kavarogtak össze-vissza. Csak az volt eszemben, hogy HyunJin és JiSung miről beszéltek és nem tudtam hova tenni. Ők már szinte nem csak a legjobb barátok, hanem testvérek. Gondolkodás közben a földet bámultam így történt az, hogy neki mentem valaki mellkasának. Lassan felemeltem fejemet és egy nagy mosollyal találtam magam szembe.
- Előre kellene nézned, ha előre mész - nézett szemembe HyunJin, majd óvatosan ajkaimra hajolt és gyengéden mozgatni kezdte párnácskáit. Kicsit sem sietett és egyáltalán nem zavarta, hogy barátnőim alig egy méterre állnak tőlünk, ő csak érzékien csókolt. Egy pillanatra elfelejtettem azt amin gondolkoztam, de újra utat tört magának és ismét ez volt egyetlen, ami eszemben volt. Sietősen váltam el tőle, azzal a gondolattal, hogy legjobb barátja is táplál néhány gyengéd érzelmet irántam.

"Tell me 내 목소리가 가짜리면
날 버리지 말았어야 했는지
Tell me 이 고톤조차 가짜리면
그때 내가 무얼 해야 했는지"
- Singularity (BTS)