A jég alatt //Bungo Stray Dogs//

8. Az utolsó lélegzet

Nem búcsúzkodtak, csak megegyeztek, hogy majd hívják egymást szükség esetén. Dazai reménykedett, hogy nem valami szörnyűség miatt kell megtenniük ezt a lépést. Volt egy tervük az irodánál, és legnagyobb meglepetésére Ranpóval ketten eszelték ki. Amikor meglátta a detektív tevékeny oldalát és éles, intelligenciát sugárzó tekintetét, kezdte belátni, hogy miért is tudnak ők ketten jól együttműködni.

Anika mindent elmondott, amit csak tudott, ahogy megkaparintotta az információt a múltjáról, hálával viseltetett az Iroda iránt, és teljesen megváltozott. Ragyogott a harciasságtól és a haragtól, olyan buzgón osztotta meg a tudását az orvosról, hogy keverni kezdte a japánt és az oroszt.

Kenji és Kunikida a városban és egyéb szerveknél kutakodtak, Yosano és Atsushi az adatbázisokat futották át és telefonálgattak. Délre megvolt minden, amit eddig még nem sikerült kideríteniük, mert közben a maffia is felhasználta a forrásait, és az ellenség körmére nézett.

Az orvos, mint kiderült, Yokohamában tartózkodott, álnéven jelentkezett be egy hotelbe - ugyanoda, ahol Nika és a mesterlövész megszállták korábban. A maffia már odaküldte a megfigyelőit, de senki sem jött ki vagy be a szobából, aki megfelelt volna a személyleírásnak. A szálak elvezették őket egy magánklinika vezetőjéhez, aki valamilyen ismerőse volt Boldsmannak. Dazai biztosra vette, hogy Akutagawát küldték hozzá, mivel a maffia visszajelzése szerint a doktor úr majdnem összepisilte magát a fenyegető fekete ruhás verőembertől, aki végül csak kihúzta belőle, hogy van egy elhagyatott szanatórium a városon kívül, és ott húzhatta meg magát Boldsmann.

Az Iroda és a maffia ugyanarra jutott: az orvosnak csupán húsz embere volt. Csak azt nem tudták, ezek közül mennyi az áldott, és mennyi a mezei mesterlövész. Nika még egyről tudott azon kívül, aki végzett magával, és felsorolt legalább négy másik embert, akivel már dolgozott együtt. Hamarosan az is kiderült, hogy Boldsmann magánrepülővel érkezett Japánba, a maffia kapcsolatain keresztül lenyomozták, melyik társaságé volt a gép, és azt is, hogy nyolcan ültek rajta. Dazai ugyan nem vett részt a kommunikációban, mégis tudta, hogy Chuuya vezeti a másik oldalt. Melegség és büszkeség öntötte el, mert megfontoltan és ügyesen intézte a dolgokat, és bár tisztában volt azzal, hogy ez nem neki köszönhető, mégis megnyugtatta, hogy ilyen partnere van.

Kunikidával, Atsushival és Tanizakival hajtották végre az első tervet, Yosano és Ranpo az irodában maradt Anika mellett. A nő szeretett volna részt venni a küldetésben, de nem kockáztattak. Így is elég instabil volt a helyzetük, mert fogalmuk sem volt, hogy Boldsmann bekapja-e a csalit.

A maffia őrszemei valahol a hotel közelében lapultak. Amikor Dazai felhívta a kapcsolattartót, nem lepte meg, hogy Chuuya hangját hallja, ő viszont egyértelműen zavarba jött.

- Még mindig semmi? - szólt bele a telefonba Dazai.

- Te vagy? - Chuuya megköszörülte a torkát, és a következő szavai már profizmusról árulkodtak. - Nem, még mindig semmi. De vissza kell jönnie, a közelben fizetett nem is olyan rég a hitelkártyájával.

- Mit vett? - Dazai érezte, hogy akaratlanul is felfelé kunkorodik a szája sarka. Kunikida összefonta mellette a karjait, lüktetett egy ér a homlokán.

- Várj... - Chuuya nem kérdezett rá, miért fontos ez, ismerte már Dazait. - Ez fura. Szénsavas üdítőt és gumicukrot.

- Biztos szünetet tart a diétában - vont vállat Dazai, de hátranézett Yosanóra. - Sensei, tudjuk, hogy hány főre foglalt szállást Boldsmann?

A doktornő félresimította a haját, és pötyögni kezdett a laptopján.

- Egy felnőtt és egy gyerek - válaszolta.