BUÉK lengyelül

Luca 6:02

És hivatalosan is elindultunk Lengyel ország felé 6:02-kor. Már csak „pár óra" és Krakkó utcáit fogom felfedezni.
A buszon mindenki kómás fejjel ült (hacsak nem aludtak máris el), kivéve a mögöttünk ülő Bálintékat, akik már egy ideje azon vitatkoztak, hogy jó dolog-e, ha van egy testvére valakinek. Habár az én véleményemet nem kérdezték, de szerintem jó, hogy van egy nővérem. De úgy voltam vele, hogy nem szólok bele a vitájukba. Szonja mellettem éppen lehunyta a szemét mikor rá néztem.
- Bocsi, csak már kicsit el vagyok szokva a korán keléstől- magyarázkodott amint felriadt.
- Nyugi én is- mondtam.- Habár sima hétköznapokon nem szoktam felkelni hajnali négykor.
- Én se fél ötkor szoktam kelni- mondta, mire ámultan néztem rá.- Te miért keltél ilyen korán?
- Anyumnak korábban kellett jönnie.
- Ó, szívás. Akkor aludj még egy kicsit- javasolta.
- Nem szeretek buszon aludni- ráztam meg a fejemet.- Viszont te aludhatsz nyugodtan.
- Biztos? Nem fogsz unatkozni?
- Nem, majd hallgatok zenét vagy kitöltöm a felvételi lapokat.
- Ki az aki reggel hatkor felvételiket tölt ki?-nézett furán.- Ezek után azon sem csodálkozom, hogy szilveszterkor hoztad ezeket a feladatokat.
- Jó, azért ennyire nem vagyok elvetemült, hogy most neki álljak kitölteni.
- Reméltem is. Már elkezdtem gondolkozni, hogy mégis helyet cserélek Bálinttal- hajolt le a táskájáért, amiből előhúzott egy kicsi párnát.
- Én is szeretlek- mondtam cinikusan.-Te aztán felkészültél- néztem amint helyezkedett az ülésen.
- Fő a kényelem- fordult az ablak felé a párnát a feje alá rakva.

Legalább öt percig kerestem a fülhallgatómat, mire teljesen összegabalyodva megtaláltam a táskám alján. Reménytelenül néztem rá, de végül el kezdtem kibogozni, ami kisebb sikerrel járt csak. Idő közben furcsa lett valami. Hátranéztem a fiúkra akik teljesen elcsendesedtek.
- Egyszer csak bealudt- mutatott Bálint Dávidra, aki csukott szemmel támasztotta a fejét.
- Milyen békés így.
- Bárcsak alapból ilyen lenne- nézett a fiúra mosolyogva.
- Amúgy bocsi, hogy megzavartalak. Csak- mutattam fel a nagy gubancot- nem sikerül szétszednem.
- Ezt mégis, hogy sikerülhetett?- vette ki a kezemből a fülhallgatót ámuldozva.- Ez kész káosz.
- Nem tudom, reggel tök szépen beraktam a táskámba és ez lett belőle.
- Hát Luca, nem ígérhetek semmit, de azért megpróbálom.
- Köszönöm. néztem rá hálásan.- Amúgy mit hallgattál?
- Fran Palermo-t. Ismered őket?
- Nem, de majd utánuk nézek.
- És te mit fogsz majd hallgatni? Ha egyáltalán sikerül ezt itt szétszednem- tette hozzá a fülhallgatómra nézve.
- Még nem tudom. Amit random bedob majd a telóm a lejátszási listáimról.
- És kész is van. Ügyes vagyok a bogozásokban, úgyhogy jó emberhez fordultál.
- Köszi, ez eléggé gyors volt- mosolyogtam rá.
- Add ide a telefonodat, majd én kiválasztom mit hallgass először- majd kivette a készüléket a kezemből. Hosszas keresés után egyszer csak visszadta. Carson Coma - Elmékedések Egy Magasabb Rendű Életforma Esetleges Hiányátról.
- Tetszett a cím ugye?- kérdeztem.
- A cím is nagyon jó, meg a dal is- közölte egyszerűen félmosolyra húzva a száját.

Már vagy fél órája csak zenét hallgattam, amikor egyszer csak egy nagyot korgott a hasam. Így mehettem oda anyához, mert nála voltak a szendvicseim. Szerencsére nem az ablak mellett ültem, hogy át kelljen verekednem magamat Szonján úgy, hogy ne ébredjen fel.
- Anya!- fogtam meg a vállát.
- Igen kicsim?
- Ide adod a kajámat?
- Persze- kezdett keresgélni a táskájában.- Minden oké ott hátul?
- Aha. Szonja és Dávid alszik, mi Bálinttal zenét hallgatunk, Lauráék meg- néztem hátra- beszélgetnek.
- Okés, Kicsim. Szólj, ha valami baj van, jó?- adta oda az uzsonnás dobozomat. Amiről Dumbó mosolygott rám.
- Másik nem volt?- néztem a mesefigurás dobozra.
- A piros eltört, úgyhogy ez van már csak meg A hercegnő és a békás.
- Értem- legyintettem.- Megyek visszülök- mutattam hátra.

Leültem az ülésemre és éppen elindítottam volna valami zenét, hogy úgy egyem meg a reggelimet, amikor Szonja egyszer csak mozgolódni kezdett, majd álmos fejjel rám nézett.
- Felébresztettelek?
- Nem, csak kurvára elfeküdtem a nyakamat- kezdte masszírozni a tarkóját.- Cuki doboz.
- Tudom. Még elsőben vettük, azért ilyen kopott.
- Ugye nem unatkoztál?
- Nem, zenét hallgattam.
- Okés, akkor tovább alszom- ásított egyet.- Majd feltalálod magad, olvasol könyvet vagy valami. Vagy mit szólnál inkább egy matek felvételihez?- kérdezte cinikusan.
- Hát az kicsit nehezen menne, mivel kint még csak most kezd világosodni és a busz világítása eléggé gyér- biggyesztettem le a számat
- Akkor nem tudom mit csinálj- rázta meg a fejét nevetve, és újra elkezdett helyezkedni.
- Meddig tervezel aludni?
- Nem tudom. Még legalább egy fél órát.
- Nem akarsz helyet cserélni Bálinttal?- néztem hátra.
- Miért?
- Hát, hogy ne unatkozzak, és tudjak vele beszélgetni. Te ott is tudsz pihenni. És Dávid is alszik.
- Akkor beszélgess Bogiékkal- furdult az ablak felé becsukva a szemét.
- De velük nem vagyok olyan jóban.
- Nem baj. Majd most jóba leszel- mondta.
- Kérlek!- néztem rá.
- Ne, csak a boci szemeket ne!- kapta el a tekintetét, mire én csak tovább néztem.- Na jó feladom-kelt fel a székről a párnáját a kezébe fogva.- Engedj ki!
-Köszönöm!- néztem rá hálásan.
- Na cseréljünk helyet- állt oda a fiúk elé.
- Jöttél Dávid lelkét ápolni?- értetlenkedett Bálint.
- Nem, neked kell Lucáét- nézett vissza rám a barátnőm.
- Mi? Én csak unatkozom, ő meg aludni akar, úgyhogy arra gondoltam cserélhetnétek helyet- mentegetőztem.
- Ó vágom. Miért is ne?- kezdett el pakolni Bálint.- Hát akkor jó éjszakát nektek!- nézett a másik két csellistára.
- Köszönjük- szólalt meg egyszer csak Dávid.
- Te fent vagy?- néztünk rá, de semmi válasz nem érkezett.
- Ne játszd meg magad- mondta Bálint.- Hahó!
- Mondj neki valami olyat amin tuti leállna veszekedni- javasoltam.
- A klarinétos lány nem is néz ki jól.
- Milyen klarinétos?- lepődtünk meg.
- Mindegy- intett egyet.- Hallod Dávid? Szerintem egyátalán nem jó csaj- próbálkozott tovább, de semmi válasz nem érkezett.
- Amúgy szerintem nem lennél te olyan rossz tesó- kísérleteztem én is.
- Ha nem válaszol semmit olyan dologra ami növeli az egóját akkor valószínűleg alszik- mondta Szonja.
- Hát jó- ült le mellém Bálint, én meg beljebb csúsztam az ablak mellé.- Mégegyszer jó éjszakát- mondta a mögöttünk helyezkedő Szonjának.
- Megmutatod nekem azt a Fran Pálmát vagy mit?- váltottam témát.
- Fran Palermro?- nézett rám kérdően.
- Majdnem- nevettem kínosan.- Igen azt.
- Persze- nyújtotta a fülesét majd elindította az Am I Right Boy című dalt.
- Nem baj, ha eszek közben?- mutattam a szendvicsemre.
- Dehogyis. Cuki doboz- nézte a Dumbo-s dobozt nevetve.
- Hányszor fogom még ma ezt hallani?- ráztam meg a fejem előre félve a gondolattól.
- Ja, bocsi, nem akartalak megbántani- ijedt meg.
- Nincs semmi baj- mosolyogtam rá.- Mondhattam volna anyának, hogy zacskó bőven elég a szendvicseknek, de mindegy- ráztam meg a fejemet.- Amúgy tetszik ez a zene.
- Örülök neki- mosolyodott el.