A jég alatt //Bungo Stray Dogs//

...itt akarok lenni veled. (7/2)

Mozdulatlanok maradtak, csak lélegeztek egymás ajkára, az orruk még összeért. Chuuya nem nyitotta ki a szemét, nem húzódott el. Lassan engedte vissza a valóságot, és ha tudta volna, mi következik ezek után, talán felbátorodik... de amilyen természetesnek tűnt a csók, olyan bizonytalan volt a következménye.

- Úgy érzem, ezt nem tettem meg négy éve.

Dazai halkan beszélt, szavai simogatták Chuuya arcát, aki végül felnézett rá. A barna szempár egészen elsötétült a gyér fényben, de nem volt fenyegető. Másféle mélységet tükrözött, és Chuuya hátrahőkölt, amikor felfedezte az éhséget és a vágyódást a tekintetében.

Persze ő sem tagadhatta le, hogy akarja. Legszívesebben közelebb húzta volna még egy csókra, hogy vadul rávethesse magát, mert nem ismert mást a harapáson és a karmoláson kívül, amivel ki tudta volna mutatni, hogy vágyik rá. Hullámzott benne az izgatottság, remegett a lába, de mégis képes volt megálljt parancsolni a testének.

Túl sok trauma volt az elméjében Dazai nevével címkézve.

- Nem - felelte, és úgy helyezkedett a kanapén, hogy az oldalát mutassa Dazainak. - Nem tetted meg.

- Meg akarsz ölni? - A másik azon a hízelgő, bársonyos hangon beszélt, amivel igyekezett elsimítani a baklövéseit. Chuuya lenézett a kezére.

- Nem haragszom rád - mondta. - Nem baj, hogy most megtetted.

Felállt, és ott hagyta Dazait, hátra sem nézett. Bezárkózott a fürdőbe, letépte magáról a kötést végre, és beállt a vízsugár alá.

A maffiában egyik partnerség sem volt ilyen különleges, mint az övék. Ők nem csupán együtt dolgoztak, Chuuyának Dazai volt az egyetlen esélye arra, hogy túlélje a Megszállottságot. Teljesen különböztek, mégis összekovácsolódtak, és egy idő után még össze is költöztek. Együtt ettek, egy ágyban aludtak, meztelenül jártak-keltek a lakásban, látták egymást véresen, mocskosan, a lehető legrosszabb állapotokban. Egyszer részegen Dazai nyakába hányt, együtt álltak be a zuhany alá, miközben az akkori rettegett végrehajtó panaszosan nyavalygott, mint egy kisfiú. Aztán ott volt az az eset, amikor Chuuya ledugott egy fogkefét Dazai torkán, hogy kihányja a nyugtatókat, amivel túladagolta magát. Embertelen közelségbe kerültek, miközben az érzéseiket csak nagy ritkán osztották meg egymással. Mit számított ebben az összeláncolt kapcsolatban egy csók?

Igenis sokat, Chuuya tudta ezt. Nem véletlenül nem tették meg soha. De mégis miért csinálta Dazai? Miért most?

Dühös lett, a falra csapott. Megrepedt a csempe az ökle alatt, de nem ez volt az első. A fürdőszoba átmeneti búvóhelyet jelentett számára, de valamikor ki kellett lépnie, és szembenézni azzal, amit az imént csináltak.

Sokáig engedte magára a vizet, végül már a szédülés kerülgette a párától. Saját maga kötötte be a sebeit, inkább hosszasan szenvedett vele, mintsem hogy megismétlődjön az előző esti dolog Dazaijal. Még egy pólót is felvett pizsama gyanánt, pedig máskor nem zavarta, ha lenge öltözetben mutatkozik előtte. Mégis, most minden megváltozott, Chuuya érzékenyebbé vált. Még mindig érezte az ajkán Dazai érintését, és akárhányszor idézte fel, kihagyott egy ütemet a szíve.

Mire visszatért a nappaliba, a másik elaludt a kanapén. Még mindig ingben és mellényben volt, ugyanott és ugyanolyan pózban, ahogy Chuuya hagyta. Az üveg kiürült, a padlón hevert, az utolsó pár csepp szaké Dazai száján csillogott.

- Ostoba - csikorgatta a fogát Chuuya. A legjobb időpontot választotta az iszogatáshoz. Végre minden kezdett összeállni, nyomra akadtak, most van szükségük a legnagyobb éberségre és figyelemre...