A jég alatt //Bungo Stray Dogs//

9. Új partner

//Bocsánat, hogy megkínoztalak titeket az  előző fejezettel. Mondanám, hogy ez majd jobb lesz... de nem akarok hazudni. :"D Köszönöm a csillagokat, és ne izguljatok, mindent helyre hoznak valahogy. ♥ //

Figyelmeztetés erre és a következőre: GYILKOLÁS

Hirtelen tért magához, mint aki rémálomból ébredt, és sípolva szívta be a levegőt, majd felült. Megszédült a feje, de a látása éles volt, és csak a hátában érzett fájdalmat. Yosano térdelt mellette, felszakadt harisnyája és a fekete kesztyűje volt az első dolog Dazai látóterében. Az arcára siklott a tekintete, a nő nem sok jót sejtető szemmel nézett rá.

- Nincs semmi bajod?

Dazai körülnézett. Ugyanabban a szobában volt, de kicsit közelebb az ajtóhoz, mint akkor, amikor összeesett. Az a kevés bútor is mutatta a dulakodás nyomát, a vakolatot egy helyen golyó sebezte. A fürdőszoba ajtaja tárva-nyitva állt, de nem volt odabent senki, és néma pánik lett úrrá rajta, mert Chuuyát és Atsushit sem látta a közelben.

Visszanézett Yosanóra, aki felemelkedett, és kezet nyújtott neki.

- Hol vannak?

- Elvitték őket - mondta a doktornő szárazon, és elfordult tőle, sietős léptekkel haladt a kijárat felé. - Tanizakit meglőtték, az utolsó erejével próbált védelmezni, de a nyugtatólövedéket te is bekaptad.

Dazai a hátánál matatott, lyukas lett a kabátja egy ponton.

- Tanizaki...

- Már meggyógyítottam - mondta Yosano, és a küszöbről intett felé. - Vissza kell mennünk, Kunikida vár lent.

A harag lassan teljesen belé költözött, minden idegszála megfeszült, és kedve lett volna romba dönteni az egész épületet. A kétségbeesés hullámokban gyötörte, egyetlen tiszta gondolatot sem tudott megragadni, és ezért egy helyben maradt. Belül küzdött az indulataival.

- Nem - rázta a fejét.

Az ő hibája volt. Chuuya hallgatott rá, nem használta a Megszállottságot, de a tervet nem dolgozták ki eléggé, és nem számítottak egy olyan erős áldottra, mint az a kisfiú. Azt hitte, az emlékeit őrzi, és ez a magabiztosság meggátolta abban, hogy felmérje a valódi veszélyt. Az orvost sem kellett volna lenéznie.

- Csak a hallig gyere - noszogatta Yosano, és elkapta a kabátujját. Dazai majdnem kitépte magát a finom érintésből, de végül mégis követte. - Nem tudjuk, hol ólálkodnak.

- Hol vannak a maffia emberei? - kérdezte, és körülnézett. Gin és egy másik a taxis után ment, ezt tudta. - Chuuya azt mondta, rajta kívül még két ember volt itt.

- Minden a feje tetejére állt - magyarázta a nő, és kikerült egy vértócsát a folyosón. A szobától a lépcsőig vércsík futott, és Dazai úgy sejtette, Tanizakié volt.

Yosano már futott lefelé. A hotelt biztosan kiürítették, csak egy megszeppent recepciós volt a pult mögött, neki is vér pettyezte az egyenruháját. Kunikida állt az ajtóban, gyanakvó tekintettel nézett kifelé az üvegen. Tanizaki a földön ült, hátát a falnak vetette, és úgy tűnt, hogy jól van, de az arcára sötét árnyék vetült.

- Mi történt? - Dazai és Kunikida egyszerre tették fel a kérdést. Utóbbi a szemüvegével babrált, és oldalra pillantott, a fiatalabbik férfira.

Tanizaki Dazaihoz fordult.

- Amikor Atsushi kinyitotta nekem az ajtót, addig futottam, amíg a képesség hatása ért - mondta. - Fokozatosan szívta ki a levegőt az épületből. A lépcsőig jutottam, ott várt egy maszkos fickó talpig fehérben, és rám lőtt, majd ott állt a szoba előtt. Csak aztán tudtam telefonálni... Aztán jöttek még ketten, egy férfi és egy nő, és őket már követte a maffia két embere. Eléggé el voltak foglalva egymással, ekkor használtam a képességem, és kúsztam vissza a szobába.