"Amint észrevett elmosolyodott majd visszanézet a kicsire és szeretetteljesen rámosolygott. Asszem most szerettem belé még jobban. Ahogy a kicsit tartotta és mosolygott rá, meghatódtam."
Mosolyogva és könnyes szemmel indultam meg feléjük, majd mikor oda értem hozzájuk a kicsi rám kapta a fejét és megint bennem akadt a levegő. Olyan tiszta kék szeme volt, hogy azt lehetne rá mondani hogy már mesébe illő. Amikor rá mosolyogtam elkacagta magát és a kezecskéit felém nyújtotta. Kivettem Domenico kezei közül és a karomra fektettem, erősen fogva a fejecskéjét és kis testét. A kis kezecskéjével megfogta a mutatóujjamat és azt szorította mire rámosolyogtam. Domenico átfogta a derekam és a fejét az államra tette úgy figyeltük a kis herceget.
- Tudtam, hogy elfog bűvölni. - nevet fel halkan Domenico.
- Teljesen. De van egy kis baj. - nézek a szemébe. - Neki nem csináltunk szobát, rá nem is számítottunk. Hol fog aludni Domenico?
- Hát nekem van már ötletem, de remélem nem haragszol meg érte! De elsőnek menjünk beljebb a gyerekekkel. - tol beljebb Domenico.
A kicsit továbbra is a kezemben tartva tereltük a gyerekeket a nagy nappaliba. Amint mindenki ott volt én elfoglaltam az egyik fotelt és a kicsit a mellkasomhoz emeltem, majd arcon pusziltam és utána a gyerekekhez fordultam.
- Üdvözöllek titeket itt Olaszországban. Lexa, Bas és Sam elkísér titeket a szobáitokba. Mindenkinek jut saját szoba és fürdő is. De akik együtt szeretnének aludni annak sincs akadálya csak szóljatok. Mindannyiótokra testőrök vigyáznak majd. Örülnék neki ha bárki el akar menni valahova az szólna Charlie-nak vagy éppen egy itt tartózkodónak. Ha el is engedünk valahova akkor csak úgy mehettek ha van veletek legalább három testőr. Amikor itt a birtokon vagytok akkor a nagyobbak figyeljenek a kisebbekre is, ha kell akkor a ház körüli teendőkben is segédkezhettek. Ha baj van azonnal szóljatok. Én, Domenico, Lexa, Bas és Sam sokat fogunk itt tartózkodni, ha bármit kérni szeretnétek vagy csak beszélgetni akartok akkor itt vagyunk. Lesznek olyan alkalmak amikor kirándulásokra viszünk titeket. Mivel nemsoká karácsony gondoltam örülnétek egy karácsonyi vásárnak is majd és korcsolyázásnak. De ott is lesznek feltételek, de azokat majd akkor tudjátok meg. Lesznek foglalkozások itt a birtokon is, hogy ne unatkozzatok. A nagyobbak közül akinek már esetleg megvan a jogsija, azok is beszállnak majd a vezetésbe, hogy hozzászokjatok az itteni forgalomhoz, mert lehet lesznek alkalmak mikor nem tudunk rá érni. És az utolsó kérésem hozzátok. Lányok tegye fel a kezét akinek van báli ruhája. És ugyan ez fiúknál csak nálatok ing, zakó, nadrág és cipő. - mondtam el nekik mindent.
Amikor a kérésemet intéztem feléjük, kicsit megdöbbentem kikor mindannyian feltették a kezüket. kétségbeesetten néztem Domenico-ra akin láttam, hogy ő is gondolkodik, mikor Bella szólalt meg.
- Lehet ebben tudok segíteni! - néz rám.
- Igen?! Hogyan? - érdeklődöm.
- Azt elfelejtettem említeni, hogy divattervező vagyok. Szóval, ha az úgy jó a gyerekeknek akkor leveszem a méreteiket és megcsinálom a lányokét és a srácokét is. - feleli Bella.
- Tényleg megtennéd? - kérdem döbbenten.
- Persze, nagy öröm lenne és segíteni szeretnék. Jó boldognak látni a gyerekeket. - feleli mosolyogva.
- De így nem tudtok haza menni. - nézek felváltva Bella-ra és Nicolas-ra.
- Semmi baj, úgy is azt terveztem, hogy itt maradunk télre. Kikapcsolódásnak jó és Bella főnöke se zaklatna minket a karácsonyi rendezvény miatt. - néz a feleségére Nicolas.
أنت تقرأ
A FŐNÖK UNOKÁJA
عاطفيةElsőnek figyelmen kívül hagyom a kérdését és tovább nézem, próbálok lenyugodni, mert nem akarom megijeszteni. - Domenico? Mi történt? - kérdi újra. - Gyere ide kérlek. - szólalok meg. Catarine kiszáll az ágyból és elindul felém, látom ahogy végig né...
