𝑰 𝒅𝒐𝒏'𝒕 𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒕𝒐 𝒍𝒐𝒗𝒆 𝒚𝒐𝒖 //bang chan ff//

Promise - ATEEZ

Barátnőim egy fél órával később jelentek meg és kezdetet is vette az ünneplés. A két lány is meglátogatta a boltot, ahol én is jártam. Nagyon sok alkohol volt ott, de nem nagyon itta senki. Emiatt is javasoltam egy olyan játékot, amiben jobban fogynak majd az italok. Be is jött, abból a rengeteg üvegből öt darab maradt. Mindenkinek elég jó kedve volt, de én voltam az akinek a legjobb volt. Persze egész este barátomon lógtam, aki minden bizonnyal utánam a legrosszabb állapotban volt.
- HyunJin szeretlek - bújtam hozzá a lehető legközelebb.
- Én is téged - mondta, majd szaladni kezdett.
- Ezért nem iszunk ennyit - mondta szemre hányóan Bang Chan.
- Ne legyél ennyire szent mindenki tudja, hogy nem vagy az - mondtam gorombán. Akkor nem tudtam kontroll alatt tartani a gondolataim. Felálltam és HyunJin után mentem, hiszen minden bizonnyal a mosdóba futott. - Jól vagy? - tettem fel a kérdést az fürdő ajtóban megállva.
- Szerinted? - kérdezett vissza a földön térdelő fiú. Viselkedése kissé megváltozott, mint mindenkié mivel nem keveset ittunk. Úgy döntöttem inkább ott hagyom és visszamegyek a többiekhez. Viszont, amikor megakartam fordulni és a nappaliba menni, valakivel összefejeltem.
- Ah SungWoo! - csattant fel fájdalmasan az a valaki. Fejemet fogva hátráltam egy kicsit, hogy lássam ki lehet az.
- Bocsánat Chan - mondtam felnézve rá.
- Semmi baj - mondta.
- Én most megyek a szobámba - indultam meg a helység felé, de két lépést alig mentem és elestem a saját lábamba.
- Jól vagy? - kapott utánam Bang Chan ijedten.
- Persze semmi bajom - feleltem a földön, miközben feküdtem. Fölém hajolt és szemeimbe nézet majd megemelte mutató ujját.
- Kövesd az ujjam - mondta és mozgatni kezdte, én pedig tettem amit mondott. - Oké - tette le kezét fejem mellé és úgy meredtünk egymás szemeibe. Így vettem jobban szemügyre azóta először, amióta ismerjük egymást. Szemei nagyjából egyforma nagyságúak voltak és gyönyörű sötét barnák voltak. Orra kissé nagyobb volt, mint a többségnek, viszont neki igazán jól állt ez. Ajkai pedig talán még Hyunjin puha párnácskáinál is hatalmasabbnak tűntek. Egyetlen pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy vajon jobb-e azokat megcsókolni, mint a másik fiúnak.
- Jól vagytok? - kérdezte Hyunjin, aki Chan mögött állt.
- Igen - állt fel gyorsan Bang Chan és engem is felsegített.
- Te jól vagy? - mentem barátom elé.
- Persze - felelt, majd kezem megfogva húzni kezdett a többiekhez, majd leült a kanapéra elvett egy dobozt az asztalról, aztán engem pedig ölébe rántott. - Ugye nem hagysz el? - kérdezte suttogva és arcomra simított.
- Ezt most miért kérdezed? - néztem ráfurán.
- Mert, amikor én megígértem te nem mindtál semmit és most volt ez Channal - mondta.
- Semmi nem volt most, de jobb akkor persze, hogy nem hagylak el - sóhajtottam, mert ha ilyen részegen soha többé ne igyon.
- Mennünk kellene - jegyezte meg JeongIn ásítva.
- Igen - helyeseltek a többiek és barátnőim is.
- Menjetek én itt alszom - mondta Hyunjin.
- Nem alszol itt haza mész. Én majd maradok vigyázok Woora és amíg alszik összetakarítok - mondta közénk sétálva Bang Chan.
- De.. - próbálta meg elmondani, de nem hagytam.
- Nyugodtam menj - mondtam megcsókolva, majd kiszállva az öléből. Amikor elmentek visszaültem a kanapéra és majdnem elaludtam, de Chan felkeltett.
- Kapaszkodj - mondta és mennyasszony pózban megemelt. Kezemet átdobtam nyakán és úgy kapaszkodtam bele. A szobámban ágyamra lerakott és már indult is volna ki, viszont én kezét megfogtam.
- Nem akarok egyedül aludni. Maradnál kérlek? - kérdeztemo. Sóhajtott egyet, aztán befeküdt arra az oldalamra ahol Hyunjin szokott aludni. - Meg is ölelsz? Légyszi - néztem hátra.
- Valami egyéb óhaj-sóhaj? - kérdezte, miközben kezét rám tette.
- Nem - bújtam hozzá közelebb neki háttal. - Jó éjt Chan - mondtam megfogva kezét.
- Neked is - válaszolt, majd aztán képszakadás hiszen azonnal elaludtam. Ébresztő órám hangos ricsajára riadtam fel.
- Úr isten! - próbáltam kimászni az ágyból, de Chan keze még mindig rajtam volt és nem igazán tudtam mozdulni. - Chan! Ébredj! - kezdtem el lökdösni.
- Csak még egy kicsit - morogta és nyakamba fúrta fejét.
- Chan! - toltam el, majd indultam a fürdőbe aztán visszatérve, amikor láttam Chant, ahogyan még alszik gyorsan öltözködni kezdtem. - Ébresztő! - csaptam fejbe Chant egy párnával, amikor teljesen felöltöztem.
- Mi? Hol? Ki? - riadt fel hirtelen és álmosan körül nézett.
- Reggel. Nálam. Én - mondtam táskámba pakolászva. - Mennünk kell, úgyhogy kicsit kapkod magad drága - sétáltam ki a szobából, majd a gyógyszeres fiókban kezdtem kutatni fájdalom csillapító után. Aztán amikor meg lett a konyhába mentem és egy pohár vízzel bevettem egyet. Chan nem sokkal később kivánszorogott a szobámból. - Úgy nézel ki, mint aki a legtöbbet itta tegnap - néztem végig rajta.
- Ez képtelenség, mert azt te és Hyunjin végre hajtottátok - fogta fejét.
- Akkor nem értem a szenvedésed - néztem furán.
- Többet ittam, mint amennyit kellett volna - kezdte cipőjét húzni szenvedve.
- Négy sört ittál Chan, négyet. Úgyhogy ne játszd a hattyú halálát - mentem én is felvenni cipőm.
- Délután majd találkozunk, ha jössz majd az entertainmenthez - mondta az kint ajtó előtt állva.
- Remélem addig jobban leszel, mert segítened kell majd még - csuktam be magam mögött és elkezdtem sétálni.
- Elkísérlek a... - kezdett bele Bang Chan én, pedig hátra fordultam, de telefonom megcsörrent. Előkapta zsebemből mosolyogva néztem a nevet, majd felvettem.
- Szia Jinnie! - köszöntem mosolyogva.
- Jól aludtál? - érdeklődött.
- Igen - mondtam majd egy pillanatra elvettem a telefont a fülemtől. - Mit szerettél volna mondani Chan? - mosolyogtam rá.
- Semmit. Megyek, mert baj lesz - mondta és gyorsan el is ment. Én csak nagy szemekkel néztem utána, majd a telefont visszatettem a fülemhez.
- Tegnap épségben haza értetek? - kérdeztem az iskola felé sétálva.
- Igen, bár nem volt és nem is vagyok valami varázslatosan - sóhajtott egy nagyot.
- Vegyél be gyógyszert és lehet, hogy kicsit jobban leszel - magyaráztam.
- Egyébként Chan vigyázott rád, ugye? - kérdezte.
- Persze, hogy vigyázott - nevettem. - Rátok is szokott, úgyhogy nem kell aggódnod.
- De ő nem úgy vigyázott rád, ahogy nekem kellett volna - nyafogott.
- Hyunjin fogunk még találkozni ma is, szóval kérlek ne nyávogj édes - mondtam kuncogva.
- Jól van na! Délután találkozunk. Nagyon szeretlek - suttogta a végét.
- Rendben és én is nagyon szeretlek! Szia! - emeltem el a telefont a fülemtől a telefont. Az iskolába beérve leültem az asztalhoz és fejem ráhajtottam. Minden órán próbáltam figyelni, de fejem még mindig fájt egy kicsit.
- Mondjátok, hogy nem csak én vagyok szarul? - nézett Jia ránk az ebédlő asztalnál ülve.
- Nem akarok hazudni, úgyhogy nem csak te - mondta Mina fejét fogva. A telefonom, amit az asztal szélére tettem megrezzent. Boldogan nyúltam érte, mert azt hittem Hyunjin az. De egy Instagram értesítés volt, hogy valaki írt. Megnyitottam az üzenetet.

clch.hfsi_5:
Szia! Tetszenek a képeid

"No one take you down
너와 나의 Promise
No one take you down
Don't worry, I'll be there
별처럼 빛나"
- Promise (ATEEZ)