Eltitkolt élet

12.

Elengedtük kezünket.

Körül néztem és megijedtem legbelül, éreztem mit  kereshetünk itt de az mégsem lehet .

Nem tudom hol voltunk a világban csak azt tudtam, hogy egy nagy városban valahol a tenger mellett. Mi pedig a város legmagasabb toronyépülete tetején voltunk. 

Az épület peremén álltunk mind a ketten.

- Mit keresünk itt?

-Pontosan azt amire gondolsz.   

Mosolyodott el és meglökve engem a mélybe zuhantam.

Sikítva zuhantam a mélybe, azt vártam, hogy majd az én hercegem megment de nem így volt.

Abba kellett hagynom a sikítozást és arra kellett koncentrálnom, hogy valahogy megmeneküljek a haláltól. 

Egyre csak közeledett felém a föld. Behunytam a szemem és elképzeltem ahogy a szárnyaim majd belekapnak a levegőbe és én nem zuhanok le.

Majd éreztem, éreztem hogy  már nem süvít a szél a fülembe. Fel emelkedtem, repültem.

Hihetetlen érzés mikor egy nagy város felett repülhet az ember. Soha életemben nem tapasztaltam ehhez hasonlót.

Szárnyaim ösztönösen működtek, mintha mindig is a repülés lett volna az életem .

Nem bírtam be telni a látvánnyal, de vissza kellett térnem a földre. Leszálltam  Lucifer mellett a torony épület tetején.

Lucifer mosolygott rám. Elkepesztő a mosolya, tipikusan az a pasi lenne akitől a lányok bugyia csak úgy lecsusszanna, de engem nem ebből a fából faragtak. Jobban érdekelt ugyanis ki vagyok valójában.

-Úgy látom élvezted az egészet.

- Igen meglepően jó érzéssel töltött el a magasban lenni.

Pillantásom a  szárnyaimra tévedt a szám is tátva maradt a látványtól. Ha valaki ezt mesélné nekem el sem hinném. A szárnyaim nem hasonlítottak Luciferére. Kicsivel kisebb méretűek voltak a szárnyaim, de sokkal szebbek voltam, mint Luciferé. Nem is tudom mihez hasonlítani szárnyaim színét. Az elmélkedésből Lucifer zökkent ki.

- Nem éppen minden napi szárnyaid vannak és ez alatta színére célzok.

- Nekem miért nem egyszínű a szárnyam, mint neked?

- Mert még változóban van ahogyan te is. A tollak színe színátmenetes, feketéből megy át tűzpirosba. Még nincs teljesen kifejlődve. Nem kell aggódnod lassan majd előjön a végleges színe.

- El sem hiszem, hogy ez történik velem. Egyik nap még mondhatni átlagosan élek, másnap meg városok felett repkedek. 

- Mindig is érezted, hogy te más vagy , most csak annyi a különbség, hogy valóban mássá is válsz.

- Önmagamnak érzem magam.

- Pedig még nem is láttál mindent. ( mondja ezt egy ravasz mosoly kíséretében).   Itt az ideje visszatérni 

Majd közelebb lép hozzám átölel és egy hirtelen mozdulat kíséretében együtt zuhanunk a mélybe. Talán még egy enyhe sikoltás is elhagyja számot úgy megijedtem.

Nem látok semmit nem merem kinyitni a szemem, de érzem , hogy Lucifer erősen tart engem én pedig kapaszkodom belé nem ,hogy úgy dönt elenged inkább megint és repülhetek egyedül.

Éreztem egy furcsa energiát lökés hullámot, valamin áthaladtunk érzésre inkább olyan mint amikor elképzeled, hogy a magasban áthaladsz egy felhőn aztán már csak azt érzem, hogy Lucifer ereszkedik és érzem a lábam alatt a talajt.

-Már kinyithatod a szemed

Lassan óvatosan kinyitom a szemem, újból a biztonságos talajon vagyunk. Még mindig ölelkezve állunk egymással szemben . Az ölelése biztonságot nyújt számomra, de ez az érzést kiválthatta más is nem szabad hinnem benne ilyen könnyen.

Elengedjük egymást.

- Egy kicsit mintha megijedtél volna .

- Nem nem féltem csak váratlanul ért ez az egész. Máskor inkább szóljál, hogy felkészülhessek .

- Ha elmondom mit tervezek nem mész bele.

-Az lehet, de akkor is jobban érzem magam.

- Jól van legközelebb úgy lesz ahogy te akarod.

- Hidd el nem lesz itt legközelebb.

- Gyere inkább ne hisztizzél már egy ideje távol vagyunk, neked is pihened kell. 

Lucifer elkísér a szobámig érdekes mód senkivel nem találkozunk ez idő alatt. Ez egy hatalmas kastély de mégis egy lélek sem mászkál benne. 

Odaérünk a szobám elé. 

- Hogy lehet az , hogy senki sincs a folyosókon.?

- Ez maradjon az én titkom nem kell mindenről tudnod.

- Azt mondtad mindenbe beavatsz, hogy én is megtanulhassam .

- Igen, de csak szép sorjában nem lenne tisztességes, hogy ha mindent egyszerre tudnál meg.

 - Szép álmokat Sofia.

Lenyomtam a kilincset a szoba ajtaján és bementem, ott hagytam Lucifert nem vártam meg még megint ő hagyna faképnél.

A szobában sötétség és síri csend volt. A lányok békésen aludtak, nem sejtették, hogy én az estém nagy részét a pokol urával töltöttem. Egyedül Beca tud dolgokat de neki sem tudtam elmondani mindent, mert néhány dologra még én sem tudom a választ. 

Életemben először viszont azt érzem jó helyen vagyok a világban. Ott vagyok ahol lennem kell, mindig is tudni akartam ki vagyok és ,ha ezen a helyen vannak a válaszok és az a személy is aki válaszokkal szolgál, akkor itt a helyem. 

Remélem azért a szüleim nem aggódjak halálra magukat miattam , csak azt sajnálom , hogy nekem semmit nem mondtak el ebből az egészből semmi fajta utalást nem kaptam, hogy akár igazam is lehet csak azt tudták velem éreztetni, hogy nekem ment el az eszem.

Ideje pihennem nekem is kicsit. Kikapcsolni az agyam és aludni egy jót.

Holnap újabb felderítésre váró titkok várnak rám.