Az egész éjjelt átbeszélgettük, persze átültünk a kanapéra, mert a szék elég gyorsan kényelmetlenné vált, meséltem neki a gyerekkoromról, a sok meséről amit anyától hallottam a csillagokról, a Roxfortról, hogy mennyire szeretek odajárni és, hogy mindig a Griffendélesekkel lógok, meséltem a szülinapomról is, de napfelkelte után elnyomott engem az álom a kanapén, amikor felkeltem 12 órakor az ágyamban találtam magam, biztos Sirius vitt fel engem lecsoszogtam a konyhába a mamuszomba amit magammal hoztam Sirius egy bögre kávét kortyolgatott és a Reggeli prófétát olvasta
-Jó reggelt apa.
-Jó reggelt kicsim minden rendben?
-Persze, minden okés nekem is van kávé?
-Igen épp az előbb főtt le, ott van.-Mutatott a kávéfőző felé, elővettem egy bögrét és beleöntöttem az energiát adó nedűt, adtam hozzá tejet és cukrot is és helyet foglaltam Siriusszal szembe az asztalnál, amint végzett a Reggeli próféta olvasásával én is kölcsön kértem tőle, hogy átnézhessem
-Alissa.
-Hmm?
-Ma átjön hozzám egy barátom tudod Holdsáp.
-Rendben akkor addig menjek el?
-Dehogy, épp ellenkezőleg szeretnélek bemutatni neki, persze ha nincs ellenedre.
-Örülnék ha bemutatnál neki, mikor jön?
-2 óra múlva.
-Szeretnéd, hogy csináljak valami kaját?
-Megtennéd?-Kérdezte miközben a bögréjét a csapba rakta
-Szívesen.
-Nagyon rendes lány vagy.-Mondta és adott egy puszit a fejemre
-És mit szeret azt nem tudod?
-Huh fogalmam sincs, Remus mindent megeszik.
-Mondjuk a bolognait szereti?
-Ne butáskodj kislányom, azt mindenki szereti.
-Igazábol rengeteg dolgot el tudok készíteni szóval ha van más ötleted szólj.
-Nem akarod hagyni inkább a Roxfortot és velem maradni? Milyen jókat ennénk.-Ábrándozott
-Nagyon vicces, de nem, szeretek odajárni, viszont ha szeretnéd hozzádköltözhetek és minden szünetben veled lennék és persze Harryvel.
-Tényleg?
-Igen, nagyon szeretném.-Mondtam és nekiálltam a tésztának aztán jöhetett a paradicsomos húsos szósz, mire végeztem már csak pár perc volt addig amíg megérkezik a barátja így Siriusszal kimentünk elszívni egy szál cigatettát még nem is végeztünk, de már meg is jelent. Remus és Sirius egy testvéri ölelést váltottak egymással, én pedig mosolyogva követtem az eseményeket
-Szervusz Remus Lupin vagyok.-Nyújtott nekem kezet
-Igen tudom,mármint én meg Alissa.-Nevettem el magam és elfogadtam a kezét
-Hallom te segítettél ennek a baromnak kiszabadulni az Azkabanból.
-Igen, az én voltam.
-Sirius barátom kérlek ne haragudj amiért én is elfordultam tőled, de azt hittem te árultad el Jameséket.
-Semmi baj Remus, én meg azért nem mondtam el, hogy nem én voltam a titokgazda, mert azt hittem akár te is lehetsz a kém szóval én is sajnálom.
-Na most, hogy ezt letudtuk menjünk be eléggé fázom.-Szóltam és elindultunk a házba mindannyian, nem tudom Remus tudja e, hogy én vagyok Sirius lánya, de gondoltam nem én leszek aki ezt elmondja neki úgyhogy csak némán követtem őket, leültünk mindannyian a kanapéra beszélgetni
-És mesélj Alissa miért segítettél Siriusnak? Hisz ha jól számolom nem nagyon ismerhetted őt.
-Nem, én tényleg nem ismertem őt soha, de anyukám ismerte, sőt téged is, meg úgy mindenkit közületek.
-Ki az anyukád?
-Ő Kate lánya.-Válaszolt helyettem Sirius
-Oh nagyon sajnálom ami a szüleiddel történt.
-Nos...
-Igazából nem halt meg az apja.-Vágott közbe Sirius
-Jason él még?-Nézett rám kikerekedett szemekkel
-Hát...
-Nem, Jason is meghalt.
-Akkor mégis ki az édesapád?
-Az a helyzet...
-Én vagyok az Remus, ő az én kislányom.
-Tapmancs.-Szóltam rá indulatosan mire Lupin csak elnevette magát
-Most pont olyan vagy mint édesanyád volt, folyton kiabált Siriusszal amikor hülyeségekbe keveredett Jamesszel, ami valljuk be, nem volt ritka.
-Mióta tudod, hogy ő az apád?-Kérdezte Remus
-Nos, tegnap tudtam meg.
-Nem mondhattam el az Azkabanban, nem éppen voltam a legjobb formámban még a végén azt hitted volna, hogy bolond vagyok.
-Az vagy Sirius.-Mondta kedvesen Remus én pedig csak nevettem rajtuk, úgy civakodnak mint a gyerekek úgy éreztem végre van helyem a világban és tartozom valahova bár kicsi a családom és igazából Siriuson kívül mind halálfalók, de ez nem számít végülis Harry is a rokonom lesz, ugyan csak közvetetten, de akkoris
-És akkor, te a Roxfortba jársz?
-Igen, most vagyok negyed éves.
-Ki hinné, idősebbnek tűnsz, bár apád magasságából nem sokat örököltél, de az arcod, olyan felnőttes.
-Köszönöm, sokan mondták már.
-Melyik házba tartozol?
-A Mardekárba.
-Az nem baj, nem minden Mardekáros rossz ember.
-De minden rossz ember Mardekáros.
-Nos Peter ennek az ellenkezőjét bizonyította, miatta kellett az Azkabanban rohadnom.-Mérgelődött Sirius
-Ez igaz, de ha nem kerültél volna be talán sose ismered meg Alissát.
-Remus te és az állandó okoskodásod.
-De igazam van.
-Tudom, nem mellesleg az én kislányom készített ebédet.
-Te tudsz főzni? Hisz olyan kis fiatal vagy, ennyi idősen egyetlen dologban voltam jó.
-És miben?
-Elrejteni a vérfarkas mivoltomat.
-Az igazat megvallva szinte mindent, tudok sütni és főzni hamar megtanultam.
-Kitől?
-Molly Weasleytől, nem tudom ismeritek e őt.
-Persze, Rend tag volt ő is ahogy mi is.-Mosolygott Remus és elkezdtünk enni örömmel láttam, hogy mindenkinek ízlik amit készítettem, de annyira, hogy az összes elfogyott
-Sirius nem költözhetnék ide a szünetre? Annyira finom, biztos minden mást is ilyen jól készít.
-Köszönöm, de semmi extra.
-Isteni volt.-Dícsért továbbra is Remus
-Milyen igaz.-Értett vele egyet Sirius is aki a székében hátradőlve ült és láthatóan nem nagyon akart mozogni. Az ebéd sikeres volt örömmel láttam, hogy ízlett nekik, Remus már beköltözést tervezte amit én nem bántam volna, de Sirius szerint szükségünk van egy kis apa-lánya időtöltésre, sokat beszélgettem velük Lupin érzékenyen kezelte a vérfarkas témát, de miután megtudta, hogy egyáltalán nem zavar utána teljesen felszabadult, öröm volt látni a két jó barátot akik hosszú idő után újra találkoztak. Remus hazaindult, én pedig kint cigarettáztam a ház előtt amikor Sirius hátba dobott egy hógolyóval megfordultam és láttam hogy apa majdnem megfullad a nevetéstől, a cigimet gyorsan eldobtam, gyúrtam én is egy hógolyót és megdobtam őt, így ment ez hosszú percekig amikor már teljesen vizesek lettünk visszamentünk a házba én pedig egy kád forró vízben leltem boldogságot és persze felmelegedést. Sirius egy csésze teát és az átöltözést választotta, Sipor meg csak mérgelődött, hogy fel kell takarítani a sok vizet amit bevittünk a házba, kaptuk tőle mindketten pár elégedetlen megszólalást, ma van karácsony és egy kicsit szégyenkeztem, hogy nem vettem apának semmit, de ha egyszer nem tudtam, hogy ő nem csak egy férfi akit megmentettem, kicsit rossz érzéssel ugyan, de lementem a konyhába miután végeztem a fürdéssel és megszárítottam a hajamat. Sirius lent ült a konyhában ismét, de egy szőke hajú nő is ott ült vele én pedig nem zavartattam magam, hisz azt se tudom ki ő
-Sirius ő talán a barátnőd? Mit ne mondjak elég fiatal lány, de nem ítélkezem végülis sok ideig magányosan éltél az Azkaban falai között.
-Nem Rita, ő a kislányom, Alissa idejönnél?-Kérdezte én pedig leültem a Sirius melletti székre
-Üdv, Rita Vitrol vagyok, a Reggeli Próféta szerkesztője.
-Én pedig Alissa Black.
-El sem hiszem, te nem Kate Blake lánya vagy?
-De igen.
-Részvétem anyukád miatt, de úgy látom te egy titkos szerelem virága vagy.
-Ez így van, miért talán valami problémája van vele?
-Nekem semmi, kérlek mesélj milyen volt megtudni, hogy nem az az apád akiről hitted?
-Ijesztő, de mégis boldogsággal töltött el hisz így kaptam egy apát.
-Milyen megható, szenzáció lesz a holnapi szám, talán a címlapra is kerülhetnek.
-Ez kedves Rita, de azt hittem azért vagy itt, hogy tisztára mosd a nevem.
-Ez így van Sirius, hisz már te magad is mondtad, nem te robbantottál és Peter Pettigrew se halott.
-Ahogy mondod és rá az én okos lányom bukkant.
-Hogy csináltad Alissa?
-Csak felismertem, ennyi.
-Milyen ügyes vagy, de én nem is zavarok tovább egy képre esetleg hajlandóak vagytok?
-Persze.-Válaszoltunk Siriusszal egyszerre és egymás mellé álltunk Sirius átkarolta a vállam és mindketten mosolyogtunk a képen, Rita gyorsan távozott és már előre kíváncsi voltam, milyen cikk köszön majd rám vissza a Reggeli Prófétából már jó párszor nyilatkoztam, több témában is úgyhogy nem volt számomra ismeretlen a szituáció
-Nem baj, hogy most mindenki meg fogja tudni, hogy a lányom vagy?
-Dehogy, legalább senkinek sem kell elmagyaráznom, majd Rita megteszi helyettem.
-Milyen okos.
-Hát igen volt kitől örökölnöm.-Mosolyodtam el kedvesen
-Alissa szeretném odaadni az ajándékodat, nem nagy dolog, de remélem tetszeni fog.
-Jaj apa, de én semmit se vettem.
-Semmi baj, a legnagyobb ajándékot adtad azzal, hogy most itt vagy és egy család vagyunk.-Annyira meghatódtam ezen a mondatán, hogy elsírtam magam, nem nagyon szoktam sírni sőt szinte sose, de most nem bírtam ki Sirius hosszú percekig vígasztalt engem, pedig nem szomorú voltam, csak meghatódott és boldog, mikor a könnyeim elapadtak apa már hozta is a gyönyörűen becsomagolt ajándékomat amit óvatosan kibontottam és találtam benne 2 kisebb dobozt is, az egyiket kinyitva egy nyakláncot fedeztem fel,piros szív alakú medállal aminek tetejét körülölelt egy koronára emlékeztető drágakővel díszített forma
-Sirius ez gyönyörű, nagyon köszönöm.-Öleltem meg
-A másikat ki sem nyitod?
-De, persze.-Mosolyodtam el és felnyitottam a másik dobozt amiben egy kulcsot véltem felfedezni
-Ez a házhoz tartozik?
-Egy házhoz, de nem ehhez, igazából gyűlölök itt lenni, nem véletlen szöktem el innen annyiszor fiatalabb koromban, de vettem egy házat Londonban, tudod a nagybátyám hagyott rám némi örökséget és eljött az ideje annak, hogy teljesen magam mögött hagyjam ezt a házat.
-És mi lesz vele eladod?
-Egyelőre még nem csinálok vele semmit, ha bármi baj történne mindig kell egy B terv. Viszont holnap átjön Arthur és Molly sőt az egyik fiúk is velük jön.
-Értem.-Mosolyodtam el és egy ásítás is követte a gesztusomat
-Feküdj le aludni, holnap ha te is csatlakozol a reggelihez amire meghívtam Mollyékat hamar kell felkelned.
-Rendben, jó éjszakát apa.
-Jó éjt kicsim, álmodj szépeket.-Köszönt el tőlem én pedig felsétáltam a lépcsőn és bevetettem magam az ágyba, az álom gyorsan elnyomott és már nagyon vártam a holnapot.
