A reggelim egy bögre kávéból és angol muffinból állt. Nagyon jól esett és rettentően finom volt, a Roxfortban dolgozó házimanók nagyon finomakat készítenek, sajnálom őket, mert biztosan nagyon keveset tudnak aludni hiszen rengeteg emberre kell főzniük. Fred és George éppen a kviddicsről beszélgettek én pedig kicsikét szomorkásan hallgattam őket, még el se mondtam nekik a történteket így ők nem tudták, hogy ez nekem elég fájó téma.
-Neked mikor kezdődnek az edzések?-Kérdezte George
-Oh már nem játszom.-Vontam meg a vállamat
-Mi? Mi történt?
-Hát Malfoy apja lefizette a csapatot és új seprűket vásárolt a csapatnak ezért már nem én vagyok a fogó.
-Jaj drága nagyon sajnálom.-Simította meg a karomat Fred
-Semmi baj nincs. Úgyse voltam olyan jó.
-Dehogynem, profi vagy csak és kizárólag azért váltottak le, mert gazdagéknál ez így működik.
-De hisz én is gazdag vagyok.
-Igen, de te nem olyan arrogáns mint Malfoyék.
-Ez igaz és erre büszke is vagyok.
-Nagyon helyes. Mi is büszkék vagyunk rád.-Öleltek meg a fiúk
Ettől a gesztustól tényleg sokkal jobban éreztem magam, amikor befejeztük a reggelit siettünk is az óránkra ami nem más volt, mint Bájitaltan az én drága házvezetőmmel aki néha kedvel, néha viszont rettentően utál engem, főleg akkor amikor a Griffendélesekkel lógok egyébként Piton nem gonosz csak elég kivételező a Mardekárosokkal, na persze velem nem, de azért általában normális velem, főleg amikor egyedül vagyok és nem Fredékkel lógok. Amikor beültünk az órára egészen nyugodtan teltek a percek, nem sokkal később már siettünk is a SVK órára amit idén Gilderoy Lockhart tanít, bár minden évben más tanítja az idei egyértelműen a legrosszabb, a tanárunk rettenetesen béna legalábbis eddig nagyon úgy tűnik, hogy semmihez sem ért az órán is nekem kellett segítenem neki a tananyaggal el sem hiszem, hogy egy ilyen embert alkalmaznak. De inkább nem idegeskedtem ezen hisz biztosan jobb lesz idővel. Talán csak azért ilyen, mert sosem volt még tanár és ez még új neki, végülis érthető, na de akkoris egy egyszerű anyag volt ő pedig elszúrta, de a Bűbájtan órára érve már el is felejtettem a bosszankodásom tárgyát, ez az óra volt az egyik kedvencem, sok órán voltam hajlandó ökörködni az ikrekkel vagy esetleg Adriannal, de ez teljesen más volt itt mindig nagyon figyeltem és ügyes is voltam. Flitwick professzor szerint jobban illenék az ő házába ami nagy dicséret volt számomra hiszen a Hollóhátasak nagyon okosak. Mesélek egy kicsit a családomról, édesanyám mint már említettem Griffendéles volt és sajnálatos módon árva, nem volt testvére se így neki nem voltak élő rokonai. Édesapám Mardekáros volt a szülei meghaltak az első varázslóháborúban, ismertem őket és nagyon kedves emberek voltak elvileg, de nem emlékszem rájuk. Sokat sírtam a szüleim halála után, nagyon szomorú voltam és depresszióban szenvedtem, de amikor bekerültem az iskolába Dumbledore professzor sokat segített nekem minden héten beszélgettünk és miután jobban lettem már nem jártam hozzá annyit, néha még mai napig benézek hozzá, hogy beszélgessünk. A nagybátyám akinél élek hasonló sorsban nevelkedett mint édesanyám, ő egy kvibli, azaz varázsló szülők varázstalan gyermeke ezért a szülei örökbe adták őt hiszen nagy szégyen volt egy varázstalan fiú az egyik legnagyobb varázsló családban, de akármi is történt ő mindig mellettem állt a legrosszabb szokásomat is rámhagyta ami a dohányzás, a nyári szünetben szoktam rá amikor egy mugli barátnőm házibulijában voltam és egy fiú kipróbáltatta velem én pedig hamar függő lettem, azt mondta Jack bácsi, hogy nem örül neki, de tudja jól, hogy nem tudna benne meggátolni szóval csak annyit mondott, hogy nem támogat, de elfogadja a döntésemet hiszen érettnek tart.
