Eltitkolt élet

4. Licifer

A dolgozó szobámban ültem nem tudtam kiverni a fejemből Sofit.

Ő az a lány akit az atyám nekem szánt .
Pár évvel ezelőtt még mielőtt Sofi megszületett volna ráakadtam egy jóslatra amelyet atyám küldött nekem.

Azt üzente van számomra egy ajándéka amiért becsülettel védem az embereket a gonoszoktól és bestiáktól, szörnyektől.

Az ajándék maga Sofi volt ,nem tudtam semmit csak egy dátumot, ez a dátum Sofi születésnapja volt.

Mikor Sofi megszületett elmentem a szüleihez és elmondtam mi vár Sofira ha betölti a tizennyolcadik élet évét.

A szülei nem hittek nekem elsőre, hogy a lányuk sorsa az lesz , hogy az alvilág ura mellett fog uralkodni mindörökké .

Miután meg mutattam nekik a hatalmam utána már hittek nekem és a lelkükre kötöttem, hogy vigyázzonak a lányukra, ő csak az enyém lehet majd.

De biztosra akartam menni így legjobb barátomat és hű szolgálómat Davidot bíztam meg azzal, hogy vigyázzon Sofira.

David jól teljesítette a munkáját vigyázott rá, óvta mindentől és mindenkitől aki bajt jelenthetett a lány számára.

Ám tegnap nem figyelt eléggé egy óvatlan pillanatban szem elől tévesztette és Sofit megtámadta az egyik szörny aki a börtönéből menekült el.

Szerencsére David időben érkezett és Sofinak csak egy enyhe púp és egy csúnya fejfájás lett a baja.

Majd fogta Sofit és a család pincéjéhez hozta ahol már vártam rájuk. David a karjaiban hozta Sofit bent letette az egyik ágyra majd odajött hozzám és esedezve kérte a bocsánatom amiért nem figyelt oda.

Beszélgetés közben éreztem, hogy Sofi ébredezik. Gyorsan lezártam Daviddal a beszélgetést majd odamentem Sofihoz és a fejére tettem a kezem, mély álomba merítettem, hogy ne tudja meg mi történt valójában.

Haza vittem és a szüleinek meghagytam , hogy ha Sofi kérdezi mi történt akkor mondják azt, hogy amikor beszélgettek elájult és, hogy csak álmodta az egészet.

Hazatértem a palotámba és Davidra bíztam a minotaurusz szörny megölését. Mivel lassan itt van Sofi születésnapja és ezzel együtt az átváltozása is így én is egyre jobban érzékelem őtet, érzem hogy hol van vagy mit csinál éppen.

Miközben napi teendőimet végeztem éreztem, hogy Sofi eltávolodik az otthonától és a nagymamája házához megy, majd kis idő múlva el indult onnan is, és az utcán egy sikátorba tért be ahonnét már nem érzékeltem többé.

Erősen próbáltam koncentrálni vajon hol lehet de eddig nem sikerült megtalálnom kiadtam parancsba Davidnak , hogy keressék meg Sofit.

Éppen az asztalomnál ülök amikor David ront be hozzám.

- Fenség elnézést kerek a hívatlan érkezésem miatt,de meg van rá az okom higgye el...

- Mond David ha már itt vagy ...

- Fenség megtaláltam Sofit ...

-Mond hamar hol van és miért nem érzékeltem eddig.

- Azért fenség mert itt van a palotában ...és a palotának a az ereje elnyomja Sofi jelét, mert Sofi még nem elég erős ahoz, hogy tudja használni az erejét.

- De hogy került ide csak nem te hoztad őtet ide David?!..

- Nem fenség az egyik szolgálókat szállító repülőn érkezett ide...
Most az egyik kihallgató szobában van .

- Azonnal hozd ide David!!

-Máris eléd vezetem.

David meghajolt és kiment.
Annyira aggódtam Sofi miatt most egy kő esett le a szívemről, hogy jól van annak viszont nem örülök, hogy azelőtt kell elmondanom az igazságot neki mielőtt még nagykorúvá válna.

~David szemszöge~

Mikor visszaértem a kihallgatóba Sofi már nem volt ott.

Kerestem de nem találtam meg időben, már csak azt láttam meg ahogy Sofi a trón terembe vezetik be.