VÉLETLEN (I.N ff) Stray Kids fanfiction sorozat

3. rész

Amy

Már itt várok rá fél órája. Azt mondta, koncert után rögtön idejön. Biztos visszatartották. Remélem, ez történt. Biztos nem felejtett el. Nem felejthetett el.

Minden negatív képzelgésem szétfoszlott mikor megláttam azt a személyt, aki éjjel nappal a gondolataimat uralja.

Odafutottam hozzá, átöleltem, a vállába fúrtam a fejem, és mélyen magamba szívtam az illatát. Már olyan rég nem láttam. Mondjuk négy napja, de nekem sokkal többnek tűnt.

Felix

Siettem, ahogy tudtam, csakhogy amikor azt ígértem neki, hogy koncert után rögtön idejövök, teljesen kiment a fejemből a CD eladás. Remélem nem haragszik rám...

- Szia Amy – köszöntem neki mosolyogva, miközben átöleltem

- Ne haragudj, hogy később jöttem, de csak most engedtek el. Küldtem SMS-t is. Nem láttad?

Amy

Tényleg! Elfelejtettem mondani neki!

– Nem láttam, mert pont tegnap változtattam meg a számom! Bocsi elfelejtettem mondani... -Ezek szerint gondolt rám.

- De most akkor mondhatom az új számom?

Felix

Szegény... Már itt várhat rám elég régóta.

- Persze, mondd – vettem ki a zsebemből a telómat.

– Amúgy... Nagyon hiányoztál – néztem a szemébe.

Amy

Elpirultam, és nagyon jól esett, hogy ezt mondta, mert láttam rajta az őszinteséget. Zavaromban gyorsan elkezdtem diktálni.

-76349991254. Ez a számom.

Stephanie

Anyáéknak azt mondtam, hogy sietnem kell valahova. Persze ez nem volt igaz, de nem volt kedvem tovább ott maradni. Úgyse nagyon tudtam volna többet I.N közelében lenni, nem mintha nem akartam volna, csak nem sikerült semmi indokot találnom rá.

Most is annyira értelmetlennek nézhettem ki előtte... Szerintem elég fáradt lehetett, mivel nem nagyon reagált a kérdéseimre. A CD-t is az a Felix nyomta a kezébe.

Viszont mégis... ott voltam a közelében! Csak most már kezd eltűnni a lelkesedésem, mert ki tudja mikor láthatom újra?De nem is csak ez, miért vett volna észre pont engem? Hiszen ő egy idol sok-sok rajongóval.

Hogy is lehetne esélyem nála?

Szóval ilyesmi bíztató és boldog gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben a hátsó bejáraton mentem ki (Hogy miért ott? Abban az irányban lakom, és így nem kellett megkerülnöm az egész épületet.).

Ahogy kiléptem az ajtón, az árnyékban megláttam Felixet és egy lányt. Úgy tűnt jóban vannak. A lány éppen egy számot diktált Felixnek, gondolom a telefonszámát. Úgy éreztem, hogy ez a beszélgetés nagyon nem tartozik rám, úgyhogy gyorsan el is sétáltam onnan.

Mikor hazaértem, úgy döntöttem meghallgatom a CD-t, ha már megvettem. Olyan jó, hogy bármikor hallgathatom I.N hangját!

Kinyitottam a kicsi dobozt, amiben volt egy félbehajtott papír.Kihajtottam, és nagy meglepetésemre kézzel volt bele írva pár mondat. Gyorsan átfutottam... és azt hittem, hogy most fogok szívrohamot kapni.

Mi van???????

Felix

Valakinek elkellett mondanom ezt az egészet Jeonginról... Amyben megbízok és tudtam, hogy ha megkérem, senkinek sem mondja el. Amíg sétáltunk, mindent elmondtam neki. Teljesen őszintén. Mikor befejeztem, kérdőn néztem rá, a véleményét várva.

Amy

Meglepett. Nem gondoltam volna, hogy hasonló történik Felixen kívül mással is a csapatból.

– Jeonginnak már mondtad?- kérdeztem hirtelen.

Felix

Ez teljesen kiment a fejemből.

- Nem, pedig kellett volna... - mondtam ijedten. Legjobb lenne most visszasietni, de... Amyt nem hagyhatom itt...

Amy

Láttam rajta, hogy vissza akarna sietni Jeonginhoz. De engem se akar itt hagyni.

-Figyelj... Visszamehetsz elmondani neki. Nem fogok megsértődni. – mosolyogtam rá.

Felix

Ezért szeretem Amyt. Annyira önfeláldozó, meg figyelmes. És nagyon kedves... meg szép...

-Akkor visszamegyek ha nem baj – válaszoltam.

– De majd hívlak jó? – öleltem át.

Amy

-Rendben.

Hiányozni fog... Ki tudja mikor láthatom újra?

- Szia – bújtam hozzá szorosan.

- És sok szerencsét.

Felix

Hívtam egy taxit, hogy minél gyorsabban visszaérjek, ami hamar megjött. Bepattantam és mondtam a címet. Végül intettem még egyet Amynek. Nem igaz, hogy mire végre találkozhattunk, közbejön valami!

Amy

Még mindig a taxi után bámultam, pedig már rég befordult a sarkon, amikor megcsörrent a telefonom. Elővettem, és megnéztem, hogy ki az. Nagy meglepetésemre nem ismerős száma volt. Viszont nem is külföldi. Úgy döntöttem felveszem.

- Halló- szóltam bele - Itt Amy.

Stephanie

Mikor kicsit lenyugodtam, még egyszer, alaposabban átolvastam a papírt.

Te jó ég!

Ez állt rajta:

Holnap találkozzunk a King Park melletti mellékutcában 14 óra 30-kor!

I.N

Én még mindig nem tudom felfogni... Vajon ez igaz?

Tényleg ő írta?

Nem lehet, hogy csak szórakozik velem?

És ha elmegyek?

Ő is eljön?

Miért akarna pont velem találkozni?

De elmernék egyáltalán menni?

És miről tudnék vele beszélgetni?

Hirtelen rengeteg kérdés gyülemlett fel bennem, de nem volt kitől megkérdezzem... Barátaim nincsenek, mert...de ez más történet.

Elkezdtem nagyon kétségbeesni és nem tudtam mit csináljak. Egyszer csak eszembe jutott az a lány, akivel Felix beszélgetett... Amikor elmentem mellettük, éppen a telefonszámát diktálta. Valahogy a számokat, legyenek azok akármilyen hosszúak, mindig meg tudtam jegyezni első hallásra. A lánynak a telefonszámát is megjegyeztem. Még ha egy kicsit sem tartozott rám.

Elkeseredésem elég mély pontján hirtelen elhatározásból előkaptam a telefonom, beleírtam a számát (76349991254) és hívni kezdtem.

Most raktam ki ennek a fanfiction sorozatnak egy másik történetét, ami Seungminről szól.

<3