Hogy mi a február?
Röpke sóhajokként tovatűnő holnapok, néhány valami a sok semmi között. Depresszió, de mégsem, kósza minden rendben-ek sora, melyek végéről üvölt a kérdőjel hiánya.
Megforgatott tőr a szívben, balzsam a sebekre, keserédes íze a kávénak. Vagy az életnek?
A február az, amikor itthon vagyok, mégsem lelem az otthonom. Amikor tudom, ki vagyok, mégsem ismerem magam.
A február valami, ami kicsit olyan, mintha nem is lenne semmi.
▪
viszlát, február. viszek majd virágot a sírodra, mégis úgy érzem, nem haltál meg. talán majd te viszel virágot az enyémre.
a margarétát szeretem.
YOU ARE READING
Hang a fejemben
Random__ van egy rossz hírem: még mindig nem haltam meg. igaz, már majdnem, de annyi erő még pont van bennem, hogy továbbra is szavakba önthessem azt az óriási káoszt, ami a fejemben és a szívemben honol. addig is hallgatom a hangot a fejemben, és csak me...
