BUÉK lengyelül

Szonja 5:40

- Igen, majd meglátom, hogy lesz-e ott internet, majd írni fogok. Még egyszer köszönöm, nektek is boldog újévet! Puszilom Toby-t, meg persze a többieket is. Szia!- tettem le a telefont.
- Mit akart apád?- kérdezte anya
- Csak boldog újévet kívánt, ha esetleg lengyelben nem lenne netem és nem tudna felhívni.
- Miért ne tudna?
- Mert az túl drága- forgattam a szememet.
- Persze egy új lakást tudott venni az új családjának, de a lányát nem tudná felhívni -akadt ki anya.
- Megnézem mikor jön a busz- váltottam témát, majd a csellóval a hátamon elmentem a menetrendhez.- Elméletileg még 2 perc.
- Most mennyi az idő?
- 5:40-néztem meg az órámat.
- Mondtam, hogy induljunk korábban!- feszengett anya.
- Nyugi anya, nem fogok elkésni. A busz hatkor indul addig csak odaérünk. Ha késünk is megvárnak- próbáltam nyugtatni, ami nem járt sikerrel, mert lehetett érezni, hogy még minig ideges.

A busz nemsokára megállt előttünk, mi meg megvártuk, hogy az az egyetlen egy ember aki az ajtóban állt leszálljon. A reggeli órákban nem csodálkoztam, hogy volt egy intelligens barom, aki beszólt, hogy „hegedűs a háztetőn". Az biztos, hogy magáról a darabról és a hangszeremről fogalma sincs. Mert, ha még nagybőgőt mondott volna az oké, de a cselló és a hegedű nagy a méretbeli különbség.
A férfi megjegyzését figyelmen kívül hagyva leültünk a busz hátuljába.
- Mikor indulsz Líviáékhoz?- érdeklődtem anyától.
- Szerintem olyan hét óra körül. Akkor még nem olyan nagy a forgalom.
- Üdvözlöm őket. És mi lesz a program este?
- Nem tudom. Nem mondták el előre.
- Ó, értem. Hogyha valami olyasmi helyre mentek, akkor szedj össze valami palit- vigyorogtam.
- Szonja! Megvagyok én egyedül is, nem kell nekem egy újabb férfi. Nézz rám, teljesen jól vagyok.
- Oké- hagytam rá. Pedig ő is tudta, hogy nincs minden rendben vele, mióta apával elválltak.
- Amúgy kik mennek a csellisták közül?- kérdezte.- Hirtelen témaváltás. Mindig ez van, ha valamilyen szinten szóba jön apa.
- Szokásos banda. Vagyis jön Bálint, Dávid, Laura, Bogi és Luca is.
- De jó, hogy jön Luca is!- örvendezett anya.- Már régen találkoztatok, nem?
- Igen, de telefonon beszélgettem vele mostanában.
- Akkor legalább most együtt lehettek egy kicsit- mosolyodott el.- Na gyere, szállunk.

A busz beérkezett a megállóba, majd kinyitotta előttünk az ajtót. Az utcalámpák fényében elindultunk a zeneiskola felé. Kicsit féltem itt hagyni anyát, de legalább az megnyugtatott, hogy a szilvesztert a húgával fogja tölteni. Es bennem volt az a szokásos izgulás, ami az összes hasonló uatamat végigkísérte. Mert az ilyen utakon mindig fontos dolgok történnek, akár csak egy táborban.

- A zongorista gyerek is megy?- törte meg a csendet anya.
- Nem tudom. Szerintem csak a zenekart hívták meg.
- Nem nézted a busz beosztást?
- Csak a mi buszunkét. Miért?- néztem anyára.
- Akkor láttad volna, hogy jön-e- mondta. Basszus, hogy ez miért nem jutott eszembe.
- Mindegy, amúgy sem érdekel- tagadtam.
- Hát, te tudod- hagyta rám.- Habár szerintem nem néz ki rosszul.
- Hát ebben egyetértek- bólintottam.
- És mennyi az esélye annak, hogy te is bejössz neki?
- Hát- gondoltam végig- elég kevés.
- Biztos?
- Nem mutatta jelét annak, hogy valamilyen szinten tetszenék neki. De bármi lehetséges. Lehet, hogy most jobban megismerjük egymást, és lehet valami...
- Persze- mosolygott rám.- Az ilyenkor bármi megtörténhet.
- Ilyenkor történnek a legnagyobb dolgok- sóhajtottam egy nagyot.
- Figyelj, ilyenkor tényleg bármi megtörténhet- hirtelen komoly latt a hangja.- És, ha tényleg alakulnának a dolgok ezzel a gyerekkel és netán a szerelmetek lángra lobbanna, azért gondold végig, hogy mit csinálsz és ne hagyd, hogy bárki rád erőltessen valamilyen kicsit inti...- kezdett bele a nagy mondandójába.
- Jézusom, anya! Ezt most rögtön hagyd abba- akadtam ki.- Ugye nem gondolod, hogy én majd le fogok feküdni valakivel?
- Hát, tudod a mai világban semmit nem lehet tudni. Lehet, hogy fogadásból kell majd valamit csinálnod, vagy bedrogoznak meg ilyesmik.
- Neked mégis ilyen, hogy jutott eszedbe? Anya, ez egy zeneiskolai fellépés lesz. Mellesleg nem olyan barátaim vannak akik ilyenre kényszerítenének. A tanárok alapból mindenhol ott vannak, a napunk be van osztva és még önszántamból se veszteném el ilyen fiatalon. Az egy dolog, hogy néhány velem egyidős lány gyereket vár, de akkor is. Mit gondolsz te rólam?
- Bocsi én csak féltelek téged. Azért mégis csak egy másik országba mész, messze tőlem az egyik legforgalmasabb napon, szilveszterkor.
- Nyugi anya- próbáltam higgadtan beszélni hozzá.- Nem lesz semmi baj, a tanárok ott lesznek velünk, és majd hívni foglak többször is.
- Nehogy hívj Lengyelországból. Az azért túl sokba kerülne.
- Méghogy apa a sóher-forgattam a szemem, majd odasétáltam a zeneiskola buszához, ahol már a többiek is gyülekeztek.