𝘖𝘯𝘦 𝘸𝘳𝘰𝘯𝘨 𝘯𝘶𝘮𝘣𝘦𝘳...[AFI] (szünetel)

Seventh

Me: Nem is

Ashy: De rohadtul gyönyörű vagy

Ashy: Ne mond azt, hogy nem, mert nem állok jót magam ért

Ashy: Mondjuk már így is állok

Me: Kapd már be Ashton

Me: A problémádat pedig egyedül is tudod orvosolni

Ashy: De veled jobb lenne Mills

Me: Amúgy fujj, de undorító vagy

Ashy: Csak a tényeket közöltem bébi

-Millie told le a képedet most! - ordított bátyám a földszintről.

-Mit akarsz Matthew? - megint részeg volt. Mint a legtöbbször. Amikor beértem a konyhába ki volt borulva a friss vodka a padlóra.

-Már megint kilöttyent. - kuncogott bátyám. Ilyenkor mindig kiütötte magát. Sokszor azt se tudta, hogy hol van. Amióta anyukánk meghalt mindenki labilis a családba. Én a dalszöveg írásba menekültem el. Matthew pedig a piába. Édesapánk meg folyamatosan dolgozott és dolgozik. Sosem volt itthon...

-Azt látom; - sóhajtottam - Menj fel aludj egy kicsit, addig feltörlöm. - borzalmas alkohol szag volt az egész házba. Matthew elindult felfelé, de csak a kanapéig ért el. Óvatosan hasra dobta magát a szövet anyagú bútoron. Egyből elaludt. Olyan volt mint egy óriás gyerek, aki azt se tudja mit hogy kell csinálnia. Fájt így látni. Borzalmas fájt.

A takarítás után vissza mentem a szobámba. A telefonom folyamatosan pittyegett, de nem érdekelt zenére volt szükségem. Eszméletlenül sok dalra. Leültem az asztalomhoz és elkezdtem írni. A sorok csak úgy folytak a tollamból.

🔆

Egy hangos puffanásra keltem fel. Elaludtam dalszöveg írás közben. Király. Amint felfogtam mi is történt egyből rohantam le a földszintre. Matthew a saját hányásában feküdt részegen. Közelebb hajoltam hozzá, bűzlött az alkohol szagától és alig lélegzett. Nem volt kérdés egyből felrohantam a szobámba és hívtam a mentőket.

Gyorsan próbáltam oldalra fordítani Matt-et, mert elkezdett öklendezni. Ez elviekben hasznos, de nem tudom. A mentősök pár perc múlva megérkeztek. Gyorsan felrakták egy hordágyra és már is siettek kifelé. Az egyik mentős hozzám fordult.

-A kis asszony velünk jön? - kérdezte gyönyörű fekete hosszú haja volt. A mentős nő eléggé megnézett magának, ami nem kicsit hozott zavarba.

-Természetes magukkal tartok. - amint kimondtam már siettünk is. A kocsi hátuljába bepattanva minden adatát elmondtam Matthewnak. A szirénákat bekapcsolták és gyorsan szlalomoztunk a kocsik között.

Alig tíz perc alatt oda értünk a kórházba. Tipikus fehér berendezés, fehér falak, fehér padló, fehér volt minden. Borzalmas fertőtlenítő szag volt, a régi emlékek amiket anyuval itt éltünk át egyből beugrottak. A gyomrom összeszorult, a torkomba csomó keletkezett, és a sírás fojtogatott. Az összes apró kép, ahogy anyu napról napra soványabb lesz, ahogy elhagyja a testét a lelke, ahogy egyre szomorúbb és reménytelenebb lesz a szeme csillogása, ahogy az utolsó szavait elmondja. Nem bírtam tovább, a folyosó közepén össze estem. Már csak pár ember sikítását hallottam és elnyelt a sötétség.