Reggel Sirius keltett fel engem, azzal, hogy kész a reggeli kávé, nem is értem honnan tudja, hogy anélkül nem tudom elindítani a napot, így hát gyorsan felöltöztem, felvettem a kedvenc mamuszomat és lesétáltam a konyhába.
Töltöttem magamnak egy bögre kávét, a Reggeli Próféta már az asztalra volt készítve én pedig már alig vártam, hogy megnézzem leültem az asztalhoz és rápillantottam a címlapra amin a tegnapi képünk virított a "Sorozatgyilkosból mintaapa avagy Sirius Black ártatlansága" szalagcímmel
-Találó.-Mutattam apának az újságot
-Főleg a többi, a 14.oldalon találod a cikket.-Mondta én pedig az említett oldalhoz lapoztam
"Sirius Black, a férfi aki ártatlanul ült az Azkabanban, 11 hosszú év után kiszabadult és láthatóan elmebaj nélkül megúszta, de kinek köszönhető a szabadulása? Az eltitkolt lányának, akiről éveken át azt hittük Kate és Jason Blake lánya, több cikkünben is szerepelt az ifjú hölgy aki a Roxfort növendéke mint azt megtudtam, a lány folytatván a Black családi hagyományt Mardekáros, de vajon más hagyományokat is tartani fog? Vagy ő is kívülálló mint az édesapja? Az majd kiderül, de azt már tudjuk ki helyett ült szegény Sirius Black, aki nem más mint Peter Pettigrew, akiről mindenki azt hitte halott, akiből csak az ujja maradt, aki felrobbantott egy egész utcát aminek köszönhetően több mint egy tucat mugli vesztette életét, aki elárulta James és Lily Pottert, a kis túlélő ugyan még él és legyőzte a Sötét Nagyurat, de ez nem Peternek köszönhető és hogy kinek köszönhető Pettigrew bukása? Az ifjú Alissa Blacknek."
-Az igazat megvallva rosszabbra számítottam.-Csuktam össze az újságot
-Nekem mondod? Ritától nem megszokottak a teljes igazságot tartalmazó cikkek.
-Hát a neved ismét tiszta, a lányodról már mindenki tudja, hogy kicsoda mostmár nincs más dolgod mint élvezni az életet.
-És persze költözni.
-Nagy baj lenne ha mondjuk holnapra összeszednénk a cuccomat és átköltöznénk Londonba?
-Épp ugyanerre gondoltam én is.-Mosolyodott el kedvesen
-Mit is mondtál mikor érkeznek Mollyék?
-Fél óra múlva, nagy baj lenne ha...
-Ha megint én készítenék enni? Dehogy szívesen teszem.-Nevettem el magam
Gyorsan megittam a maradék kávémat és neki álltam tükörtojást készíteni, mellette pedig bacont sütni épphogy készen lettem, a Weasley szülők már kopogtattak is az ajtón Billel a társaságukban Molly egy kedves öleléssel köszöntötte Siriust és Arthur pedig egy férfias kézfogásban részesítette, Bill pedig bemutatkozott neki amikor végeztek hozzám is odajöttek és kedvesen megszorongattak
-Drágám jól vagy?
-Igen Molly néni minden rendben velem.
-Alissa hallottam voltál a Minisztériumban és mégcsak nem is ugrottál be hozzám.-"Szidott" meg Arthur, de látszott, hogy egyáltalán nem haragszik rám emiatt
-Sőt ha igazak a híreim még a Gringottsban is jártál és bizony hozzám se néztél be.-Dorgált meg Bill mosolyogva
-Tudom és elnézést kérek, de hát fontos dolgom volt.
-Kyle említette, hogy ragaszkodtál egy úthoz az Azkabanba, miért tettél ilyet? Az egy szörnyű hely gyereknek nem lenne szabad látnia.
-Tényleg szörnyű, de mit tehettem volna? Viszont készítettem reggelit épp úgy ahogy Molly néni tanította.-Mosolyogtam a kedves asszonyra aki büszkén nézett rám
Helyet foglaltunk az asztalnál és tényleg olyan volt a reggeli mint ahogy Mrs.Weasley szokta csinálni kicsit még én is büszke voltam magamra miután mind végeztünk 1-1 tea társaságában folytattuk a beszélgetést
-Anya azt hiszem tökéletesre nevelted őt.-Vigyorgott Bill tele hassal
-Nem úgy mint téged kisfiam, ez a hosszú haj borzalmas.
-Jaj ugyan anya.
-Igazam van. Ugye Alissa?
-Hát...öhm...nem is tudom nekem tetszik így a hajad.-Mosolyogtam a fiúra kedvesen
-Köszönöm.
-Az a fülbevaló is, hát hogy néz ki? Egy agyar egyáltalán nem ízléses. Jól mondom kis drágám?
-Hát...
-Azt ne mond, hogy a fülbevalója is tetszik.-Nézett rám reménykedve az asszony
-Nem igazán, de ha neki tetszik had viselje, az én hajamat se szeretted Molly néni de emlékszem a nyáron annyira megbarátkoztál vele, hogy egyszer még be is fontad.
-Igazad van drágam. Bocsánat Bill bárhogy is nézel ki te mindig az én kicsi fiam maradsz.-Ölelte magához fiát
-Óóó ez de aranyooos.-Néztem rájuk mosolyogva
-Alissa te mindigis az én kicsi lányom leszel.-Ölelt magához Sirius
Billel reménykedve pillantottunk egymásra, de egyikünket se akartak felszabadítani
-Molly, Sirius engedjétek el őket, szegények mindjárt megfulladnak.-Szólt rájuk Arthur
Amikor végre levegőhöz kaphattunk kiélveztük minden pillanatát szinte lihegtünk mint a kiskutyák, pár perccel később mikor a légzésünk visszaállt a normálisra Bill rám pillantott
-Menő a hajad, mióta ilyen?
-Körülbelül másfél éve. Wow tényleg rég találkoztunk.-Csodálkoztam
-Ne is mond, csak az ünnepekre tudtam hazajönni, de hát mint tudod a srácok a Roxfortban maradtak, anya is csak azért hozott magával, mert tudta, hogy veled is rég találkoztam.
-Jaaj ennyire hiányoztam Billy, hogy ez milyen kis édes.-Gügyögtem neki nevetve
-Jaj fogd be Alssi, igenis hiányoztál nekem.
-Te is nekem, hisz olyan vagy mint a bátyám.
-Tudtam, hogy én is hiányoztam neked te kis aranyos.-Gügyögött vissza
-Te szemét. Így kihasználni, hogy bátyámként szeretlek.
-Ugyan, jól tudod, hogy nekem is olyan mintha a hugom lennél.
-Mondd csak Bill, hogyhogy ennyire hajaz a külsőd egy mugliéra?-Kérdezte Sirius
-Oh hát tudod, mindigis tetszett az ahogyan öltözködnek, de nem én vagyok az egyetlen varázsló aki elhagyta a talárt.
-Nem bizony az én kislányom is olyan mint egy mugli, amikor először megpillantottam el se hittem, hogy varázsló.
-Ez kedves.-Vigyorogtam rá
-De igaza van drágám, néha én is csak ámulok és bámulok, hogy milyen ruhákat hordasz.-Nézett rám Molly
-Mondd csak Bill, nem tudnál elvinni a Gringottsba, hogy visszaváltsam a fontjaimat hamár a családjaink szerint olyan vagyok mint egy mugli?-Kérdeztem nevetve
-Ne váltsd őket vissza kislányom, költsd csak el mugliboltokban.
-Ohh és elkísérsz engem ruhát venni?-Néztem rá csillogó szemekkel
-Ahhoz én is kellek?-Villant aggodalom a szemeiben
-Hát mivel én nem tudok és nem is hopponállhatok így nem ártana ha velem jönnél.
-Bill drágám volnál kedves elkísérni Alissát Londonba? Azt mondtad neked is dolgod van ma arra nem?
-Valóban van ma dolgom arra. Elkísérjelek Alssi?
-Hát ha nem hívsz így, akkor mindenképp.-Nevettem
-Ugyaaan már apró korod óta így hívlak.
-Igen tudom.-Forgattam meg a szemem
