Vereena félősen Kökörcsinhez bújt, aki magabiztos mosollyal karolta át a lányt.
– Nem kell félni, nem harapok. Csak ha kérnek rá.
– Julian!
– Jaj, bocsánat. Szép vagy, ha elpirulsz.
– Az isten szerelmére! Direkt rájátszol!
– Csak egy kicsit. És nem az isten szerelmére játszok. Hacsak te nem leszel az én istennőm.
– Minden szavamat szereted kiforgatni?
– Csak aminek két oldala is van.
– Kétszínűséggel vádolsz tehát? – kuncogott fel Vereena.
– Sokkal színesebb vagy annál, hogy kettővel megelégedj. De a vörös áll a legjobban!
– Julian, kérlek. Megalázol a saját ágyamban.
– Olyan szépen ejted ki a nevem. Soha más nem hív így, sosem szerettem. De te... Mondd ki még egyszer!
– Julian.
– Vereena. Reena.
– Julian, Julian...
Hosszú percig egyikük sem szólalt meg; nem is tudtak volna. Vereena kényelmesen, de izgatottan fészkelődött Kökörcsin karjai közt.
– Még valaki azt hiszi, hogy... hogy...
– Hogy mit? Reena, mondd csak ki!
– Dehogy mondom! Zavarba jövök tőled.
– Csak mondd ki!
– Valaki azt hiszi, hogy mi... hmm, közelebb kerültünk, mint azt illendő volna.
– Imádom, ahogy körbetáncolod a szavakat. Jó poéta lenne belőled.
– Csak ugratsz! Gúnyt űzöl belőlem. De még csak meg sem tudok érte haragudni, olyan csodálatos... – Kökörcsin az ajkával fojtotta belé a szót. Vereena nem tiltakozott. Úgysem tudott volna semmi értelmeset mondani.
A telihold beragyogott az ablakán. Kökörcsin kába mosollyal ölelte, egy tapodtad nem engedve a szorításán.
Vereena megszédült. És most már nemcsak a költő közelségétől.
Telihold, emlékek... ezüstös fény villant, és Vereena szemére alattomos pókként ereszkedett rá a múlt, ezüst fonalával szőve be az elméjét.
Akkor is a Hold teli képe vigyorgott rá az égről, habár a nap már jócskán benne járt a délelőttben. A Nap és a Hold, birkózva egymás fényével, a kis falu fölött függeszkedtek; a faházak lakosai érdeklődve néztek hol az egyik, hol a másik felé.
A lányban a fény is csak sötétséget szült. Valahonnan a gyomra mélyéről felbőszült kiáltás készült kitörni, de felpuffadt ajkát csak elkeseredett morgás hagyta el.
– Sheli? – Idős asszony tette a vállára a kezét. A lányban tobzódó indulatok mind rá irányultak, a harag vörös felhőkben úszott el a szeme előtt. – Sheli, mi a baj? Megrémisztesz.
A lány maga elé emelte dühtől reszkető kezét. A szeme láttára nőttek a körme helyére ocsmány karmok, bőre felrepedezett a körömágyánál.
– Vereena, mi a baj?
Vereena a kezét nézte; ujjai végéből rettenetes, kampós körmök türemkedtek ki.
CZYTASZ
A negyedik lány - Witcher fanfiction
FanfictionKökörcsin felkérést kap, hogy dalaival szórakoztassa az aprócska királyság esküvőjének meghívottjait. Itt minden megvan, ami csak a bárd életében fontos lehet: a művészet, jó borok, szép királylányok; és barátja, Geralt az oldalán. Azonban Kökörcsin...
