Épp hazafele tartottunk a vonaton, Makeszon továbbra is az Incarcerandus átok pihent megspékelve egy Silencióval és a dobozában feküdt, egyedül ültem egy üres kupéban. Fáradtan szálltam le a vonatról reggel 8 órakor indultunk és most van délután 4 sietnem kellett, mert a Miniszter sincs bent mindig.
Viszonylag gyorsan oda értem a Minisztériumhoz, de nem akartak Caramelhez engedni, egészen addig amíg be nem mutatkoztam, amikor a nevem alapján rájöttek arra, hogy az én apám volt az előző Miniszter, hirtelen mindenki kedves volt és már kísértek is az irodája elé. Tisztelettudón bekopogtam és vártam amíg bebocsátást nem kaptam.
-Szép napot Miniszter úr.
-Áh Blake kisasszony mit tehetek önért?
-Tudja azt mondta, ha bármire szükségem van ön segít nekem.
-Ez így van, mit tehetek önért?
-Ki szeretném juttatni Sirius Blacket az Azkabanból.
-Na de Miss Blake Sirius Black bűnös.
-Nem, nem az, és bizonyítékom is van.
-És mi lenne az?-Kérdezte kételkedve
Válaszadás nélkül előhúztam a táskámból Makeszt aki még mindig megkötözve feküdt a dobozában és átnyújtottam Corneliusnak
-De hisz ez egy patkány.
-Ez Peter Pettigrew ha nem hisz nekem változtassa vissza, de vigyázzon mert animágus és nem azért szereztem meg, hogy elszökjön.
-Rendben ellenőrizzük.
-Miniszter úr...
-Igen Miss Blake?
-El szeretnék menni az Azkabanba mielőtt még kiengednék Siriust.
-Mégis miért ilyen fontos magának?
-Nekem nem az, mégcsak nem is ismerem, de édesanyám ismerte és azt kérte valahogy bizonyítsam ártatlanságát, most, hogy ezt megtettem, szeretném megtudni, miért lehetett ilyen fontos édesanyámnak.
-Rendben, az egyik aurorunk elkíséri önt, de szólok oda nem lehet hopponálni szóval az út egy részét seprűvel kell megtenniük.
-Rendben.-Mondtam és az irodájába hívott egy aurort, akit Kylenak hívnak.
Kyle és Én az Azkabanhoz legközelebb eső helyre hopponáltunk, felszálltam mögé a seprűjére, de amikor odaértünk sokkal rosszabb látvány fogadott mint amire számítottam, pszichopaták néztek rám megvetően a cellájukból és próbáltak megijeszteni, kiabáltak, sikoltoztak és nyögtek fájdalmukban. Egy szóval szenvedtek, szörnyű annak aki ide kerül ráadásul aki ártatlanul, hisz semmi rosszat nem tett és mégis itt kell szenvednie. A dementorok nyugtalanító jelenléte sem segített abban, hogy jó helynek gondoljam az Azkabant, borzalmas lehet itt lenni vannak akik évek óta itt töltik idejüket, én csak pár perce vagyok itt, de már most legszívesebben elmennék innen, amikor Sirius cellája elé értünk megállítottam az aurort, ezt négy szemközt akartam elintézni, évek óta várom a pillanatot, hogy megtudjam ki Sirius Black és mégis miért ennyire fontos, hogy kijusson, persze ha nekem lenne itt egy ismerősöm ártatlanul én is minden erőmmel a kiszabadítására koncentrálnék, de anyám teljesen máshogy látta a helyzetet, ő volt az egyetlen aki ártatlannak gondolta őt, hisz ennek a férfinek biztos vannak barátai, családja. Miért csak én maradtam aki hisz az ártatlanságában még így ismeretlenül is?
-Egyedül szeretnék hozzá bemenni.
-Azt nem lehet.
-De lehet.
-És ha megtámadja önt?
-Nekem van pálcám, neki nincs.
-Rendben menjen, de ha bármi gyanúsat hallok azonnal bemegyek.
-Legyen.-Egyeztem bele és benyitottam, Sirius őrült tekintettel nézett én pedig kedvesen rámosolyogtam
-Ez egy újabb trükk? 11 éve itt vagyok, nem fogok bevallani valamit amit nem én tettem.-Üvöltötte én pedig kicsit megremegtem
Sirius egy szakadt rabruhában volt, a haja kócos és rendezetlen, szakálla megnőtt teljesen máshogy fest mint a képeken amiken anyával és a Tekergők többi tagjával voltak.
-Nem, én nem egy trükk vagyok.
-Akkor meg ki vagy és mit keresel itt?
-Ejnye Sirius így köszöntöd a megmentődet?
-És mitől ment meg Miss.Furcsahajúlány? Az elmezavartól?
-A hajam nem furcsa, csak lila és kiviszlek innen.
-Kislány engem senki se juttat ki innen.
-Akkor ezesetben szólok a Miniszternek, hogy nem kell ellenőrizni azt a barna patkányt aki már 11 éve a Weasley családnál él, akinek hiányzik az egyik ujja és akit egy hónapon keresztül kergettem a Tekergők térképével, mire végre sikerült elkapnom.
-Ki vagy te?
-A nevem Alissa Blake.
-Ezt nem hiszem el, te vagy Kate lánya?
-Ahogy mondod.
-Anyukád szépségét örökölted.
-Köszönöm, nos a képeken te is jobban nézel ki.
-Hát igen egy ideje nem volt alkalmam tükörbe nézni.-Nevetett keserűen
-Beszélni szeretnék veled.
-Akkor beszélj.
-Egy cigarettát?-Nyújtottam felé a dobozomat miután kivettem egyet, Sirius is elfogadta, az öngyújtomat is előkerestem és meggyújtottam mindkettőnk cigijét
-Köszönöm.-Mosolygott rám halványan
-Ki vagy te és miért voltál ennyire fontos az anyámnak?
-Sirius Black vagyok és nem tudom, ismertem anyukádat, mindketten Griffendélesek voltunk és nagyon jó barátságban álltunk, de azt, hogy miért akart ennyire kihozni, azt tőle kérdezd.
-Kérdezném ha tudnám, de erre sajnos nincs lehetőségem.
-Kate meghalt?
-Igen, pár évvel ezelőtt egy mugli megtámadta a családunkat, csak én maradtam életben.
-Sajnálom, anyukád remek ember volt.
-Tudom, most biztos büszke rám, hisz teljesítettem a feladatom, szabad leszel.
-Kérdezhetek én is valamit?
-Persze, csak tessék.-Szívtam egy mélyet a cigiből
-Miért jöttél ide?
-Hogy tudd kinek legyél hálás.-Mosolyodtam el
-Nos valóban hálás vagyok érte, de nincs más oka?
-Csak látni akartalak, tudni, hogy ki vagy és miért voltál ennyire fontos anyának.
-Miből gondolod, hogy fontos voltam anyukádnak?
-Hát egyszer történt valami, aztán az minden évben ugyanazon a napon megismétlődött.
-Mi történt?
-Hát elsőnek 10 éve láttam, anyukám sírt a szobájában és egy képet szorongatott most, hogy látlak már biztos vagyok benne, hogy te vagy a képen, ti ketten pontosabban és mosolyogtok nagyon aranyos kép ha jól láttam a Roxfortban készült.
-Igen, emlékszem arra a képre, nem tudod véletlenül pontosan mikor csinálta ezt?
-Minden évben November 3.án
-Akkor van a születésnapom.
-Ohh értem már.
-Édesanyádat ennyire meghatottta, hogy az Azkabanba kerültem?
-Ez meglepő? Hiszen barátok voltatok.
-Igen ez igaz, de mindenki elfordult tőlem, mert az volt a terv, hogy én leszek a titokgazda James és Lily Potter házához, de az túl kiszámítható lett volna, ezért választottuk Petert, az én hibám, én ajánlottam őt, ha én lettem volna a titokgazda...
-Akkor most halott lennél.
-De legalább élhetnének.
-Az egyáltalán nem biztos, jó ember vagy Sirius aki semmi rosszat nem tett.
-Honnan tudod, hogy milyen ember vagyok?
-Sokat hallottam rólad, a Tekergők rosszfiúja, a nőcsábász, a csínymester és a többi, rengeteg történetet mesélt el rólatok anya, azt mondta, ha ti nem lettetek volna a Roxfort üres és néma lett volna.
-Nos igen volt par jó évünk.
-Abban nem kételkedem, viszont most mennem kell.
-Várj, te hol laksz?
-Általában a Roxfortban, jelenleg sehol.
-Mi az hogy sehol?
-Egyébként a nagybátyámnál lakom csak azt hazudtam neki, hogy nem jövök haza a szünetre tekintettel arra, hogy nem engedett volna se ide, se a Minisztériumba.
-Akkor mi lesz veled?
-Kiveszek egy motelszobát Londonban és ott leszek addig amíg véget ér a szünet, te valószínűleg karácsonyra már kint leszel ami 4 nap múlva lesz.
-Láttad, hogy az a patkány Peter Pettigrew?
-Nem.
-Akkor miért vagy benne ilyen biztos?
-A tekergők térképe nem hazudik, hisz igazi profik csinálták.-Céloztam rá és a barátaira
-Ha tényleg kikerülök gyere nyugodtan a Grimmauld tér 12.-be ott a házam, szeretném meghálálni neked a segítséged legalább annyival hogy a karácsonyt ne egyedül töltsd egy lepukkant motel szobában.
-Nem szeretnék zavarni, biztos szeretnéd az idődet magadra fordítani.
-11 éve ülök egyedül egy cellában, jól esne a társaság.
-lNos akkor köszönöm a meghívást, pár nap múlva találkozunk.-Mosolyodtam el
-Ha igazad van.
-Igazam van.
-Úgy legyen.
-Tessék.-Nyújtottam át neki egy bontatlan doboz cigarettát és egy öngyújtót
-Köszönöm.
-Viszlát Sirius.
-Viszlát Furcsahajúlány.-Mondta
Kiléptem a cellájából, a dementorok repkedtek és a sikítások se szüntek meg én meg csak el akartam végre menni innen, az aurorral felszálltunk a seprűre és hopponálltunk vissza a Minisztériumba ahol belefutottam Peter Pettigrewba akit épp elhurcoltak
-Te mocskos Mardekáros te tehetsz mindenről.
-Pápá Peter élvezd az Azkabant.-Köszöntem el mosolyogva és kisétáltam a Minisztériumból
Ma valami jót tettem és még sose voltam ilyen büszke magamra, tudtam ha anyukám most lát engem biztos ő is így érez.
