Egyszer talán majd
lekopnak rólunk az álmosolyok
és merünk rosszul lenni
és merünk sírni
még akkor is
mikor "nem illene"
mert rájövünk
mit számít az,
hogy mások mit gondolnak
mikor csakis az számít
amit mi gondolunk
saját magunkról
és rájövünk arra is,
hogyan kell élni
ha már senki nem adott
használati útmutatót
mikor megszülettünk
és arra is,
hogy nem azok vagyunk,
ami mások véleménye rólunk
és képesek vagyunk azzá válni
akik mi magunk akarunk lenni
és nincsen ember,
aki gátat szabhat nekünk
csakis mi magunk
hogy a boldogság
tökéletes illúziója
melyet annyira keresünk
valójában nem létezik
de mégsem egy végtelen
agónia csak az élet
és rájövünk arra is
hogy az értékünket
nem az emberek száma
határozza meg
akik szeretnek minket
mert értékesnek születtünk
és akkor majd nem fog érdekelni
kinek nem tetszünk
ki nem kedvel
és ki utál minket,
kinek mások az elvei
kik akarnak meggátolni
és arra is, hogy
nem szükséges
folyton harcban állni
önmagunkkal
mert a legfontosabb
az életben -
tényleg a legfontosabb -
az, hogy önmagad legjobb barátja légy.
KAMU SEDANG MEMBACA
Hang a fejemben
Acak__ van egy rossz hírem: még mindig nem haltam meg. igaz, már majdnem, de annyi erő még pont van bennem, hogy továbbra is szavakba önthessem azt az óriási káoszt, ami a fejemben és a szívemben honol. addig is hallgatom a hangot a fejemben, és csak me...
