5. rész

296 26 2
                                    

I.N

A koncert után gyorsan átöltöztem mint a többiek, úgyhogy leültem egy padra az öltözőben, s térdemen könyökölve elbambultam. Közben a többiek hülyültek körülöttem, de nem érdekelt. Csak arra a lányra tudtam gondolni. Vajon hogy hívják? Hol lakhat? Van egyáltalán esély arra, hogy még valaha találkozzak vele?

-Mi a baj Innie?- zökkentett ki gondolatmenetemből Jisung hangja.

-Szerelmi bánatod van? – kérdezte, gondolom viccből. Mire erre sem válaszoltam se nem ellenkeztem, hirtelen mindenki abbahagyta a tevékenységét és odagyűltek körém.

-Megint piszkáltad? -kérdezte mérgesen Chan Jisungtól, aki védekezésképpen felemelte mindkét karját.

-Nem én voltam! Már mielőtt hozzászóltam ilyen volt!

Hirtelen Felix rontott be az ajtón. Észre sem vettem, hogy nem volt itt. Tekintetével engem keresett.

-Jeongin beszélnünk kell! Most! -ragadta meg a csuklóm és elkezdett kivonszolni a helyiségből.Kérdő tekintettel fordultam hátra a többiekhez. Ők is eléggé értetlen arcot vágtak.

-Mi az Felix? – kérdeztem tőle érdeklődő arckifejezéssel miközben húzott maga után – Valami baj van?

-Hááát... -húzta el a száját -majd mindjárt elmondom, csak olyan helyet keresek ahol nem hall senki.

-De elengedhetsz.Nem fogok elszökni előled.

-Rendben- engedte el végre a csuklómat. Találtunk egy raktárszerű kis szobát, ahova be is mentünk.

Felix

Aish! Mégis hogyan mondjam el neki?

-Na, mondod hyung?- kérdezte türelmetlenül Jeongin.

-Öhm, persze -bólogattam -Szóval. Láttam, hogy a koncerten furcsán viselkedsz. Először nem értettem miért, de aztán rájöttem. Belezúgtál valakibe!

I.N

Hát ez nem igaz! Mégis honnan jött rá? Ennyire feltűnő lett volna?

Felix

Szegény I.N, elpirult és a földre szegezte tekintetét.

-Nyugi, szerintem más nem jött rá – nyugtattam -én is csak azért mert... hát...

-Te is belezúgtál valakibe? – kapta fel a fejét Innie.

-Hát... Nem most, hanem pár héttel ezelőtt, de az is egy koncerten volt. És hát... Felismertem a jeleket rajtad is. – most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak – Na de most van egy fontosabb dolog, amit el kell mondanom.

-És mi az?

*a kávézóban*

Stephanie

Kicsit félve nyitottam be a megbeszélt kávézó ajtaján, igaz, nem tudom miért féltem. Amy valószínűleg nem fog felismerni, de én szerencsére emlékszem arra, hogy néz ki. Miután beléptem, tettem pár lépést, aztán elkezdtem körbekémlelni. A lány a kávézó egyik eldugott sarkában üldögélt. Odamentem hozzá.

-Szia – szólítottam meg amitől megrezzent, mivel eléggé el volt merülve az itallap olvasgatásában.

-Sz... Szia – sóhajtott fel – Úgy megijedtem... De te vagy akkor Stephanie?

-Igen – bólintottam, majd leültem vele szemben.

-Mit fogyasztanak? – jött oda hozzánk egy pincér, akit szinte azonnal felismertem, úgyhogy inkább lehajtottam a fejem, de hiába.

- Te vagy az Stephanie? – vigyorgott rám gúnyosan. Erre ha lehet még inkább lejjebb hajtottam a fejem. Miért, most mondd, miért kell itt lennie? – Na, nem akarsz válaszolni?

-D... de – mondtam halkan.

-Két forrócsokit szeretnék kérni tejszínhabbal – szakította félbe Amy a kínos szitut – és két vaníliafagyit.

-Rendben – ment el végre életem megkeserítője.

-Na ez meg ki volt? – nézett rám Amy kérdő tekintettel.

-A... volt barátom -sütöttem le a szemem.




Nagyon köszönöm azoknak akik a történetet olvassák! <3

VÉLETLEN (I.N ff) Stray Kids fanfiction sorozatWhere stories live. Discover now