VÉLETLEN (I.N ff) Stray Kids fanfiction sorozat

7. rész

Stephanie

-Tudok róla - szólalt meg hirtelen Amy.

-Mi? - néztem rá elhűlve.

-Tudok róla, hogy elhívott Jeongin.

-Az ki?

-I.N!

-Őt Jeonginnek hívják? - lepődtem meg egyre jobban.

-Igen - bólintott.

-De honnan tudod? - kérdeztem, majd meg sem vártam a válaszát - Ja, Felixtől.

-Igen - mozgatta meg újra nyakizmait.

-Akkor tényleg ő volt? Nem viccelődött velem senki? - tettem fel a bennem lévő kérdéseket.

-Ő volt.

-De komolyan gondolta? Na jó biztos nem fogok merni elmenni - pánikoltam be, mire Amy megfogta a vállam, így szembeállítva magával, és mélyen a szemembe nézett.

-Idefigyelj Park Soo Yeon! Te holnap itt leszel ebben a parkban és I.Nre fogsz várni, ez annyira biztos, mint, hogy itt állok előtted - mondta határozottan - Oké?

-Hát... Igen... Biztos - bólogattam, mivel nem mertem vele ellenkezni.

-Ha nem mész el, ide rángatlak, szóval mindegy, mit mondasz - vonta meg a vállát, és akármennyire is feszült voltam a témától, felnevettem.

*dorm*

I.N

A koncertről hazaérve fáradtan dőltem le az ágyamra, majd lehunyt szemmel gondoltam át a dolgokat.

Nem tudtam haragudni Felixre, hiszen nem rosszból hívta el a lányt a nevemben. Inkább haragudtam magamra, hogy ennyire félek ettől a dologtól.

De hogyan kell viselkedni egy randin? Ez egyáltalán az? És amúgy is. Miért is jönne el pont velem valahova? Itt mindenki idősebb nálam, sokkal jobban is néznek ki. Esélyem sem lehet egy lánynál. Ahj, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?

-Valami baj van? - lépett be Hyunjin a szobába.

-Nincs - ráztam meg a fejem. Nem akartam a szánalmas helyzetemmel untatni. Viszont egy dolgot mindenképpen meg kellett kérdeznem valakitől.

-Hyung, egy randin hogyan kell viselkedni?

-Miért kérded? - nézett rám meglepődve.

-Csak úgy.

-Hát... - gondolkodott el - Legyél laza meg menő. Meg beszélj úgy, hogy "csá" meg "mizu" és hasonlók. Ezeket bírják a csajok. - Szuper. Most körülbelül felsorolta azt, ami nem vagyok. Szép esélyek.

-Na, húzok kajálni - jelentette ki, majd kiment a szobából. Pár pillanat múlva újra megmozdult a kilincs. Ezúttal Chan lépett be.

-Figyelj - ült le az ágyamra, mire én is ülő pozícióba tornáztam magam - Ne hallgass Hyunjinra.

-Te hallgatóztál??? - háborodtam fel rögtön.

-Csak erre jártam - védekezett.

-Mindegy - sóhajtottam - de miért ne hallgassak rá?

-Egy lány nem azért fog beléd szeretni, ha valaki mást mutatsz, mint aki vagy. Amúgy tudok a holnapi találkádról - közölte mellékesen.

-Mi? Felix elmondta?

-Nyomta a szívét - vonta meg a vállát.

-Aha - bólogattam nem túl meggyőzően.

-De a kis randival kapcsolatban egy tanácsom van - emelte fel a mutatóujját, így nyomatékosítva a mondandóját - Légy önmagad. Ne próbálj felvenni egy álcát, mert ha valaki igazán szeretni fog, azt saját magadért teszi, nem azért mert mást mutatsz, mint aki vagy.

-De mi van ha nem kedveli azt amilyen vagyok?

-Akkor sehogy se fog. Meg hosszú távon úgyse tudnád tartani az álcádat.

-Ez igaz - helyeseltem.

-De téged nem lehet nem szeretni, ezt jó ha tudod. Ahhoz túl aranyos vagy - mondta, miközben megcsipkedte az arcomat, majd felnevetett.

-Hát... Kösz. Mindent. Tényleg - néztem a szemébe.

-Áh, semmiség - legyintett hanyagul - apaként ez a dolgom.

-Akkor köszi, apa - nevettem fel én is.

-Szívesen. És sok szerencsét - kacsintott, majd gyorsan kisietett. Így maradtunk a szobában én és a gondolataim.

Stephanie

Mondhatom gyönyörű éjszakám volt. Összesen aludtam úgy három órát, azokat is tíz percekben. Reggel ez meg is látszott az arcomon, csak reménykedni tudtam, hátha csak torzít a tükör. Viszont, már jó ideje most volt először olyan, hogy nem a sírástól és a bennem lévő fájdalomtól nem tudtam aludni, hanem az izgalomtól.

Reggeli rutinom elvégzése után a szobám felé vettem az irányt. Most következett a leghosszabb és legkeservesebb része a reggelnek.

Fél óra múlva az összes ruhám szépen eloszlatva hevert a helyiség minden egyes pontján. És még mindig nem jutottam semmire azzal kapcsolatban, hogy mégis mit vegyek fel. Mondjuk megtaláltam a plüssömet amit fél éve kerestem már, de a jelen helyzetben ez nem volt túl hasznos. Az idegeim teljesen kivoltak, amikor eszembe jutott valami. Gyorsan tárcsáztam Amy számát, aki pillanatok alatt felvette a telefont.

-Szia - szólt bele rögtön - már vártam, hogy hívj - nevette el magát.

-Tudtad hogy ez lesz? - lepődtem meg.

-Persze. Most menjek át?

-Nem is hívtalak ide!

-Hol laksz? - hagyta figyelmen kívül, amit mondtam. Elmondtam a címem, majd le is tette, mondván, most azonnal indul.

Tíz perc múlva csengettek. Beengedtem Amyt, aki amint belépett a szobámba (ami inkább hasonlított valami háborús területre) elkezdett röhögni, én pedig unottan vártam, hogy befejezze. Volt vagy öt perc.

Egész hamar talált egy olyan ruha összeállítást, ami nekem is nagyon tetszett. Csodálkoztam, hogy én nem vettem észre. Fehér - barna csíkos hosszú ujjú, egy passzos barna szoknyával. Azért jó dolog ha az embernek van barátnője.

-Mindjárt kell indulnom! Én nem merek... - pánikoltam be.

-Akarod, hogy elrángassalak? - ajánlotta fel Amy - Bár, elég égő lenne Jeongin előtt...

-Nem kell, elmegyek! - jelentettem ki bátran.

Nos, ez a nagyon stabil bátorság eltartott úgy a randi helyszínéig. Vagyis a park melletti mellékutcáig.

Yeeey! Óriási kihagyás után, meghoztam a hetedik részt is! És ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni rá... A többi sztorimmal voltam elfoglalva nagyrészt.

Legyen ragyogó napotok! (Ez a mondat csak nekem nagyon furcsa?) <333

~Yeeeeeeeeeey~