A kedvenc szavammá avattam azt, hogy "leszarom".
És mostantól komolyan, tényleg leszarom.
Leszarom, ha valakinek nem tetszik, hogy vegetáriánus vagyok, mert nekem így a jó, és kész.
Leszarom a megjegyzéseket, még akkor is, ha jóindulatból szólnak, és leszarom, hogy sokan azt hiszik, múló kamaszos hóbort az, hogy nem eszem húst.
Leszarom, ha kivan a hasam egy pólóból, leszarom, ha bárki szerint is túl rövid a nadrágom... Egyszerűen csak leszarom és kész, mert ezek az én ruháim.
Leszarom, ha valami csöves módjára otthoni melegítőben és kinyúlt pólóban szaladok át a Pennybe, és bárki is meglát így. Ez is én vagyok.
Leszarom, hogy kijött egy pattanás az arcomon, méghozzá a legszembetűnőbb helyen. Mert ez is én vagyok, és úgyis rajtam már nem oszt, nem szoroz, hisz anélkül se vagyok szebb.
Leszarom, hogy mások mit gondolnak a külsőmről, leszarom, ha furán néznek rám, mert fiúpulcsit hordok, vagy akár teljesen végigszaggatott nadrágot.
Leszarom, ha nem vagyok formában valamelyik nap (vagy épp egyik nap sem), és emiatt hülyébben nézek ki a szokásosnál. Leszarom, mert ez is én vagyok.
Leszarom, ha valakinek nem tetszik, ha csúnyán beszélek, mert úgy gondolják, az lányokhoz kevésbé illik. (Hát mégpedig basszák meg, ha egy fiúnak szabad, akkor egy lánynak is.)
Leszarom, ha másnak nem tetszenek az elveim, és leszarom, ha valaki nem kedvel. Sosem fog mindenki.
L-e-s-z-a-r-o-m.
És tegyétek ti is így.
▪
Egy valamit viszont sosem fogok leszarni.
Azt, hogy mennyien vannak, akiket szeretek és akik szeretnek és támogatnak. Titeket is beleértve, akik most ezt olvassátok. ❤ Köszönöm nektek.
YOU ARE READING
Hang a fejemben
Random__ van egy rossz hírem: még mindig nem haltam meg. igaz, már majdnem, de annyi erő még pont van bennem, hogy továbbra is szavakba önthessem azt az óriási káoszt, ami a fejemben és a szívemben honol. addig is hallgatom a hangot a fejemben, és csak me...
