BUÉK lengyelül

Luca 9:03

Nem sokkal az után, hogy áthaladtunk a határon, úgy tűnt, hogy kezd minden helyre jönni. Bálinték újra szóba álltak egymással, már nem lehetett érezni azt a szintű feszültséget, mint egy órával ezelőtt. Közben a hó egyre sűrűbben esett, de a buszról ebből alig lehetett észlelni valamit.

Néha-néha még eszembe jutott, hogy Szonjáék „összeshippeltek" minket Bálinttal. Persze nem azt mondom, hogy nekem nem fordult meg a fejemben az, hogy esetleg lehetne köztünk valami komolyabb. Elvégre ő intelligens, jól néz ki, és amint a barna szempárjába nézek, szinte elolvadok. De ez mind a kettőnk részéről csak barátság. (Bármennyire nem úgy hangzott az előbb.) Neki barátnője van, nekem meg kb. fél éve más tetszik. Persze azért anya tanítványával összejönni hát...az nem a legjobb ötlet. Főleg, ha tegyük fel, összejövünk és szakítunk, akkor már kicsit gáz lenne továbbra is bejárni anyu munkahelyére, és találkozni vele vagy a többiekkel. Úgyhogy az a gondolat, miszerint nekem lehet, hogy tetszik amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szállt.

Közben rájöttem, hogy jelen pillanatban nem csak nekem vannak szerelmi problémáim, hanem Szonjának is. És én ezt teljesen elfelejtettem. Ugyan is velünk tart Krakkóba a zongorista gyerek is, csak a másik buszon.
- Amúgy mi van Andrissal?- kérdeztem tőle.- Tudja már, hogy itt vagy?
- Nem láttad?
- Mit?- néztem rá kérdően.
- Az Insta story-mat.
- Nem, nekem nincs Instagram-om- ráztam a fejemet.
- Ne már. Miért nincs?
- Nem tudom. Valamiért ez nálam kimaradt.
- Akkor itt az ideje csinálni- csillant fel a szeme.
- De ahhoz nem kellene megkérdeznem anyát?
- Elmúltál már 13, nem?- kérdezte mire óvatosan bólintottam.- Annyi a korhatár, te meg lassan már 15 vagy. Úgyhogy gyorsan töltsd le a telefonodra és csinálunk egy profilt- utasított vidáman.
- De adatforgalmam van csak- emlékeztettem Szonját. Amint Dávid ezt meghallotta előre hajolt hozzánk.
- Nekem van hordozható wifim- közölte. Mérgesen néztünk rá, amiért hagyta, hogy az adatforgalmunkat fogyasszuk.
- Korábban nem tudtál volna szólni?- akadt ki Bálint.
- Most már értem, hogy miért tudtunk YouTube-ról filmet nézni úgy, hogy közben nem nyafogtál, hogy elfogy a neted- mondta Szonja, mire érdeklődve néztem rá, de ő csak legyintett egyet, hogy nem fontos.
- Úgyhogy azt tudjátok használni- tette hozzá Dávid, figyelmen kívül hagyva, hogy közben magunkban szidtuk őt.
- Köszi- mondtam kis szarkazmussal a hangomban, de mielőtt még meggondolhatta volna magát folytattam.- Mi a jelszó?- vettem elő a telefonomat, mire ő szép lassan bediktálta a random betű és szám kombinációt.

A következő pillanatban már le is töltöttem az alkalmazást, és megpróbáltam egy fiókot létrehozni.
- Kéne egy jó felhasználónév- fordultam Szonja felé segítség kérően.
- Van valami beceneved?- kérdezte, de nekem nem jutott eszembe semmi felvállalható, úgyhogy csak megráztam a fejemet.- Kár. Egyikünket sem lehet rendesen becézni.
- Már bocsi,- szólt közbe Bálint- de téged pont lehet.
- Jó, de milyen elcseszett már az, hogy Szoni. Olyan, mint a Sony márka- rázta meg a fejét csalódottan.
- Meg amúgy Lucát is lehet- mondta Dávid, gúnyos mosolyra húzva a száját.
- Ja, Lulu. Olyan, mint valami rossz animációs figura becézése- forgattam a szemeimet.- Amúgy ennyi erővel mindenkit lehet becézni, csak hozzá kell tenni egy kicsinyítő képzőt a nevünkhöz. Ugye Dávidka?- mosolyogtam rá én is gúnyosan.
- Nézzük csak- vette elő Bálint a telefonját.- Dávid becézése: Dávidka, Dodó, Dodi.
- Olyan, mint a Noddy- csillant fel a barátnőm szeme, amikor eszébe jutott a gyerekkori mese. Dávid rosszalló pillantással jutalmazta az egészet, majd a másik csellista egy újabb névvel folytatta.
- Luca becézése: Lucácska, Luci, Lulu, Lucika, Luluka, Lucka, Lala...
- Ne, kérlek ne folytasd!- szörnyülködtem.
- Jé, itt ilyen is van, hogy Lucifer!- lepődött meg Bálint, mire csúnyán néztem rá, úgyhogy inkább abba hagyta.- Szonja becézése: Szonjácska, Szona, Szoni, Szonika.
- Inkább nem mondok semmit- hagyta annyiban a barátnőm.
- És legvégül Bálint becézése: Bálintka, Bali, Balika, Balus, Balkó.
- Balfasz- tette hozzá Dávid, mire a haverja válaszként felemelte a középső ujját.
- Jól van Dodi, te csak nyugodjál le.
- Csak újabb verekedést ne!- szóltam rájuk.
- Majd a következő benzinkútnál- poénkodott Dodó (vagy mi a beceneve), de mivel mi nem nevettünk, inkább annyiban hagyta az egészet.
- Hát. akkor maradnunk kell a sima Insta névnél- mondta szomorúan a barátnőm.
- Várjunk csak!- szólt közbe Dávid, mi pedig előre féltünk, hogy vajon milyen hülyeséget fog mondani.- Milyen Szonja is vagy?
- Szigethy.
- Szigethy Szonja, Szigethy Szonja...- ismételgette, mint aki éppen valami nehéz kérdést próbálna megfejteni.- Szoszi!
- Mi van?- nézett értetlenül Bálint.
- Köszi Dávid, ezzel sokra mentél- jött rá Szonja, hogy mit is akar.
- Gondolj bele, ilyen jól hangzana, amikor bemutatkozol, hogy: Szigethy Szonja vagyok, de szólíts nyugodtan Szoszinak- örült magának, miközben a haverja berakta Nótár Mary-Szoszi van című számát.

Egy pár másodpercen belül egy kisebb káosz alakult ki a busz hátsó felében. Dávid törte a fejét a többi becenéven, Szonja azon volt ki, hogy milyen nevet találtak ki neki. Bálint pedig már majdnem táncra perdült, miközben énekelte a mulatós zenét. Egy hegedűs srác rá is szólt, hogy „kapcsolja ki azt a szart", de ő különösebben nem foglalkozott vele, csak tovább dalolt.
Zavartan néztem a négy főből álló társaságunkra, és azon gondoltam, hogyan alakulhatott ki ez az egész helyzet, abból, hogy csinálunk nekem egy Instagram profilt.

Végül a felhasználó nevem az @_veres_luca_ lett. Bekövettem a három csellistát, és még pár embert. Szonja izgatottan vette ki a kezemből a telefont, miszerint „egyből ki kell tennem valami képet", majd csinált négyünkről pár fotót, ami nem ment olyan egyszerűen, mert valamelyikünk mindig elkezdett nyafogni, hogy hülyén néz ki rajta. Egyből posztoltam is az egyetlen normális képet, 9:03-kor. A posztom alá az új beceneveinket írtam csak, melyeket Dávid időközben sikeresen összerakott: Veca (én), Szoszi (Szonja), Havi (Bálint, a Havasiból jött, csak, hogy értsétek) és Szőlő (Dávid, a Szőlőisiből).
- Én leszek az első, aki lájkolja- örvendezett a barátnőm.
- Asszem ezzel elkéstél- néztem a felugró értesítésre, majd a szívem a torkomba ugrott.

zalan_nmth kedveli a fényképed
zalán_nmth: Szia Luca, rég beszéltünk.