Miután kitudódott, hogy mi történt a szüleimmel egy darabig az Odúban laktam pár héttel később felkeresték az utolsó elő rokonomat, apukám testvérét aki nagyon szeretett engem vele éltem onnantól, vagyis inkább csak a szünetekben, hiszen még a szüleim halálának évében elkezdtem a Roxfortba járni. Én Mardekáros lettem Fred és George pedig Griffendéles.
Ezeken gondolkodtam amíg odaértem a vonathoz, hogy megkezdjem a negyedik évemet. Fred és George amint észrevettek odasiettek hozzám és egy-egy hatalmas cuppanós puszit kaptam 2 oldalról az arcomra
-Szia Als.-Köszöntek nekem mindketten mosolyogva
-Sziasztok srácok, na hogy van az én 2 kedvenc ikrem?-Kérdeztem nevetve
-Remekül vagyunk, de neked sietned kéne ha nem szeretnél lemaradni a vonatról, gyere segítünk felpakolni a cuccaid.
-Leköteleztek.-Vigyorogtam
Végül felkászálódtam a vonatra, Fredék gyorsan eltűntek én pedig egy üres kupé után kutattam, amikor megláttam egy szőke fejet akibe sajnálatos módon bele is ütköztem oh Draco Malfoy, tavaly óta ő is Roxfortos diák és szerencsétlenségemre ő is a házamba tartozik, mára már nem jó a viszonyunk, néha beszélünk, de ennyi, ő elvan a barátaival és én is a sajátjaimmal
-Sajnálom nem szándékos volt.-Mondtam mosolyogva és pár pillanatig furcsán bámult rám mintha ismerne csak nem jutna eszébe ki vagyok pedig ha tudná
-Nem tudsz vigyázni?-Kérdezte fennhangon
-De, persze tudok tényleg bocs.-Mondtam szemforgatva ő pedig szándékosan a vállamnak ütközve távozott az ellenkező irányba. Hát hova lett a Draco aki mindig kedves volt velem és aki pár évvel ezelőtt még az ölelésemben aludt el? És ki ez a nagyképű fiú akivé lett? Sóhajtottam egy nagyot és tovább kerestem egy kupét ahova le tudnék ülni szerencsére épp találtam még egy üreset be is ültem az ablakhoz és bámultam rajta kifelé azonban nem búrkolózhattam sokáig az édes magányba hisz meghallottam az elhúzható ajtó hangját. Azonnal a hang irányába kaptam a fejem és az ajtón Draco lépett be.
-Szia Alissa.
-Nahát őfelsége tudja a nevemet?-Kérdeztem rá se hederítve
-Hát hogy ne tudnám, pár éve veled volt tele a Reggeli Próféta "A lány aki elvesztette a szüleit".
-Ohh, igen én vagyok az.
-Egy Malfoy nem sajnálkozik, de azért részvétem a szüleid miatt.-Mondta egyhangúan
-Kösz, ez jól esik.-Varázsoltam egy kissé hamis mosolyt az ajkamra
-És mondd csak te tiszta vagy?-Kérdezte
-Hogy mi?-Néztem rá összevont szemöldökkel
-Hát tudod..aranyvérű vagy?
-Ez alapján szeretnéd eldönteni, hogy kedvelsz e?
-Nos igen.
-Az vagyok, de így inkább hagyj engem békén.
A szemembe könnyek szöktek én pedig kiszáguldottam a kupéból amilyen gyorsan csak tudtam akkora sebességgel távoztam, hogy sikerült nekimennem valakinek, ez határozottan nem az én napom.
-Sajnálom nem akartam.-Mondtam a szememből kitörölve a könnyeket
-Ugyan semmi baj, Alissa.
-Jaaj szia Ced.
-Minden rendben?
-Persze, csak egy kupét keresek ahova be tudnék ülni.
-Jó lenne ha hozzánk jönnél, de sajnos nincs több hely.
-Nem baj majd megyek máshova szia Cedric még találkozunk.
-Szervusz Als.-Hajolt meg színpadiasan és visszament a kupéjába én pedig elkezdtem keresgélni egy másikat amikor meghallottam Fred hangját...vagy Georgét hangról lehetetlen megkülönböztetni őket
-Sziaa George beülhetek hozzátok?-Kérdeztem reménykedve, amikor felismertem
-Alissa drágám szó szerint tele vagyunk az ölembe van már csak egyedül hely.
-Vicces, jó lesz nekem a földön is.
-Najó gyere picúr.-Invitált be a kupéba ahol ott voltak az ikrek Griffendéles barátaik is
-Szia Als.-Köszönt Fred is
-Ciao!-Mondta Katie
-Szia.-Köszönt Angelica
-Hello.-Mosolygott Lee is
-Szervusz.-Köszöntött Alicia
-Sziasztok srácok.-Köszöntem rájuk és tényleg helyet foglaltam a földön, egy darabig jól el is voltam ott, de egy kanyarnál szószerint végigcsúsztam a földön egyenesen George és Fred lábához akik ezt nem nézték tovább két karomnál fogva belerántottak az ölükbe. Igen többes szám félig Freden félig pedig Georgeon ültem.
-Srácok ez egy idő után roppant kényelmetlen lesz és el fog zsibbadni a lábatok.
-Rendben ezesetben felváltva ülsz az én lábamon aztán Fredén.-Mondta George
-De...-Kezdtem bele a mondandómba
-Nincs de nem nézzük tovább, hogy a földön csúszkálsz.
-Ahh legyen.-Egyeztem bele morogva
A gondolataimba meredtem, amikor eszembejutott az amit Narcissának ígértem még évekkel ezelőtt, miszerint mutassam meg az emlékeimet Dracónak, az igazat megvallva nem sok kedvem van hozzá, hiszen mindig arrogáns és idegesítő, olyan mint az apja mini kiadásban.
