Siriust még előbb kiengedték mint amit mondtam neki, tudom, mert olvastam a Reggeli prófétát, de nem akartam azonnal rátörni majd ha esetleg még áll a meghívása elmegyek, de biztos nem szeretném zavarni hisz nem is ismerem, a pénzemet sikeresen beváltottam a Gringottsban és még egy motel szobát is találtam ahol nem kérdezősködtek, épp készültem volna elindulni a városba amikor egy bagoly kopogtatott az ablakomnál
Kedves Alissa!
Ahogy mondtad tényleg kiengedtek sőt még hamarabb is, szeretném neked megköszönni azt, hogy kijutottam remélem még áll az, hogy jössz unalmas lenne még egy karácsony egyedül, remélem emlékszel még a címre ha van időd akár még ma is átjöhetsz.
Sirius
Szóval még áll a meghívás ez kedves tőle főleg, hogy nem is ismer engem összeszedtem a cuccaimat a táskámba felöltöztem utcairuhába egy fekete nadrágot, a zöld bakancsomat, egy meleg bőrdzsekit amit még édesanyám bűvölt meg, hogy bármilyen hidegben hordhassa és egy szimpla zenekaros pólót vettem fel. A hajamat meghagytam olyanra amilyen természetesen sminknek csak egy halvány rúzst és szempillaspirált tettem fel, semmi extra hisz nem egy bálba készülök. Amint végeztem lementem, kifizettem a szobámat és a kulcsot visszaadtam a recepcióslánynak. Bementem a városba venni egy kisebb ajándékot Siriusnak a vendéglátásáért hálából egy elég drága Lángnyelv whiskeyvel lepem meg gondolom szereti apám mindig azt mondta, hogy az igazi férfi minden napját egy pohár whiskeyvel zárja. Magamat is "megleptem" egy kevés édességgel és egy pár doboz cigivel hisz a boltok bezárnak az ünnepekre én pedig nem szeretnék cigi nélkül maradni. Végül elindultam a megadott címre, de nem láttam a 12es számú házat Sirius talán hazudott volna? Nem tenne ilyet. Vagy mégis? Nem tudom. Épp készültem visszafordulni és keresni egy új motelt amikor 2 ház elkezdett mozogni és távolodni egymástól, megjelent egy másik ház a kettő között. Cseles megoldás, mondjuk nem is hülyeség így hát elindultam az ajtóhoz amin bekopogtattam és egy házimanó nyitott nekem ajtót
-Szia Alissa vagyok.-Köszöntem kedvesen de a manó csak horkantott egyet amikor megjelent Sirius is
-Szia Alissa gyere be.-Mondta és a manó odébbállt az ajtóból
-Szia Sirius.-Köszöntem én is
A férfi határozottan jobban nézett ki mint amikor utoljára találkoztunk, haja rendezettebb volt és szakállából is nyírt le, elegáns ruhában volt én pedig kicsit szégyelltem magam a laza viseletem miatt
-Sipor hozz 2 teát.
-Persze gazdám,Sipor azért él, hogy szolgálja a nemes Black házat.-Mondta gúnyosan és el is tűnt
-Kedves egy manó.
-Sipor minden csak nem kedves, anyám megszállotja volt.
-Uram egy undok, hálátlan bitang, majd megszakadt miatta szegény édesanyja szíve...
-Anyámnak nem volt szíve, Sipor, a tömény gonoszsága pumpálta a vérét.-Mondta kicsit indulatosan Sirius
Sipor letette, pontosabban lecsapta az étkezőasztalra a 2 csésze teát és el is tűnt a házban, levettem magamról a bőrkabátomat és a táskámat is amiket felakasztottam a kitett fogasra és helyet foglaltam az asztalnál Siriusszal szemben
-Na milyen a szabadság?-Kérdeztem kedvesen
-Isteni, sose hittem volna milyen apróságok fognak hiányozni amíg szabadon éltem az életemet.
-Mint például?
-Egy csésze tea, a borotválkozás, egy szál cigaretta, a napsütés, elolvasni a Reggeli Prófétát és még rettentően sok dolog, az életemből 11 év elment a semmittevéssel.
-De most ismét szabad vagy.
-Hála neked.
-Ugyan én csak felismertem Féregfarkat.
-Bocs, mit mondtál az elöbb?
-Semmi fontosat Tapmancs.
-Ezt meg honnan?
-Anyukám, rengeteget mesélt a Tekergőkről furcsa lenne ha pont a beceneveiteket nem tudnám.
-Hát igen szép idők voltak.-Mosolygott vidáman
-Azt elhiszem, kicsit örülök is, hogy nem most jártok a Roxfortba.
-Miért?
-Nem kedvelnétek engem.
-Merthogy?
-Mardekáros vagyok.
-Tényleg?
-Hát igen, bár nem érzem jól magam a házban főleg a Griffendélből vannak barátaim.
-Melyik családból? Hátha ismerem pár diák szüleit.
-Hát ott vannak a Weasleyk őket nagyon szeretem, főleg a 2 ikert, meg van egy lány is, de neki biztos nem ismered a szüleit mert a lány mugliszületésű, ott van a Finnigan fiú és persze a Longbottom család leszármazottja, aztán ott van Harry is.
-Harry Potter?
-Bizony.
-Jóba vagy vele?
-Hát annyira nem ismerem még őt, de egyébként igen mindig nagyon kedves velem, annak ellenére is, hogy Mardekáros vagyok.-Mondtam célozván arra, hogy nem vagyunk mind gonoszak
-Héé mi csak egyetlen Mardekárost piszkáltunk ténylegesen, de Pipogyusz megérdemelte, folyton utánunk szaglászott.
-Hogy ki?
-Elnézést, Perselus érdemelte meg.
-Ti Perselus Pitont szivattátok?
-Igen, miért tán ismered?
-Áh dehogy csak ő a házvezetőm.
-Pitonból házvezető lett. Hűha.-Csodálkozott miközben kortyolt egyet a teából
-Szeretnéd, hogy beszéljek majd Harryvel, hogy keressen meg téged?
-Ne, nem kell biztos szereti a családját.
-Dehogy szereti őket, gonoszak vele és egy lépcső alatti szobában lakik.
-Akkor örülnék ha beszélnél vele hátha szeretne megismerni engem.
-Öhm Sirius ha nem baj most egy kicsit kimegyek levegőzni?
-Persze csak nyugodtan.-Mondta én pedig felálltam az asztaltól
Fogtam a táskám és a kabátomat és kisétáltam, a ház elé a táskámból előhalásztam az egyik doboz cigit és az öngyújtómat ami persze kifogyott az agyam kattogott, hogy mit tehetnék még csak 15 vagyok tehát nem varázsolhatok amikor Sirius is utánam jött egy szál cigarettával a szájában és meggyújtotta az enyémet, aztán a sajátját is, a dobozt pedig a farzsebembe csúsztattam
-Tudod a dohányzás rossz szokás.
-De te is csinálod.
-Igen, de én 33 éves vagyok és 11 évet cigi nélkül töltöttem.
-Az igaz.-Mondtam és egy mélyet beleszívtam a cigibe csendben szívtuk el mindketten és már indultunk is vissza a házba amikor eszembejutott az ajándékom
-Oh egyébként hoztam valamit nem nagy dolog, de azért remélem szereted.-Adtam át neki a Lángnyelv Whiskeyt
-Köszönöm kedves tőled.
-Nagyon szívesen. Egyébként merre találom a szobát ahol aludni fogok?
-Sipor megmutatja neked, gyere ide Sipor.-Mondta mire a házimanó megjelent
Elvezetett egy ajtóhoz amin belépve egy hatalmas franciaágyat láttam meg, a falak egyszerű fehér színűek voltak míg az ágynemű fekete ez a 2 szín dominált a szobában gyorsan kipakoltam a ruháimat a szekrénybe és elfeküdtem az ágyon az álom elnyomott engem. Nem sokkal később azonban égett szag férkőzött az orromba és rögtön lerohantam megnézni, hogy mi történt a konyhában Siriust láttam meg aki egy tepsi szén fekete nem is tudom milyen húst tartott a kezében a sütőből pedig csak úgy gomolygott a füst nem bírtam ki el kellett nevetnem magam
-Héé nem vicces.-Szólt rám ő is mosolyogva
-Milyen kis konyhatündér vagy, na várj szerintem inkább főzök én.
-Azzal jobban járunk.-Értett velem egyet Belenéztem a hűtőbe hogy mit tudnék összehozni a választásom végül steakre esett krumplipürével és már el is kezdtem sütni a steaket a krumplit pedig megfőztem és püré állagúra nyomtam amikor végeztem az ételkészítéssel Sirius elküldte Siport vásárolni
-Alissa...
-Tessék?
-El kell mondanom valamit.
-Nem tudsz főzni? Semmi baj erre már rájöttem.-Nevettem
-Neem, valami mást.
-Akkor hallgatlak.
-Huh ez kicsit nehéz.
-Sirius megijesztesz.
-Az a helyzet, hogy én vagyok az apád.
-Hogy mi? Nem dehogyis.
-De igen.
-Sirius ez még viccnek is rossz.
-De nem viccelek.
-De hát az lehetetlen.
-Nem, nem az.
-Mi-mióta tudod?
-A születésed előtt tudtam meg, mindig is volt köztünk anyukáddal némi vonzalom már az iskolában is, de ő Jasont választotta aztán egy este átjött hozzám összeveszetek és hozzám menekült én megnyugtattam és hát minden olyan gyorsan történt anyukád másnap reggel elment, nem hallottam felőle heteken át semmit. Mígnem küldött egy levelet, terhes és én vagyok az apa, annyira boldog lettem bár nem voltunk együtt, de szerelmes voltam anyukádba felajánlottam neki, hogy hagyja el Jasont és költözzön hozzám együtt boldogok lehetnénk, de anyukád ismét nem engem választott, azt mondta nem lehet bár szeret engem, de nem teheti meg mert fél, hogy nem tudnám elviselni a tudatot, hogy van egy gyerekem, azt mondta ne menjek a közeledbe, ne látogassalak és csak szimplán felejtselek el, de nem ment, mindennap eszembejutott, hogy van egy lányom akiről isten se tudja hol lehet, anyukád bár Jasonnel maradt én sose szüntem meg szeretni őt és most itt vagy te, a lányom, az egyetlen családom és félek, hogy te is itt fogsz hagyni.
-E-ez egy kicsit sok. Most azt hiszem kimegyek levegőzni.-Mondtam és elhagytam a házat amilyen gyorsan csak tudtam még kabátot se tudtam venni egy szál polóban álltam és előhúztam a farzsebemből a cigimet és a gyufát amit a szobámban találtam nagyon fáztam, de ezzel nem törődtem csak szívtam a cigimet és gondolkodtam. Az egész életem egy hazugság volt. Nem az az apám akiről hittem. De így legalább még él az apám. Sirius vajon jó ember? Hálás nekem azért, mert segítettem a szabadulásában, de vajon tényleg tudna az apámként viselkedni? Azt akarja, hogy gondolkodás nélkül hozzáköltözzek? Egyáltalán igazat mond? Szeretném, hogy igaz legyen az amit mond? Tudnám apámként szeretni? Cikáztak az agyamban a kérdések amikre nem tudtam választ adni amikor meghallottam nyílni az ajtót Sirius volt az és a kabátomat tartotta a kezében
-Nem akartalak zavarni, de meg ne fázz nekem.-Nyújtotta a bőrdzsekimet én pedig szó nélkül megöleltem és Sirius viszonozta sose voltam még boldogabb bár nem ismerem még, de ő az apám és él én pedig boldog vagyok
-Tapmancs.-Mosolyogtam rá
-Kislányom.-Ölelt még mindig aztán elváltunk
Visszamentünk a házba folytatni a vacsorát annyi kérdésem volt, de nem tudtam mit kérdezzek először. Furán éreztem magam, de mégis tudtam nem fogom hagyni, hogy ismét család nélkül maradjak a vacsorát befejeztük én pedig nekiálltam mosogatni gyorsan végeztem Sirius pedig 2 poharat vett elő amikbe beletöltött a Lángnyelv Whiskeyből amit hoztam neki ismét visszaültem az asztalhoz és Sirius elémtolta az egyik poharat
-Minta szülő.-Nevettem fel
-Ugyanmár 2 év és nagykorú leszel, hidd el nem fogom megtiltani, hogy megigyál egy két pohárnyit az öregeddel.
-Ez tetszik.
-De ne hidd ám, hogy nem leszek idegesítő és, hogy nem foglak levelekkel bombázni ha visszamész a Roxfortba.
-Ezt talán ki fogom bírni.-Mosolyodtam el és belekortyoltam az italomba
-Mesélj magadról kérlek, mindent tudni szeretnék.
-Nos a nevem ezek szerint Alissa Black, 15 éves vagyok, a szülinapom december 7.én van, mint tudod dohányzom és az alkoholt sem vetem meg, Mardekáros vagyok, de nem a gonosz fajta, a Weasley család olyan számomra mint a második családom, volt egy barátom aki Hugrabugos, de nem rég szakítottunk, sokat segítek Hagridnak egy Hipogriffel akit Csikócsőrnek hívnak, az iskolában is dohányzom persze teljes titokban Hagrid kunyhója mögött, szeretek olvasni és tanulni is tele vagyok K osztályzatokkal, és meg kéne mutatnom az emlékeimet egy fiúnak aki nem emlékszik rám, mert az anyja elvette az emlékeit és rám bízta annak visszaadását, kicsit nyomasztó a Mardekárban lenni és most, hogy kiderült te vagy az apám a házvezetőm rühellni fog engem.
-Perselus nem fog téged rühellni ha meg mégis velem gyűlik meg a baja.
-Tapmancs ez nem vicces.
-Mesélj a volt barátodról. Miért nem vagytok már együtt?
-Oh nos Cedric Diggorynak hívják, egy nagyon kedves embert ismertem meg benne egészen addig amíg a Halloweeni bulin végül szakítottunk, azt mondta jobb ha csak barátok maradunk, mostanság elégge kerülöm őt.
-Szóval nem szoktál bajba kerülni?
-Dee, még annó az első iskolainapomon repültem engedély nélkül, aztán idén verekedtem és még a konyhába is számtalanszor betörtem a Weasley ikrekkel.
-Az én lányom.-Kacsintott és egy kicsit megemelte a poharát amiből ivott is
-És ki az a fiú akinek meg kéne mutatni az emlékeidet?
-Draco Malfoy.
-Ohh Lucius Malfoy fia?
-Pontosan, ha jól tudom Narcissa, Draco anyja a rokonod, vagyis a rokonunk.
-Igen, de ezen ne izgasd magad a legtöbb aranyvérű család rokonikapcsolatban áll egymással a Weasley családhoz is van közünk, de még a Potterékhez is.
-Örülnék ha nem így lenne, fura lenne hozzámenni valakihez aki a rokonom.
-Én annak örülnék ha a Black névhez, ne lenne közöm, tudod hivatalosan én ki vagyok tagadva, mert nem álltam halálfalónak és, mert Griffendéles voltam.
-Tudom, hogy te más vagy és szégyenlem magam, hogy én nem Griffendéles vagyok.-Hajtottam le a fejem
-Ezt most hagyd abba, nem számít melyik házba tartozol, az én lányom vagy és büszke vagyok rád.
-Köszönöm apa.
-Apának szólítottál.
-Mivel az apám vagy.
-Tudod megtörted a családi hagyományt.
-Mivel?
-Minden Black egy csillagról kapta a nevét, én Sirius, az öcsém Regulus, az apám Orion, az ő apja Arcturus.
-Ohh már értem a középső nevemet, bár nem szeretem és igazából csak a Weasley család és valami érthetetlen okból Dumbledore tudja.
-Mi a teljes neved?
-Alissa Serpens Black. Úristen.-Csaptam a fejemre
-Mi az?
-Dumbledore professzor, amióta a Roxfortba járok rengetegszer szólít engem Blacknek, persze mindig kijavítottam őt és azt gondoltam, hogy csak a két név hasonlósága miatt zavarodik össze, de lehet, hogy ő tudta, hogy hát tudod, a te gyereked vagyok.
-Tudod lányom, egy roxforti igazgató mindent tud.
-Hát igen még a középső nevemet is.
-Nem hittem volna, hogy anyukád ennyire figyelembe veszi a Black családi hagyományt. De ugye tudod, hogy neked nem kell valami buta csillagról elnevezned a gyereked?
-Oh nos ilyen problémám nekem nem lesz.
-Nem szeretnél gyereket? Ez nem baj fiatal vagy, ez még változhat.
-Nem, nekem nem lehet gyerekem.
-Istenem, nagyon sajnálom.
-Semmi baj ezen nem tudok változtatni szóval együtt élek a ténnyel.
-Szóval nem szereted a Serpens nevet?
-Eddig nem szerettem, de most, hogy értelmet nyert így már máshogy tekintek rá.
-Tényleg?
-Igen.-Mosolyodtam el és megittam a whiskeymet
