Elsőnek figyelmen kívül hagyom a kérdését és tovább nézem, próbálok lenyugodni, mert nem akarom megijeszteni.
- Domenico? Mi történt? - kérdi újra.
- Gyere ide kérlek. - szólalok meg.
Catarine kiszáll az ágyból és elindul felém, látom ahogy végig né...
Sziasztok! A nevem Catarine Nikoletti vagyis jobban mondva Catarine Luciana Costa, 17 éves vagyok. Tavaly a 16 születésnapomon tudtam meg a teljes történetet a szüleimről és arról, hogy honnan származok. Angelo elmesélte, hogy van egy nagyapám, aki az olasz maffia fő főnöke és neki én vagyok az örököse. Mikor ezeket a dolgokat megtudtam eleinte haragudtam rá amiért eltitkolta és a nagyapával sem akartam találkozni, de aztán megenyhültem hiszen nagyon rég nem láttam. Emlékszem utoljára azt mondta nekem, hogy ha egyedül érzem magam vagy szomorú vagyok csak nézzem a csillagokat. Ahogy említettem a szüleimről csak annyit tudtam, hogy meghaltak, tavaly tudtam meg hogy meggyilkolták őket és engem akarnak megszerezni. De térjünk vissza rám egy kicsit. A nevemet már tudjátok, a szülinapom december 20-án van, akkor leszek 18 éves. 165 cm magas vagyok és barna hajam és szemem van. Imádok lovagolni és olvasni, de néha gitározni és énekelni is szoktam. Angelo azt mondja, hogy olyan a hangom mint anyunak. A legjobb barátnőm és egyben ő is maffia tag Alessandra Cossutta, ő is akkor tudta meg mint én és az is kiderült, hogy ő lesz/lett a testőröm. Szóval Lexa-val szoktunk elmenni lovagolni. A lovamat Szélviharnak hívják és a nagyapától kaptam mikor kiderült 10 éves koromban, hogy imádok lovagolni, itt is egy kép róla:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Na szóval Lexa-val szoktunk elmenni ketten lovagolni, ahol vagy séta közben beszélgetünk és hülyéskedünk. Ő és a lovam eltudják felejtetni velem a rémálmokat és a történteket. Még nem meséltem el nektek valamit. 15 éves voltam mikor suliból egyedül indultam haza, mert Lexa beteg volt. Mikor már az út felénél jártam éreztem, hogy valaki követ így tehát begyorsítottam. Elkezdtem rohanni, de egy nehéz táskával nem volt könnyű. Mikor már azt hittem sikerült leráznom, egyszer csak visszarántottak a táskámnál fogva és beráncigált a sikátorba a férfi. Mikor közel hajolt éreztem rajta, hogy be van rúgva. Küzdöttem ellene, de nagyobb volt mint én és erősebb. Hiába tiltakoztam és rugdostam, megtette velem azt amit még az ellenségemnek sem kívánnék. Igen, jól gondoljátok megerőszakolt majd megvert annyira, hogy elvesztettem az eszméletem. Mikor magamhoz tértem már kórházban voltam és ott volt Angelo, nagyapa és Lexa-ék. Mindenki kérdezgetett, hogy mi történt, de nem tudtam válaszolni. Az orvos aki megvizsgált az mondta el nekik, hogy mi történt. Nagyapa nagyon mérges volt, elsőnek azt hittem, hogy rám de aztán kiderült, hogy a fickóra mérges aki ezt tette vele. Nagyapa intézkedett az ügyben és mikor kiengedtek a körházból a csávó már börtönben volt. Ez az egész esett annyira mély nyomott hagyott bennem, hogy esténként néha rémálmaim vannak miatta. Angelo minden héten két alkalommal visz el egy pszichológushoz, akinél nehezen de beszélek a mindennapjaimról.
De térjünk egy kicsit vissza rám. Idén teszem le az érettségit, mivel előrehozattam és utána könyvelői vagy menedzsment szakra megyek tovább, mert tudom, hogy nagyapának vannak esti bárjai ahova elkél egy-két menedzsment vagy könyvelő. De lehet mindkettőt gyors talpalón végzem el. A suliról jut eszembe, hogy holnap már elkezdődik, igaz ezen a héten csak két napot megyünk. Gyors összepakoltam holnapra, majd lementem a konyhába, hogy készítsek valami ebédet. Amikor leértem Angelo már lent volt és ahogy láttam éppen ebédet főzött.
