anno, régen
a legelső közzétett versem
a "Miért élünk?" címet viselte,
és én esküszöm, elhittem
minden sorát annak, amit írtammost már többet tudok.
minden egyes megélt
nap, hónap, év
újabb és újabb
súlyokat pakolt rámitt vagyok, fiatalon,
elvileg "életem teljében" - ezt mondják
de én csak nevetek már rajtukmert fiatal vagyok, igen,
de bolond nem.úgy fáj, hogy
hazug voltam akkoriban,
régen, mikor leültem
és megírtam azokat a sorokat;
mikor még azt hittem,
tényleg elég ennyi
ahhoz, hogy értelmet teremts
az értelmetlen életnek.sajnálom, hogy
hazug voltam - mentse meg
lelkem a tény, hogy nem szándékosan...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Hang a fejemben
Rastgele__ van egy rossz hírem: még mindig nem haltam meg. igaz, már majdnem, de annyi erő még pont van bennem, hogy továbbra is szavakba önthessem azt az óriási káoszt, ami a fejemben és a szívemben honol. addig is hallgatom a hangot a fejemben, és csak me...