BUÉK lengyelül

Bálint 5:50

- Baszdmeg, baszdmeg!- dobáltam ki a táskámból mindent.- Nem láttátok a telefonomat?- ordítottam hátra apáéknak.
- Tessék- adta oda az öcsém, aki felkelt a hajnali pakolászásomra.- A mosógépen volt.
- Ó, tényleg!- csaptam egyet a homlokomra.- Köszönöm Zsombor!- mosolyogtam rá.- Na viszont én indulok. Este lehetőleg ne rúgj be.
- Így, hogy te nem leszel itt, elég nehezen sikerülne- emlékeztetett.
- Hát így átgondolva igazad van. Még jó, hogy ezt apa nem hallotta. Na indulnom kell, szia- öleltem meg.
- Jó szórakozást!- mondta, majd viszonozta az ölelésemet.

Még gyorsan elköszöntem apáéktól, és elindultam.
Az udvarunkra kilépve elővettem a telefonomat, hogy megnézzem menyi az idő. 5:50, rohadtul késésben voltam. Az agyam különböző matematikai számításokat végzett, mire arra jutotta, hogy futni fogok a zeneiskolához. Habár azt nem vettem figyelembe, hogy csellóval a hátamon nem olyan egyszerű sprintelni, mint ahogy én azt elterveztem. Úgyhogy maradtam inkább a gyors sétánál, ami kívülről elég furán mutathatott, amit abból is gondolok, hogy a zebránál álló egyik autós nevetve nézett rám. Remélem, hogy inkább valami szar Facebook-os viccen röhögött.

Így érkeztem meg a Lengyelországba induló buszokhoz, amelyek szerencsére nem indultak el nélkülem.
- Jó reggelt!- köszöntem a zenekarvezetőnknek.
- Szervusz Bálint!- mosolygott rám.- Minden rendben?
- Igen. Csak egy kicsit késésben voltam, úgyhogy siettem.
- Okés, menj fel a buszra- tessékelt be a jármű ajtaján.

A hátsó ajtónál fellépcsőztem, majd a tekintetemmel a többieket kerestem, csak, hogy sehol se találtam őket.
- Elnézést, ez melyik busz?- kérdeztem az előttem álló fuvola tanárt.
- Hát, szerintem nem a te buszod- mondta.- A csellósok a másikban vannak.
- Ó, értem. Köszönöm!- indultam le a busz lépcsőjén, ami csellóstul szintén nem volt a legkönnyebb. Eléggé jól indul ez a nap.

A másik járműben a többiek óriási tapssal fogadtak, mire én furán néztem rájuk.
- Azt hittük, hogy már sose jössz. Rád várt mindenki- magyarázta meg a tanárom.
- Elnézést, amiért késtem.
- Nem baj, még úgyis van 2 perc az indulásig. A csellót tedd be hátulra, a táskádat meg add ide, leviszem a csomagtartóba.
- Köszönöm!- adtam oda a sporttáskámat, majd a hátsó ülések felé vettem az irányt, ahol már csak két hely volt, az egyik a hangszeremnek, a másik meg nekem.
- Bocsi, de enyém az ablak felőli ülés- mondta Dávid, miután oda mentem hozzá.
- Te szörnyen nézel ki- ültem le mellé.
- Neked is jó reggelt- mosolygott szarkasztikusan.- Alig aludtam- magyarázta meg, hogy miért is néz ki úgy, mint egy zombi.
- Akkor miért ülsz az ablak mellett, ha úgyis bealszol a tájat nézve?
- Hogy meg tudjam támasztani a fejemet.
- Ugye azt tudod, hogy a fejedet csak ütögetni fogja az ablak, amikor megy a busz?
- Várj, megnézem- döntötte az üvegnek a fejét.- Nem érzek semmit.
- Majd fogsz- és amint ezt kimondtam a jármű motorja egyszer csak beindult.
- Na jó, ez tényleg szar- értett egyet Dávid.
- Na, sziasztok gyerekek!- szólalt meg a karmesterünk a busz mikrofonját a kezébe tartva, amiből semmilyen hang nem szólt.- Mi van ezzel?- nézegette.- Akkor majd megpróbálok hangosan beszélni. Szóval, még egyszer sziasztok, most pár fontos információt fogok elmondani, úgyhogy mindenki figyeljen!- tartotta továbbra is a kezében a mikrofont.- A buszok nemsokára elindulnak, következőnek egy benzinkútnál fogunk megállni, utána majd meglátjuk, hogy a magyar határnál igazoltatnak-e minket. AZTKÖVETŐEN- ordított egy nagyot a mikrofonba, ami egyszer csak el kezdett működni és egy nagyot sípolt.
- Baszdmeg- hallottam az előttünk ülő Szonjától, aki befogta a fülét.
- Bocsánat gyerekek, úgy tűnik mégis működik ez a cucc- nevetett a zenekarvezetőnk, miközben a többiek még mindig befogták a fülüket egy újabb sípolásra számítva.- Akkor folytatom. Szlovákiában is meg fogunk állni néhány helyen, hogy körül nézzünk, utána a végső úti cél az a szállásunk lesz. A többit azt majd később elmondom. Én ugye a másik buszban leszek, de az itt lévő tanároktól bármit kérdezhettek. Én most át is adom a szót Sára néninek, aki nem csak a csellistáknak a vezetője, hanem a buszé is. Jó utat kívánok nektek, sziasztok!-köszönt el, majd lesietett a lépcsőn.
- Hát akkor sziasztok!- vette át a szót a tanárom.- Most akkor tisztázzunk pár dolgot. A buszon nincs folyamatos járkálás és lehetőleg ne üvöltsetek, mert nem csak azt zavarjátok aki esetleg aludni szeretne, hanem a söfőrt is- kezdte el felsorolni a szabályokat, majd hosszas gondolkodás után csak ennyit mondott: Igazából nincs kedvem elmondani mindent, szerintem vagytok már olyan nagyok, hogy magatoktól is tudjátok a szabályokat. Ha bárki rosszul van az jöjjön ide hozzánk, mi majd adunk gyógyszert, van hányós zacskó is, szóval fel vagyunk szerelkezve. Most pedig egy utolsó integetés a szüleiteknek, mert a busz egy fél perc múlva indul. És ne felejtsétek el, hogy már csak jövőre láthatjátok a családotokat. Jó utat nektek!

- Neked hol vannak a szüleid?-kérdezte Dávid.
- Nem akartam őket elrángatni. Apa az úgyis csak egy 5 percre lakik innen, anya meg vagy legalább egy órára. És nem volt annyi cuccom, hogy segítség is kelljen hozzá.
- És most melyiknél voltál?
- Apánál. Anyáéknál utoljára karácsonykor voltam.
- És Zsombival most mi lesz?
- Apa megengedte, hogy az egyik haverjánál aludjon. Gondolom, majd videójátékoznak meg ilyesmi.
- Értem- bólogatott Dávid.- Várj, hány éves is?
- 14, még kis fiatal.
- Mintha te nem lennél az-mondta Dávid.- De adnám, ha nekem is lenne egy öcsém.
- Hát én egy újszülött tesónak nem örülnék- gondoltam végig.- Elég nekem az az egy is.
- Nem úgy értettem. Hanem, egy körülbelül annyi idősnek, mint a tiéd. Hogy legyen kire fogni a dolgokat.
- Hát, nem lennek a tesód- röhögtem, mire ő válaszul csak felmutatta a középső ujját.- A szüleid integetnek neked- mutattam ki az ablakon. Dávid csak gyorsan rájuk mosolygott, majd el is fordult.
- Mennek wellnessezni. Szerintem ők is ürülnek neki, hogy nem megyek velük.
- Mert?
- Te ezt nem értheted, mivel nincs tesód- legyintett durcásan.
- Ne mond már, hogy egész úton ezen fogsz sírni. Mert, ha igen helyet cserélek Szonjával. Neki sincs tesója, majd egymást támogatjátok.
- Mi van?- fordult hátra Szonja.- Nem is igaz, hogy nincs testvérem. Van egy féltesóm.
- De az nem vérszerinti.
- Nem baj, nem is akarok testvért. Főleg nem olyat, mint Dávid. Úgyhogy, bocsi, de nem cserélek veled helyet.
- Nálam meg ne próbált- mondta gyorsan Luca. Pedig már éppen nyitottam a számat, hogy szóljak neki.
- Jól van, feladom.
- Hát, akkor úgy néz ki, hogy ki kell bírnod mellettem 7 órát- röhögött Dávid, miközben a busz elindult.