BUÉK lengyelül

Dávid 7:07

Arra ébredtem, hogy a kezem teljesen elzsibbadt, és a felkelő nap pontosan a szemembe süt. Ma reggel valamiért ki akarták készíteni a retináimat. Bágyadtan néztem volna a mellettem ülő haveromra, de helyette más volt mellettem. Újra behunytam a szemem, majd kinyitottam, remélve, hogy ez csak az álmom része lehetett. De sajnos nem. Ijedten kaptam a telefonomért, mivel úgy éreztem, hogy legalább két órát átaludtam az útból és lemaradtam a benzinkutas vásárlásról, de szerencsére nem, még csak 7:07 volt. Habár gőzöm sem volt, hogy mikor aludtam el, csak annyi rémlett, hogy Bálint éppen valami unalmas dologról beszélt nekem. Csak most a helyét felváltotta Szonja, aki mellettem aludt.
- Szonja, ébredj!- kezdtem el rángatni.
- Mi a fasz van?- nyitotta ki a szemét.
- Bálint hova tűnt?
- Ott ül előtted.
- Miért?
- Mert Luca unatkozott, én pedig aludtam, ő meg kitalálta, hogy cseréljünk helyet- mesélte.
- Ó, vágom. Akkor szólok Bálintnak, hogy visszajöhet, mert én már nem akarok többet aludni- álltam fel az ülésről és előre hajoltam.- Ez alszik- nézem rá.
- Mi?- hajolt oda Szonja.- Luca is alszik. Pedig ő azt mondta, hogy nem szeret a buszokon aludni.
- Mégis bealudt. Méghozzá zenehallgatás közben- vettem észre náluk a fülhallgatót.- Mennyi mindent aludtam át?
- Nem tudom, de én is sok mindenről lemaradtam- nézte továbbra is őket Szonja.
- Jé, de cuki doboz- vettem el a székükről egy elefántos dobozt.- Ez valamilyen mesében volt, nem?
- De-de-bólogatott Szonja.
- Ez A kék elefánt?
- Nézd már meg- mutatott az uzsonnásdobozra- ez nem is kék- rázta a fejét.- Amúgy van egyáltalán olyan mese amit mondtál?
- Először is a doboz túl kopott, másodszor igen, van olyan mese. Ne mond, hogy még nem láttad!- néztem rá, mire ő csak megrázta a fejét.- Ne már. Tudod ebben van az a rózsaszín elefánt is. És ott fight-olnak a felnőttek a háborúban.
- Még mindig nem rémlik. Egyáltalán gyerekeknek való ez? Mert így az elmondásod szerint nem vagyok benne biztos.
- Pedig ez egy tök cuki mese. Van belőle játék is, régen sokat játszottam vele- emlékeztem vissza.- Várj mutatok róla képet- vettem elő a telefonomat.- Nézd- mutattam neki- és még Youtube-on is fent van.
- Nekem ez sajnos kimaradt az életemből.
- Akkor nézzük meg- vetettem fel az ötletet.
- Nem vagyunk mi már ahhoz túl idősek?- nézett rám furán.
- Most mi van? Fiatalabb vagy nálam két évvel.
- Kevesebb, mint két évvel- javított ki.
- Bocsánat. Akkor akarod nézni vagy sem?
- Hát...Ezek úgyis alszanak- mutatott előre- és mire valami benzinkútra érünk az is sok idő. Úgyhogy miért is ne- adta be a derekát.- Ja és csak úgy mellesleg hozzáteszem, hogy azt az elefántot Dumbónak hívják.
- Legalább azt eltaláltam, hogy valamelyik meséből van.
- Én már azon is csodálkozom, hogy tudtad, hogy az egy elefánt.

A beszólását figyelmen kívül hagytam és elindítottam a filmet. Lehetett látni rajta, az elején kicsit kételkedett benne, hogy biztos akarja-e nézni, de szerintem úgy volt vele, hogy valamivel el kell telnie annak a maradék kb. 6 órának. Ekkor még nem sejtettük, hogy a későbbiekben bármit megadtunk volna, hogy visszajöhessünk az időben amikor még minden oké volt, és mesefilmet néztünk. Habár lehet, hogy nem oké az, hogy egy 17 és egy 15 (inkább hozzáteszem, hogy lassan 16, mielőtt még Szonja fejbe vág) animációt néznek. Talán annyira nem gázos.
Negyed óráig bírtuk nézni, és az is csak úgy sikerült, hogy kiparodizáltuk az egészet. Kicsit elegünk lett a sok kicsinyes viccből, megfogalmazásból és lehetetlenségből. De legalább eddig cukinak tartotta a filmet és azt mondta, hogy lehet majd megnézi később. A gyerekével. Habár irritálta őt az animálás, amit teljesen megértek, mert az tényleg szar. m
Miközben néztük a mesét, a kék és a rózsaszín elefántról- ha jól emlékszem szerelmesek egymásba- Bálint és Luca jutott eszünkbe, akik aranyosan alukáltak egymás mellett.

- Kellene nekik egy ship-név- vetette fel az ötletet Szonja.
- Tényleg. Legyen Luint.
- Az nagyon elcseszett.
- Szerintem is.
- Akkor legyen, Báca.
- Ez is rossz- ingattam a fejemet.
- Nem illik egymáshoz a két név.
- Már csak a Lubá és a Bálu maradt- néztem fintorogva.
- Úgy néz ki, hogy ez offos- mondta Szonja elekeseredten.
- Várjál, ha összemossuk a betűket és minden másodikat felcseréljük, akkor...- kezdtem összerakni a fejemben egy nevet, miközben Szonja értetlenül nézett rám.- AKKOR KIJÖN AZ, HOGY BULA!!!- mondtam (vagyis ordítottam) vidáman.
- Na jó, te teljesen hülye vagy- röhögött mellettem Szonja.
- Szőlősi Dávid megmondaná, hogy miért kiabál?- lépett oda Sára néni.
- Elnézést tanárnő!- kértem bocsánatot, miközben mellettem ülő másik növendéke még mindig nevetett.
- Látom eddig jól telik az út- mosolygott ránk.
- Nagyon jól- helyeseltem.
- A lányommal meg mi van?- nézett Lucára.- Utál a buszokon aludni.
- Szerelem elaltatta őt- mondta Szonja, miközben én próbáltam elfojtani a nevetésemet.
- Eléggé bevállalós Bálint, hogy a tanára lányával kezd ki- nézett rá Sára elismerően.
- A szerelem nem ismer határokat- tettem hozzá.
- Hát nem- bólogatott.- Ahogy a hangod sem- utalt az előbbi kiáltásomra, mire én szépen elsüllyedtem a székemben.
- Viszont Magyarországnak vannak határai- szólalt meg Szonja.- Az mennyire van messzire innen?
- Az még egy fél óra. De egy húsz perc múlva megállunk egy benzinkútnál. Addig viselkedjetek- indult vissza a tanárnő az üléséhez, mi ketten meg arra lettünk figyelmesek, hogy előttünk mozgolódni kezdtek.
- Jó reggelt!- hajoltam bele Bálint arcába.
- Menj innen baszdmeg!- tolta el a fejemet, majd megdörzsölte a szemét.
- De cukik, egyszerre ébredtek fel- nézett rájuk Szonja.- Mi ez, ha nem igaz szerelem- súgta oda nekem.
- Hát, nem csodálkozom, hogy mind ketten felébredtünk- nyújtózkodott Luca.- Mivel rohadt hangos ez a zene- mutatta fel a fülhallgatót.
- Ezért nem jó így elaludni- mondtam.
- Ugye nem csináltatok rólunk képet?
- Bassza meg!- csapott a homlokára Szonja.- Eszünkbe se jutott- nézett rám.
- Hát most már mindegy- tárta szét a karját a haverom.
- Pedig az lett volna az első Bulás képetek- szomorodtam el.
- Mi van? Milyen buláról beszélsz- nézett rám értetlenül Luca.
- Le akartad fotózni a fenekünket?- táncolta a homlokát Bálint.- Oké, sok fura dolgodat elnéztem már, de ez azért már kicsit gáz, nem gondolod?
- Nem, nem akartam lefotózni a seggeteket. Engem amúgy is csak a klarinétosé érdekel- közöltem, mire a lányok forgatni kezdték a szemüket.
- Akkor milyen bula?- kérdezte az álompár egyszerre, mire én Szonjára néztem, aki bólintott egyet, hogy majd ő elmondja.
- A ship-nevetek.
- Ti össze shippeltetek minket, miközben aludtunk?- értetlenkedett Luca.- És jobb nevet nem találtatok? Egyáltalán hogy jött ki az, hogy Bula?
- Nagyon cukik vagytok, vagy mi, hogy így a fejetekben összehoztatok minket. És Luca egy nagyon szép és kedves lány- szólalt meg Bálint hosszas gondolkodás után- de nekem barátnőm van. Aki nem ő- tette hozzá.

Ezután összenéztem Szonjával, aki szintúgy nem tudott semmit az egészről, miközben Lucán lehetett látni, hogy kellemetlenül érezte magát. Kicsit megsajnáltam őt, amiért kínos helyzetbe hoztam, de inkább azzal voltam elfoglalva, hogy a barátom eddig egy szót sem szólt, hogy van neki barátnője. Amin azért csodálkoztam, mert eddig mindig megbeszéltük, hogy ha alakulgatott valami egy lánnyal. De ő már régóta nem említett semmi hasonlót. Azon nem lepődtem meg, hogy instára nem rakott ki se egy monogramot, se dátumot, nemhogy még a csaj lett volna megjelölve a biojában.
Szívesen megkérdeztem volna, hogy miért nem mondta eddig, de inkább nem tettem, mert nem akartam Lucát még cikibb helyzetbe hozni, úgyhogy ez a beszélgetés későbbre maradt.

Ezután nem nagyon szóltunk egymáshoz, kicsit elbaszott lett a hangulat. Lucáék próbáltak beszélgetni, mintha mi sem történt volna, Szonja az Instagramozott, de valamiért az volt az érzésem, hogy máshol járt az agya, én meg meredten néztem ki az ablakon. Bálintra legjobb barátomként tekintettem, akkor mégis miért nem mondta el?
Az utópályán egyre több kocsi volt, miközben az égen hófelhők kezdtek gyülekezni. Igen, azt váltotta ki belőlem ez az egész eset, hogy az időjárást figyeltem.