A jég alatt //Bungo Stray Dogs//

7. De ha ennek vége...

//Szerintem itt a fejezet, amire mindenki várt. Két részletben töltöm fel, mert 4000 valahányszáz szó, n y u g i

figyelmeztetés erre és a kövire: kicsit undi dolgok// 

---

Újra szétfoszló kávéillatra, és üres lakásra ébredt. Chuuya rendbe rakta a szobarészét, az ingei vállfákon lógtak a szekrényajtókon, a szemét és a borospalack eltűnt. Egy parfümösüveg maradt utána az éjjeli szekrényen, meg fél doboz elhagyott cigaretta.

Dazai talált egy dossziét a dohányzóasztalon, a jelentések voltak, amiket kért. Azokat olvasgatta, miközben készülődött, vigyázva, hogy épségben megússzák, és Chuuya ne kerüljön gyanúba miattuk, amikor visszaviszi őket a maffiához.

Mire felöltözött és indulásra készen állt, már mindent tudott Odasakuval és a négy évvel ezelőtti történésekkel kapcsolatban, amire kíváncsi volt. A barátja végül a maffia érdekeiért halt meg, ahogy sokan mások is azelőtt. Forgott a gyomra a gondolatoktól, a gyűlölettől a torkában vert a szíve, amíg le nem csillapodott, mert végül képes volt rá. Utána már csak ürességet érzett, valaminek a hiányát, amit nehezen tudott volna megfogalmazni.

A Nika nevű nő az Iroda gyengélkedőjén feküdt, amikor Dazai megérkezett. Félretette mindazt, ami reggel felzaklatta, és a jelenre koncentrált. Yosano az ágy mellett ült, épp a szíjakat oldotta le a nő csuklójáról és bokájáról. Röpke pillantást vetett rá.

- Nika-sannal jót beszélgettünk, amíg vártunk rád - mondta, és Dazai nem látta ugyan, milyen arccal nézi az ismeretlen nőt, de az megeresztett egy félénk mosolyt.

- Nem fog elszökni - válaszolta meg a doktornő a fel nem tett kérdését. - Többet tudunk neki mondani a személyazonosságáról, mint bárki.

Dazai hirtelen túl megviseltnek érezte magát a szerepjátékhoz. Leroskadt a székre a nő mellé, aki láthatóan megrémült, és félrehúzódott.

- Ne féljen, nem fogom bántani - mondta, és megpróbálta átrendezni az arcvonásait, hogy bizalomgerjesztőbb legyen. - Szóval magának sincsenek emlékei.

Ahhoz képest, hogy félt és bizalmatlan volt, Nikának hamar megoldódott a nyelve. A főnökét Boldsmannak hívták, nem tudta pontosan, hányan dolgoztak neki, vagy mi volt a célja. Ő csak az emlékeit akarta visszakapni, amiket egy autóbalesetben vesztett el, és az orvos ígérete szerint egy kis munkáért cserébe megoldja a helyreállításukat.

Amikor Dazai megkérdezte tőle, mi volt ez a munka, a nő lesütötte a szemét.

- Kisebb hazugságok... megtévesztés. Mint amikor megszólítottam magát a hídnál.

Dazai már ellenkezett volna, hogy ő bizony soha nem látta azelőtt, de benne ragadt a szó.

- Boldsmann azt mondta, maga veszélyes, és próbáljam meg elcsábítani, hogy elkaphassa. - Nika szégyenkezve markolta a takaró sarkát. Dazai rápillantott Yosanóra, aki felvonta a szemöldökét, és még volt mersze vigyorogni.

- És... sikerült? - Dazai a fejét vakarta. A nő még jobban elpirult.

- A cél az volt, hogy italozzon velem, ez sikerült - dörmögte. - Boldsmann átvette az irányítást ezek után. Aztán pár nappal később szólt, hogy most már nem kell élve elkapnunk... arról nem is tudtam, hogy megszökött.

- Mégis megtudtuk, mit csináltál az eltűnésed előtt - tette csípőre a kezét Yosano. Dazai intett neki, kettesben akart beszélni vele.

- Tartunk egy megbeszélést nemsokára - mondta a doktornő. - Azt akarom, hogy mindenki itt legyen. Maga - fordult Nika felé - később csatlakozhat. Akkor majd mindent elmagyarázunk, és megkapja az információt, amire szüksége van.