9. Fejezet

362 9 0
                                    

12.07. Péntek

Hát ez a nap is eljött, az első vizsga napja.

Reggel a telefon ébresztőjére keltünk fel Lexa-val. Még az ágyban feküdtünk mikor összenéztünk és némán egyetértettünk, hogy ideje készülődni. Mindketten kipattantunk az ágyból és a fürdőbe indultunk rendbe szedni magunkat. Mindketten egy kevés sminket tettünk fel magunkra, én kifésültem a hajamat és hagytam a hátamra omlani, Lexa felem ellentétben begöndörítette a haját.Miután ezzel elkészültünk visszamentünk a szobámba, hogy felvegyük a ruháinkat.

Az én ruhám:

Lexa ruhája:

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Lexa ruhája:

Miután mindketten elkészültünk felkaptuk a táskákat és elindultunk lefelé, hogy megreggelizzünk

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Miután mindketten elkészültünk felkaptuk a táskákat és elindultunk lefelé, hogy megreggelizzünk. Mikor leértünk Angelo és Bianca már lent voltak és éppen reggelit készítettek. Lexa-val leraktuk a táskákat az előtérbe majd elfoglaltuk a helyünket az asztalnál. Bianca letett elénk egy-egy tál palacsintát és narancslevet majd neki is láttunk a reggelinek.

- Amúgy jó reggelt! - köszönünk.

- Reggelt lányok. - köszönnek ők is.

- Ha nem gond én viszlek titeket a sulihoz. - feleli Bianca. - Ja és a két srác is nemsoká itt van. Ők is jönnek.

Lexa-val összenézünk és egy váll rándítással elintézzük a dolgot. Gyors megreggeliztünk és mikor Bianca-val elindultunk kifelé a kocsihoz Bas és Sam már ott vártak minket. A helyfoglalás ugyanúgy zajlott ahogy mostanában szokott. Bianca és Lexa előre ültek, én középre és a két fiú pedig közre fogva ültek be.  Elindultunk az iskolához, pár perc után oda is értünk. Bianca keresett egy parkoló helyet, majd kiszálltunk és elindultunk a suliba. Amikor beléptünk az épületbe, az igazgató és a vizsgáztató tanár már ott várt ránk. Bianca és a két srác leültek a hallban található kanapéra és ott vártak minket. Mi, az igazgató és a tanár kíséretében felmentünk a kijelölt terembe. Amíg odáig elsétáltunk az igazgató ismertette a szabályokat a vizsgával kapcsolatban. Mikor oda értünk a teremhez akkor a vizsgázó tanárral bementünk, majd Lexa-val elfoglaltuk a kijelölt helyünket. A tanár oda adta a feladat lapokat, felírta a táblára a vizsga hosszát és neki is kezdhettünk. Három óra hosszán át írtuk a feladatlapot, mikor kész lettünk a tanárnak oda adtuk, majd elhagytuk a termet és elindultunk le Bianca-hoz és a srácokhoz. Amikor már lent voltunk mindannyian elindultunk kifelé a kocsihoz, mivel holnap indulunk Olaszországba Lexa, Bas és Sam is nálunk alszik, hogy ne kelljen senkit se felvenni hanem egyből indulhassunk a repülőtérre. Szóval mindenki beszállt a kocsiba majd elindultunk hazafelé. Mikor haza értünk a srácokkal felmentünk a szobáinkba , Lexa-val szó szerint kidűltünk az ágyainkon annyira lefárasztott minket a vizsga. Szerintem én be is aludhattam, mert amikor felébredtem halk beszélgetést hallottam a szobámban. Felemeltem a fejem és a srácokat meg Lexa-t láttam az ágyam előtt ülni és kártyázni.

- Mennyi az idő? - szólalok meg rekedt hangon.

- Reggelt Csipkerózsika! Nemsoká vacsora. - mosolyog Bas.

- Uhh...ennyi ideig aludtam?- kérdem döbbenten. 

- Igen, rád fért már. - mondja Lexa.

- Kész a vacsora. - kiabál fel Angelo.

- Na indulás kajálni. - pattanok fel. 

A srácokkal a nyomomban elindultunk lefelé  a konyhába, hogy megvacsorázzunk. Amint beléptünk a konyhába mindenki elfoglalta a helyét és vártuk, hogy Bianca az asztalra tegye a vacsorát. A vacsi sült csirkemell és krumpli püré volt, salátával. Miután Bianca is elfoglalta a helyét az asztalnál neki is láthattunk a vacsorának. Mikor végeztünk a vacsorával, Angelo felzavart minket a szobáinkba, hogy tegyük el magunkat holnapra. Szóval mindenki elment fürdeni, majd eltettük magunkat holnapra. Állítottunk beébresztőt hogy időben tudjunk felkelni. Bevackoltam magam a párnák közé majd elnyomott az álom.

A FŐNÖK UNOKÁJADonde viven las historias. Descúbrelo ahora